a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 10 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 6 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 7 éves

Keresés ebben a blogban

2011. február 28., hétfő

Túrófánk eperlekvárral



Ilyenek a véletlenek?
Szombatról maradt isteni kolbászos korhelyleves, gondoltam valami édességet kellene összedobni utána és kész a mai ebéd. De mit?
Eszembe jutott, kb.egy-két hete láttam Foodafok blogján ezt az igazán gyors, végtelenül egyszerű kis túrófánkot - az enyém inkább egérke forma lett, semmint fánkforma. De igazán mindegy hogy néz ki, a lényeg  nagyon, nagyon finom.
Szóval ma délelőtt üzenet várt Foodafoktól, hogy nézzek be hozzá, Liebster-blog díjat kaptam tőle, épp ma amikor az ő túrófánk receptjén tűnődtem, hogy azt kéne megsütni a leveshez.
Picit ezoterikus hangulatba kerültem, hogy is vannak ezek a dolgok????


Hozzávalók:
25 dkg túró
25 dkg rétesliszt
3 egész tojás
2 dl tejföl
1 sütőpor
2-3 ek. cukor
vaníliáscukor
csipet só
1 citrom héja
ízlés szerint mazsola, fél-egy maréknyi /sajna utólag jutott eszembe, majd legközelebb teszek bele/


Az összes hozzávalót jól összekevertem, majd állni hagytam.
 /szerintem lehet úgy is összedolgozni, hogy a tojásfehérjéket kemény habbá verve a végén hozzáadni, lehet még levegősebb, könnyebb állagú lenne, bár így sem volt problémás /
Az enyém pihent vagy két órát mielőtt sütni kezdtem volna.
Kétujjnyi olajat forrósítottam, majd amikor egy fakanál nyele körül, amit beledugtam az olajba, kis buborékok képződtek, na akkor lehet megkezdeni a sütést. Evőkanálnyi adagokat eresztettem az olajba, szép lassan sütöttem aranybarnára mindkét oldalukat a fánkocskáknak.
Nem szabad túl forróba kanalazni, mert nyers marad a közepe, egyszer én így jártam, vendégeknek csodás kis fánkocskákat sütöttem, már majdnem tálaltam, amikor egyet kettőbe téptem, hogy megkóstoljam, a belső magja teljesen nyers volt, égtem mint a Reichstag, újra kellett sütni. Nagyon ciki volt.
Most szerencsére nem így történt.
A kisült fánkokat bőven porcukroztam és most eperlekvárral ettük.
Nagyon finom volt, fél-háromnegyed óra leforgása alatt az egész tál fánk úgy eltűnt, mint a szél.
A családom, velem az élen tud enni az biztos.


Liebster-blog díjat kaptam


Újabb díjat kaptam, ezúttal Foodafok-tól, teljesen meghatott vagyok és elképedt, hogy mennyi kedves ember vesz körül virtuálisan, és mennyien nézik a blogomat, ami még most, ennyi díj után sem természetes és nem magától értetődő számomra.

Miután olyan blogokat kell megjelölnöm, akik a kedvenceim, akiket nagyon szeretek nézegetni, ez nem lesz nehéz, bár sokkal-sokkal több kedvencem van, de most megint csak 5-öt lehet jelölni, tehát az újabb ötös csapat a következő:

Szellem a fazékban
Családi tűzhely
Egy csipet
Az otthon ízei
Hungarian Provence

Mind az ötnél hagyok megjegyzést, hogy díjaztam őket, remélem elfogadják tőlem azzal a szeretettel, amivel én adom nekik és továbbadják újabb 3-5 blognak, akiket ők szeretnek.

2011. február 27., vasárnap

Tepsis tarja



Ma olyan , de olyan finom ebédünk volt.
Finom ropogósra sült hús, krumpli, hagymakarikák, gombaszeletek, jó fűszeresen mindez és hozzá egy pohár barna sör.
Egy hete valakinek a blogján láttam, csak nem tudom kién. Elnézést kérek, de nem tudok belinkelni senkit, ugyanis nem tudom hol láttam ezt a két szót, hogy tepsis tarja, csak azt tudom, hogy akinél láttam az paradicsommal és paprikával rétegezve tette le, én így nem szeretem, így elkészítettem a saját verziómat.
Csoda finom lett.



6 szelet tarja, kicsit megklopfoltam
1 cs. fokhagymás fűszerkeverék
1 kg krumpli, vékonyan felkarikázva
4 db közepes vöröshagyma, szintén felkarikázva
30 dkg gomba, vékonyan felszeletelve
olaj, liszt, só, bors
barna sör




A hússzeleteket jó vastagon beszórtam a fűszerkeverékkel még reggel, így órákat állt a fűszerben.
Egy nagy tepsit vékonyan kiolajoztam és elterítettem benne a krumplikarikákat, erre jöttek a gombaszeletek, majd a hagymakarikák szép egyenletesen, minden réteget sóztam, borsoztam.
Egy nagy serpenyőben olajat forrósítottam, majd minden szelet húst megforgattam kevés lisztben és elősütöttem, amikor már szép pirosas kérge lett, egyenként ráterítettem a hagymarétegre.
Amikor az összes szelet már a tepsin sorakozott, a fűszeres olajat, amiben sültek egyenletesen rálocsoltam az összes hozzávalókra.
Forró sütőben, közepes lángon, fólia alatt pároltam kb. egy órát, majd a fóliát levéve lepirítottam.
A hús vajpuha, omlós belül,  ropogós kéreggel kívül, a krumpli kissé lekapott az aljára, a gomba és hagyma középen jó szaftos maradt, közben mindennek volt egy kellemesen enyhe fokhagymás felhangja a fűszerektől. Az egész tepsi tartalmát együltő helyünkben felfaltuk, annyira finom lett, majd a korona egy nagy pohár barna sör volt.
Én nem iszom alkoholt, de most megkívántam ahogy a férjem töltött magának egy pohár barna sört, annyira guszta látvány volt és egy ilyen ebédhez csúszik is, elcsábultam.




2011. február 24., csütörtök

Első blogszülinapom van ma !!!


El sem hiszem, hogy egy év eltelt, és ma 1 éves a blogom!!!
Nagyon nagy kihívás volt elindítani, a kisebbik gyermekem ötlete volt, látta mennyi gasztroblogot nézegetek, írkálgatom ki a recepteket, nekiállok elkészíteni. Egyszer csak elkezdett unszolni, hogy mennyi receptem van, milyen jókat főzők, nekem is kéne egy ilyen blog stb.stb.
Én meg mondogattam, hogy fogalmam nincs hogy kell, nem értek a számítógéphez olyan szinten, nem beszélve a fényképekről, soha nem fényképeztem.
Nem törődött az ellenvetéseimmel.
Nekiállt és összeszerkesztette, imádtam a tervezési időszakot is, én csak terveztem, a gyerekem pedig megvalósította, mi legyen a kezdőkép, mert először természetesen nem a Mucha kép volt, hanem egy zöldség csendélet egy asztalon, az is tetszett, de ez az őszies hangulatú, csodás meleg színű, szecessziós Mucha kép lett a nyertes, amit azóta sem untam meg nézegetni.
Hogyan lettem Zsanuária?
Valaha régen, az első brazil teleregényben, amit a televízió leadott, a Rabszolgasorsban a gazdag Leoncio úr konyháján egy kövér fekete asszonyság volt a szakácsnő, akit Januáriának / fonetikusan Zsanuáriának hívtak, nos mivel egy ideje én sem vagyok egy nádszál karcsúság /fiatal lányként és fiatal házasként még az voltam, igaz akkor még főzni nem tudtam/ bár annyira dagi még nem vagyok, mint a sorozatban a hölgy, a férjem szokott viccesen így hívni, ha valami nagyon ízlett neki, vagy ha valamivel nagyon sokat sürgölődtem a konyhában. Igy adta magát az elnevezés.



Akkoriban fedeztem fel Max blogján a dagasztás nélküli kenyér elkészítési módját, ami annyira gusztusos volt, könnyedén és erőfeszítések nélkül készült, hogy meg is csináltam. Azontúl, hogy finom volt, az újonnan vett fényképezőgéppel /amivel a férjem lepett meg/ életem első gasztrofotóját is elkészítettem.
A belinkelés sem tűnt nagyon nehéznek, de azért hetekig kiabáltam, hogy jöjjenek segíteni, mert elfelejtettem, hogy is kell, hova is kell kattintanom, egy-két fázist tudtam, de a többit hirtelen nem, szóval eltelt egy kis idő, mire viszonylag olajozottan beindultam.




Szóval nagyon sokat köszönhetek, szinte mindent a családomnak, az indulás gyakorlati részét illetően.
Gondoltam, felviszem a sok-sok receptemet, fényképekkel, ha másra nem, arra biztosan jó lesz, hogy a gyerekeimnek megmarad, mintegy örökségként a család kedvenc vagy kevésbé kedvenc, ünnepi és hétköznapi ételeinek, süteményeinek elkészítési módjai, néha kis történetekkel színezve, amiből megtudják, milyen is volt  az üknagymamák, dédnagymamák konyhája, ételeik, szokásaik.
Szorgalmasan irogattam, főztem, fényképeztem, feltettem, eleinte nem minden nap, csak hetente háromszor. Az egész annyira izgalmas volt, emlékszem annyira izgultam, úgy dobogott a szívem minden egyes feltevésnél, elképzeltem ahogy az egész világ látja a receptjeimet, és persze sokáig nem történt semmi.
Kicsit csalódottan, de már nyugodtabban gondoltam végig, úgysem nézi ezt senki, mit izgulok ezen ennyire.
És akkor jött egy nagyon kedves megjegyzés Katától, amitől újra a torkomban dobogott a szívem, úristen  engem látnak, olvasnak, nem csak magamnak írok itt.
Idővel, szép lassan egyre többen látogattak, irogattak, egyre több blogtársat ismertem meg,  akikkel beszélgettem, rajtuk keresztül én is egyre több és több blog ismerője lettem, érdekes volt figyelni, ugyanazt az ételt hányan hányféleképpen készítik, megismertem számomra furcsa, ismeretlen fűszerekkel és hozzávalókkal készült extra ételeket is, amiket ugyan soha nem fogok megcsinálni, de ismerni azért jó.
Szóval kinyílt a világnak egy olyan szegmense számomra, amiről addig fogalmam sem volt.
És ez jó, nagyon jó. Élvezem, szinte lubickolok benne.
Sokat változtam, pedig abban az életkorban vagyok, amikor már állítólag nincsenek nagy változások.
Engem is, a családomat is meglepte ez a változás, ami végbement bennem ezalatt az egy év alatt, mert ez az igazság, hogy megváltoztatott a blogírás, nyitottabb lettem, barátságosabb, közvetlenebb, elfogadóbb.
Előtte nagyon szomorú voltam, 2005-ben meghalt az Édesanyám, iszonyú csapás volt, soha nem heverem ki az elvesztését, de ma már nagy nehezen elfogadom a megváltozhatatlant.
Az Édesapám még él, szerencsére most már velünk, így gondoskodhatok róla.
Ebben is segített a blog, segített visszanyerni a lelki egyensúlyomat.
Igen, újra kiegyensúlyozott ember lettem, élvezem az életemet a családommal, élvezem az életkoromat, ami hamarosan egy jelentős kerek szám lesz, de nem keserít egyáltalán, élvezem a jó ételeket, sütiket, desszerteket, mivel borzasztóan édesszájú vagyok, boldogan barátkozom aranyos, kedves hasonszőrű lányokkal, asszonyokkal, recepteket, eszméket cserélünk az élet dolgairól.
Jól érzem magam a bőrömben és ezt köszönöm mindenkinek, aki ide benéz és véleményt nyilvánít.
Irány a 2. szülinap!!!!


2011. február 21., hétfő

Virtuális ölelés


Milyen napom van ma!!! Hihetetlen. A harmadik mai napi, blogszülinapi ajándék!!!
Eat'alianotól kaptam egy Virtuális Ölelést, ahogy az előző dícséretek is, nos ez is nagyon jól esett, nagyon köszönöm !!!!

Szabály: továbbadni öt másik blogtársnak, belinkelni őket, pár szóval jellemezni, miért is szeretem a blogjukat.

Szívesen továbbadom ezt az ölelést, öt olyan blogtársamnak, akiket napi szinten nézek és olvasok, szeretem a blogjukat, a blogjuk külalakját, a tartalmukat, a személyiségüket, ami átviláglik az írásaikból.

1. Duende blogja, a Szellem a fazékban - imádom a receptjeit, a csodálatos képeit, a zalai ízeket, ami tökéletesen átjön a blogjáról, sok apró fogás amit tanulni lehet tőle, a találó és érdekes írások, idézetek a receptek előtt, és nem utolsó sorban a gyönyörű  hófehér Kókusz cicáját.
2. Kata blogja, a KataKonyha - finomabbnál finomabb receptek, jó képek, rengeteget lehet tanulni tőle, és amit nem felejtek, ő volt az első, aki reagált a receptjeimre, kezdő blogkoromban, nem is tudom, hogy talált rám.
3. Házias Konyha, Chef Viki blogja - a jó humor amivel a fantasztikus, mégis házias receptjeit ötvözi, a lelkesedése, jóindulata.
4. Autumn blogja a Kutya és Konyha -a kreativitása, hogy eszébe jutott az Online Vacsoracsata, ami tök jó ötlet, és van energiája mindazt ami vele jár lebonyolítani, és Turbó kutyuskája, aki Falatkával  egyidős, a színeik hasonlóak, csak Turbó négy számmal nagyobb, mint az én Falatom, de szépségben teljesen egyformák.
5. phzs blogja az Ecet és Olaj - a könyvelemzései, a Konyhasónapló, az operák iránti szeretete, a receptjeinek rettentő gyakorlatias megközelítése.


Ötükön kívül még sokan vannak, akiket szintén nagyon szeretek olvasgatni ezért vagy azért, de most nem lettek felsorolva, bár a blogom jobb szélén a "kedvenc blogjaim"-nál mind ott vannak és nem véletlenül.

Kockasajttal töltött sóskifli



 

Ma megtáltosodtam és amire már egy ideje úgyis készültem, nekiálltam ennek a sajtoskiflinek, amit Tücsök és bogár blogján láttam először, majd Foodafok is elkészítette, mindkét helyen irtó guszta látvány volt, nagyon dícsérték, és igazuk volt.
Nagyon finom, pofonegyszerű töltelékű, ízletes.


Tészta:

3 dl langyos tej
1 ek. só
1 tojás
1 tojássárgája
1 ek.cukor
50 dkg liszt
1 tasak porélesztő
1 ek. olaj, a dagasztás vége felé hozzáadva



Az összes hozzávalót a kenyérsütőbe készítettem, bedagasztattam, megkelesztettem.
Amikor lejárt a program, lisztezett deszkán átgyúrtam, kettőbe vágtam, majd egyenként kör alakúra nyújtottam és nyolc cikkre vágtam.




Töltelék:
háromszögletű sajt, natúr  - de lehet ízesített is, pl. sonkás, téliszalámis, paprikás, bármilyen
1 cs.snidling /metélőhagyma/, apróra vágva  - én most szárítottat használtam, minden cikkelyre
1 tk.-nyit, tökéletesen jó volt hozzá

de tölteléknek, használhatunk bármilyen maradék sajtból, füstöltből is, lereszelve, kis krémsajttal kenhetővé keverve belevalót, csak a fantáziánk szab határt.

Mindegyik cikkelyre fektettem egy sajtocskát, de ha túl nagy azt is lehet darabolni kisebbre, majd mindegyikre szórtam egy teáskanálnyi snidlinget, majd a széles végénél kezdve felhajtogattam és kifli alakúra formáztam. Enyhén olajozott tepsire egymás mellé fektettem a kifliket és hagytam 20 percet pihenni, kelni.



Begyújtottam a sütőt, majd amikor letelt a pihenőidő, tojásfehérjével lekentem a kifliket és mindegyik tetejét megsóztam. Lehetett volna reszelt sajtot is szórni rá, de nem jutott az eszembe.
Tepsinként 15-20 perc alatt gyönyörű pirosra - mint a képeken is látszik - megsütöttem.
Belsejében a háromszögletű sajt forróra olvad,  kiemeli a snidling aromáját.
Egyetlen bibi van, dupla mennyiséget kell sütni, hogy ne azt nézzük, hová tűntek a kiflik, melyik családtag mennyit evett, és nekem miért nem jutott elég.





Gastrodamus dícsérete


Újabb nagy öröm és dícséret érkezett Trendotól, aki február 19-i bejegyzésében emlékezik meg rólam és blogomról.
Megtisztelő és megható számomra, és egyben meglepő is, hogy ilyen jól lát engem, hogy milyen ember vagyok, hogy ez ennyire átjön a blogon keresztül is.
Trendo nagyon köszönöm a kedves szavakat, végtelenül büszke vagyok, hogy ezt kiérdemeltem, és mindig szívesen látlak, böngéssz csak továbbra is és kritizálj is nyugodtan, ha a helyzet úgy hozza, ez is szükséges a fejlődéshez.
Ennél jobb, szebb blogszülinapot kívánni sem tudnék magamnak!!!!!

My favorite Gastroblog



Nagy öröm ért ma reggel, nagyon köszönöm Hobbychefnek ezt a megtisztelő díjat, hogy rám gondolt és tetszik neki ami nálam, a blogomon  látható, és olvasható.
Számomra ez egy szülinapi ajándék is egyben, ugyanis a blogom a héten, február 24-én 1 éves.
Nem is akarom elhinni, hogy már eltelt 1 év, szinte elröpült, nekem annyi örömöt, tapasztalást, tanulást, kedves emberek megtisztelő odafigyelését hozta, kinyílt számomra egy új világ, rengeteg embert ismertem meg a blogján keresztül, rengeteg új receptre tettem szert, hiába sütök-főzök száz éve, mindig érdekes látni, olvasni, hogy más emberek másképp készítik ugyanazt az ételt, vagy sütit, vajon miért úgy, miért ezekkel a fűszerekkel stb. stb.
Egyszóval imádom írni a blogomat és kitalálni az újabb és újabb felteendő recepteket, és ha ez másnak is tetszik, más is szívesen olvassa, és még díjazza is, az külön boldogság!!!!

2011. február 17., csütörtök

Sváb tészta, kéksajt-mártással




Töprengtem mi legyen ma az ebéd, komolyan néha fogalmam nincs mit készítsek, csomó minden van a hűtőben, mégis ötletem sincs minek álljak neki. Gondolom az időjárás is teszi, az ember kedvetlen mikor azt látja, már megint hózápor van kint és hideg meg fúj a szél ahelyett, hogy tavaszodna.

Autumn blogján láttam ezt a receptet, csak ő gnocchival és camemberttel  készítette, nekem meg sváb tésztám volt itthon, meg kéksajtom. Nos ezekkel is tökéletes lett, jó kis könnyű ebédünk lett.

Előtte, egy tányér jó forró csirkehúslevest ettünk zöldborsóval és lúdgége tésztával.



15-20 dkg húsos szalonna, kockára vágva
1 db vöröshagyma, szintén kockára
2 gerezd fokhagyma, apróra
2 dl tejszín
20 dkg kéksajt
10 dkg natúr camping ömlesztett sajt
bors
25 dkg sváb tojásos kész tészta




Odatettem vizet a tésztának, sóztam és a leírása szerint kb. 10-12 perc alatt puhára főztem. Állagra és formára hasonlít a gyufa tésztához, csak hosszabb. Jóízű, biztosan máskor is fogok venni. Eddig nem ismertem ezt a tésztát, így egy csomaggal vettem kipróbálásra.

A kockára vágott szalonnát nagy serpenyőben kisütöttem, megpirítottam, majd hozzáadtam a vöröshagymát is és együtt dinszteltem tovább, majd a fokhagymát, tejszínt, őrölt borsot és a sajtokat. A  kéksajt  darabjai szép lassan olvadtak fel, a forró szalonnás tejszínes raguban és egyúttal be is sűrítette.
A tésztát miután leszűrtem, de nem öblítettem, belekevertem a szószba, pár percig hagytam állni, hogy jól  magába tudja szívni a mártást.






Nagyon ízlett, könnyű mégis laktató ebéd lett, egész biztosan máskor is szerepelni fog a palettán.
Spagettivel, makarónival, az Autumn-nál látott gnocchival, saját kezűleg gyúrt széles metélttel is lehet próbálkozni, sőt legközelebb füstölt sajtot is keverek a mártásba.








2011. február 14., hétfő

Cukkini rakottas



Jó zöldséges, sok sajtos, rakott egytál kerekedett ki ebédre ma.

1 csirkemell filé, kockázva
2-3 gerezd fokhagyma
3-4 db zsenge cukkini
20 dkg gomba
3-4 db burgonya
1 vöröshagyma
só, bors, tavaszi sültcsirke fűszerkeverék
5 dkg vaj, 5 dkg liszt, 5 dl tej a besamelhez
reszelt sajt rengeteg




A csirkemellet miután felkockáztam, jól befűszereztem a tavaszi sültcsirke fűszerkeverékkel és hagytam állni.
Fél óra elteltével kevés olajon, piros ropgósra átsütöttem.
A burgonyát héjjában puhára főztem, majd tisztítás után karikára vágtam. A cukkinit is felkarikáztam és lobogó, forró, sós vízben 1-2 percig előpároltam, majd leszűrtem és hideg vízzel átöblítettem.
A vöröshagymát felkockáztam, megdinszteltem, majd a vékony szeletkékre aprított gombát hozzáadva zsírjára sütöttem, sóztam, borsoztam.
Egy kivajazott nagy edény aljába elterítettem burgonyakarikákat, erre terítettem a pirított gombát, majd a csirkemell kockákat, ennek a tetejére halmoztam a cukkinit, amit elvegyítettem a fokhagyma szeletkékkel.
Elkészítettem a besamelt, a vajon átkavartam a lisztet, pirulnia nem szabad, majd ráöntöttem a tejet és sűrűre főztem, sóztam, borsoztam, egy maréknyi reszelt sajtot is beleolvasztottam és végül ráöntöttem a rakottasra szépen egyenletesen az egészet. Szeretem a besamellel készült ételeket, mert bársonyos, selymes állagú lesz tőle minden zöldség vagy húsétel.
Tetejére nagyon sok sajtot reszeltem, és jó forró sütőben addig sütöttem amíg a sajt a tetején piros ropogósra nem sült.
Jó kiadós lett, a cukkinitől tavaszias ízű és hangulatú, és finom.






2011. február 12., szombat

Húsgombócok gombás paradicsomszószban



Amilyen hosszú nevű, annyira gyorsan elkészülő, olaszos jellegű, könnyű, finom szombati ebédnek, vagy hétköznapi vacsorának való.
Ecet és olaj blogján láttam.



1/2 kg darálthús
1 tojás
1-2 ek.zsemlemorzsa
1 tk.kakukkfű
2 gerezd fokhagyma, áttörve
só bors

Fentieket jól összedolgoztam és pici gombóckákat kanyarítottam, kevés olajon mindegyik húsgombócot átpirítottam, majd egy tálba szedtem.

15-20 dkg gomba, vékony szeletkékre aprítva
1 db vöröshagyma kockára vágva
1 gerezd fokhagyma, áttörve
1 tk. oregano
2 doboz hámozott paradicsomkonzerv

A gombócok után visszamaradt olajon a hagymát megdinszteltem, majd rádobtam a gombát és a fokhagymát, pár perc alatt átpárolódott és zsírjára pirítottam. Ezután adtam hozzá a paradicsomot és az oreganot, végül az összes húsgombócot és jó tíz percig rotyogtattam, amikor is kész lett.

Közben bőséges, sós vízben roppanósra főztem a spagettit, és egy nagy darab sajtot lereszeltem.
Spagettire tálaltam, tetejére jó sok sajtot szórva.





2011. február 11., péntek

Narancsos kuglóf koszorú



Receptje természetesen Limarától van.
Hétvégére sütöttem, teához, kávéhoz, reggelire, délutáni uzsonnára.



Hozzávalók:
20 dkg puha vaj
15 dkg cukor /most nádcukorral készült/
3 tojás
1 narancs héja reszelve
2 dl narancslé
10 dkg tejföl
40 dkg liszt
1 sütőpor
1 jó maréknyi mazsola

Tetejére a mázhoz:
2 ek. narancslekvár
1-2 ek.narancslé





A vajat habosra kevertem a cukorral, majd a tojásokat egyenként hozzáütöttem, és mindegyikkel jól kikevertem, ezekután ment hozzá 2 ek.liszt és a narancslé a reszelt héjjal együtt, végül a tejföl és a sütőporos liszt /amit összeszitáltam/ felváltva jól belekeverve. Mikor teljesen egynemű lett a massza belekevertem a mazsolát is. A koszorú formát kivajaztam és liszteztem majd beletöltöttem a masszát.
Előmelegített sütőben, közepes tűznél 30-40 percig sütöttem, beleszúrt villával állapítottam meg kész van e.
Kiborítottam egy nagy tálra, hagytam kihűlni. Elkészítettem a mázat, a narancslekvárt kikevertem kevés narancslével és a koszorú tetejére kentem, csorgattam.



Finom, mazsolás, csodás narancsízű és illatú sütemény, alkalmas a család kényeztetésére, de karácsonykor is, és egyéb ünnepi alkalmakkor is tökéletes vendégváró lehet.
Érdemes megsütni.




2011. február 10., csütörtök

Fokhagymaleves parasztosan



Az egyik kedvenc levesem, de most annak az apropóján készült, hogy életemben először tésztát gyúrtam.
Imádom a házilag gyúrt tésztát, gyerekkoromban mindig ilyet ettünk, akkor még nem volt kész tészta, semmilyen, pláne gyermelyi. Ami egyébként szerintem jó tészta, de az az igazság, hogy egyik sem ér a házilag gyúrt nyomába.
Volt időm, nosza neki láttam. Ez a leves volt tervbe véve és túrós tészta, sok-sok sültszalonnapörccel.
Nos azért csak a levesről lett fénykép, mert mire elkészültem, mire észbekaptam már nem volt a túrós tésztából egy szál sem megmutatni, olyan gyorsan megettük.
Valahol láttam vagy olvastam, hogy ahányan eszünk annyiszor 10 dkg liszt és annyi tojás, só, pici víz esetleg, ez szükséges a gyúráshoz.
Természetesen a kenyérsütőbe készítettem be mindent, a gép dolgozta össze a gyúrt tészta programon. 3-4 fő részére.

40 dkg liszt
4 tojás
csipet só
1/2 dl hideg víz

Amikor kész lett, lisztezett deszkán átgyúrtam, kettőbe vettem, egyiket félretettem, mert kisebb formával könnyebb dolgozni, és a másikat kezdtem kinyújtogatni. Amikor úgy ítéltem, hogy nekem elég vékony, ugyanis a nagyon vékonyat csak húslevesbe való metéltként szeretem, akkor visszahajtogattam, bőven lisztezve, és gyufaszerűen felvágtam, talán kissé vastagabbra.
A legjobb az egészben, hogy két tésztagépem is van, mindkettőt kaptam, örököltem, de még soha nem használtam, most is kézzel vágtam fel az összes tésztát. Majd egyszer annak is nekidurálom magam, hogy végre kipróbáljam.
A másik gombócot ugyanígy elkészítettem.
Közben sós vizet forraltam egy nagy fazékban, kifőztem a tésztát, majd öblítés nélkül beleforgattam a szalonnazsírba, jó sok túróval tejföllel és a pörccel megettük.


A levest azért neveztem el  parasztosnak így készítve, mert van ennek ám elegánsabb változata vajjal, tejszínnel készítve, petrezselyemmel, reszelt sajttal feldúsítva, szintén nagyon finom, majd arra is sort kerítek egyszer. Ez most az egyszerűbb, gyorsabb, de nem kevésbé finom variáció.

A magyaros, parasztos fokhagymaleves készítése:
Mivel a szalonnának sok zsírja lett, egy kis leveses fazékba csorgattam belőle, tűzre raktam, belenyomtam 4 gerezd fokhagymát, egy kevés lisztet és összepirítottam, ment rá kevés pirospaprika, majd a tészta főzővizéből annyit mertem rá, amennyi levest akartam.
Összeforraltam, tejfölöztem és a kifőtt tésztából egy jókora adagot, levesbetétként beleraktam.
A nagymamám is így készítette ezt a levest annak idején, amikor tésztanap volt.
A főzőlevet, amibe belefőtt a tészta, mivel jó lisztes volt, ezáltal sűrűbbé, gazdagabbá  tette a levest, mindig felhasználta. Kiadósabb volt így.
Mindenkinek ízlett a tésztám, bár talán nyújthattam volna még vékonyabbra is, de szeretem, hogy harapható, rágható, ruganyos az otthon gyúrt.
Azt hiszem többször lesz.

2011. február 8., kedd

Kakaóscsiga



A világ legjobb kelttésztája természetesen Limara receptje, annyira könnyű, foszlós, bármivel tölthető, ezt készítem, lekváros buktának, túrós batyunak, darázsfészeknek vajas-cukros-kakaós krémmel.
Megunhatatlan.


Tészta:
3,2 dl langyos tej
1 tojás
60 dkg liszt
1 tk.só
2-3 ek.cukor
2,5 dkg élesztő / most friss, rámorzsolva a liszt tetejére /
10 dkg olvasztott vaj, amit a dagasztás megkezdése után 10 perccel csorgatok hozzá

A fenti sorrendben megy minden a gépbe, ami bedagasztja majd megkeleszti. Ez időben kb.1,5 óra.
A végére lágy, puha tésztát kapok.
Amíg a gép dolgozik elkészítem a tölteléket.




Töltelék:
10 dkg puha vaj
10 dkg nádcukor
4 ek. jó minőségű holland kakaópor
1 marék mazsola

Fentieket jól kikeverem, krémesre.

A megkelt tésztát kinyújtom, amennyire csak tudom és megkenem a töltelék-krémmel, szépen egyenletesen.
A rövidebb oldalánál fogva feltekerem, mint a bejglit, két végét összenyomkodom és kétujjnyi vastagon feldarabolom, majd egy kerek sütőformába szépen belehelyezem, de szögletes tepsi is tökéletesen megfelelő.
Letakarva hagyom még pihenni, kelni 20-30 percig. Addig begyújtom a sütőt.
Jó forró sütőben, közepes tűznél /gázsütő 3-4 fokozat/ szép lassan pirosra sütöm.
A vége előtt 5 perccel mielőtt kivenném, 1 dl meleg tejet, amibe vaníliáscukrot kevertem, egyenletesen rálocsolok és még 5 percig sütöm tovább.
Amíg hűl vaníliakrémet készítek, most Oetker főzős vaníliapudingot, a tasakon leírtak szerint elkészítem és állandóan kevergetem, hogy ne bőrösödjön be.
Amikor mindkettő langyos már, akkor tovább nem bírom, muszáj megkóstolni, tehát tálalom.
A siker frenetikus szokott lenni.


Krumplis pogácsa




Újabban imádom a pogácsákat, mindegy milyen variációban, csak pogácsa legyen.
Most a krumplis került sorra, vagy Mohától, vagy Limarától, már magam sem tudom kinek a receptjét vettem, van egy nagy saját szakácskönyvem, abban tematika szerint írom be a recepteket, a pogácsák címszó alatt ez a két név szerepel, tehát tőlük van az összes pogácsa leírás, vagy nyolc féle.
Egyik jobb, mint a másik.
Most is rengeteget dagasztattam be a géppel, még a szomszédságot is megkínáltam annyi lett, de nem bánom, nagyon finom lett.



1 kg liszt
1-2 dl langyos tej
1 tojás
1 nagy tejföl
20 dkg puha zsír, kockázva bele,  /lehet csak vajjal, vagy csak zsírral is/
5 dkg puha vaj, szintén kockázva bele
4-5 db közepes nagyságú krumpli, héjjában főzve, áttörve még melegen
2 ek.só
1 tk.cukor
2 tasak porélesztő





A kenyérgépbe adagoltam mindent, ami jól bedagasztotta és meg is kelesztette. Ez kb. 1,5 órát vett igénybe, addig tudtam mással foglalkozni.
Amikor lejárt a program, lisztezett deszkán jól kihúzogattam kézzel a tésztát, ugyanis olyan csodásan megkelt, hogy nem akartam sodrófával kinyomni belőle a levegőt.
Egy megfelelő átmérőjű pohárral kiszaggattam a pogácsákat és tepsire sorakoztattam, nem túl távol egymástól, hogy ne széltében terüljenek, hanem felfelé.
Hagytam pihenni legalább fél órát, szépen letakarva. Ebből a mennyiségből lett vagy öt tepsivel. Begyújtottam a sütőt, előmelegítettem jó forróra, majd sütés előtt visszavettem 3-as fokozatra /gázsütőről beszélek/.
Mielőtt beraktam a pogácsákat sülni, lekentem tojással a tetejüket, addigra szépen összekeltek a tepsiken. Tepsinként 20 percig sültek.
Mikor kissé hűltek már, szétválasztottam őket, úgy tettem tálba, csodás foszlós lett mindegyik.
Egy pohár hideg tejjel a még meleg krumplis pogácsa, valami olyan csodálatos ízkombináció,  hogy minden nap meg tudnám enni.