Meggydzsem...életemben először

Valamiért megőrülök érte és imádom a meggydzsemmet, ez valami nosztalgikus dolog nálam, biztos a gyerekkoromból jön, régről, valahol ehettem egy nagyon finomat, hol máshol mint a Nagymamámnál.
Nem emlékszem, hogy Anyám valaha is befőzött volna meggyet, ha volt otthon, készen vettük a közértben, az meg nem volt egy csoda.
Mégis van egy ízemlékem róla, édes-savanykás, pikáns, gyümölcsdarabokkal teli, bíborszínű, sűrűn folyós, csodásan mutatott a vajaskenyér tetején.
Hát ezt keresve, ezért álltam neki, mert ilyet akarok enni.
Remélem meg tudom csinálni.
Tehát nekifogtam és elkészítettem, hátha sikerül azt a régi finom ízű dzsemmet megtalálnom, igaz elsőre csak 2 kg-ból,  magozni ennyi is elég volt egyszerre tegnap.
Embertelen egy munka ez a magozás, közben Falatkának énekeltem, mivel körülöttem cirkulált, ő meg úgy nézett rám mintha elment volna az eszem. A végére szép pöttyös lett a pólóm, akárhogy vigyáztam is, csak spriccelt a meggy leve, az ujjaim vége, körmeim tragikusak, de majd egy-két mosogatás és lekopik.
Ez legyen a legkevesebb.
Ha most látna a nagymamám aki híres szakácsnő volt életében, vagy az édesanyám, azt hiszem mindent gondoltak rólam de ezt nem, hogy befőzni fogok egyszer nagymamakorúként és ráadásul élvezettel.

2 kg érett, hibátlan meggy, tisztítva, magozva
1 kg cukor
1/2 kg befőzőcukor
1 tasak zselésítő /2 kg gyümölcshöz/

Mindent úgy csináltam, mint az epernél.
Magozás után rászórtam a cukrokat és egy éjszakát állt, ezalatt levet eresztett.
A befőzőcukorral most próbálkozom először, meglátom mennyit tesz hozzá a végeredményhez.
Ma reggel alaposan kimostam az üvegeket forró mosógatószeres vízben és bőven öblítettem, majd tiszta konyharuhára állítottam szájjal lefelé, a tetőket is.
A gyümölcsöt tűzre raktam, felforraltam és hagytam főni kicsit, néha kevergettem. 20 perc elteltével, levettem a tűzről és belekevertem a zselésítőt, nagyon alaposan elkavartam majd azon forrón belemertem az üvegekbe, lezártam és fejre állítottam mind a hármat. 10 perc elteltével visszafordítottam és azóta is hűl.
Ezeket is majd a kamrába sorakoztatom az eperdzsem mellé.

A jövő héten veszek még két kilót és azt is elkészítem, annyi csak elég lesz a télre.
Szerintem így érdemes befőzni, mindig kis adagokat egyszerre, így legalább nem utálja meg az ember és nem annyira fáradtságos. Legalábbis én így élvezem ezt az egész eltevést.

A legnagyobb projekt még hátravan, a sárgabarack.
Az húzós lesz, mert 10 kg-t szeretnék eltenni, mondjuk kétszerre.
Úgy ki lehet bírni, de milyen mennyei lesz majd télen enni.