a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 10 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 6 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 7 éves

Keresés ebben a blogban

2011. szeptember 27., kedd

Szeptember végén

Újra és újra felfedezem milyen csodás verseket írt Petőfi, meg József Attila, meg Ady,  Radnóti, Vörösmarty, no meg az Arany balladák, és még hosszan sorolhatnám.
Most olvastam Petőfit ezredszerre újra, muszáj betenni ide aktuálisan is, mivel szeptember vége van az egyik legszebb szerelmes versét.


Petőfi Sándor
Szeptember végén


Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Ülj hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet  kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök  érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könnyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Koltó 1847 szeptember

Sokoldalú blogger díjat kaptam!!!



Kétszer is megkaptam, először Évától a Takarékos konyha blog szerkesztőjétől, majd másodszor Barbitól a Barbi konyhája blog szerkesztőjétől, mindkettőjüknek nagyon-nagyon köszönöm hogy gondoltak rám, hogy nézik a blogomat, hogy hozzászólnak a bejegyzéseimhez, hogy a virtuális blogbarátaim.

Az a helyzet, hogy mire körülnéztem már szinte mindenki megkapta, így én a kedvenc bloglistám címszó alatt szereplő összes blog minden  tagjának adom virtuálisan, és nagy-nagy szeretettel, akik a blogom jobb oldalán  felsorolva megtalálhatóak.
Ugyanis azért szerepelnek a kedvenceim között, mert kreatívnak, érdekesnek, találékonynak, figyelemre méltónak, sokoldalúnak tartom valamennyit és heti rendszerességgel mindegyik blogot meg is nézem, imádom a receptjeiket, egyéb írásokat, idézeteket, zenei betéteket, a képeiket.

Kivétel nélkül mindegyik megérdemli a díjat.

2011. szeptember 24., szombat

És akkor itt a meggyes pite is...


Egyszerűen muszáj volt ezt is megsütni, nagyon, nagyon finom.
A tészta ugyanaz, mint a túrósnál, almásnál, azaz:
45 dkg liszt
1 sütőpor
25 dkg hideg vaj vagy margarin
15 dkg cukor
1 egész tojás
csipet só
tejföl amennyitől jól összeáll a tészta

1-2 ek. búzadara

A lisztet a vajjal összemorzsolni majd hozzá az összes többi és kevés tejföllel simára összedolgozni, pihentetni min. 30 percig, majd kettőbe venni, vékonyra nyújtva tepsibe teríteni, lehet rá hinteni 1-2 ek. búzadarát, majd arra jön a töltelék, végül a másik tésztalappal befedni.




Töltelék
2 üveg meggybefőtt vagy nyáron 2 kg magozott friss meggy
cukor
fahéj
1-2 ek. étk. keményítő vagy 1 tasak dr.oetker tejszínpudingpor
2 tk. zselatin

Ha friss meggyből készül akkor csak összekeverem a magozott meggyet 1-2-3 ek. cukorral és őrölt fahéjjal, a tésztára szórás előtt gyengéden kinyomkodom, nem nagyon, hogy nehogy túl száraz legyen
/a levét természetesen megiszom/.
Egy lábosba beleöntöttem a befőttet levével együtt és odatettem a tűzre. Beleszórtam egy kevés cukrot, és meghintettem fahéjjal. Amikor felforrt, a kevés hideg vízben elkevert 1-2 evőkanálnyi keményítőt belecsorgattam és megvártam amíg besűríti, valamennyire sűrű is lett, de úgy találtam nem eléggé és így még kevés langyos vízben feloldottam 2 teáskanálnyi zselatint is és azt is hozzáöntöttem. Jól elkevertem, levettem a tűzről és félretettem hűlni.
Ezek után bőven volt időm a tésztát elkészíteni.
Amikor kihűlt és megdermedt a meggykrém szépen rásimítottam a tésztára.
Féltem, hogy a meleg sütőben túlságosan felolvad megint és folyós lesz, de nem volt vészes, a búzadara nem véletlenül kell, sok nedvességet felszív.

Teljesen kihűlve porcukroztam és kockáztam fel.
A kóstolásánál azért szükséges volt kiskanalat használni, nem lehet kézbe venni, mint pl. a túróst, mert a meggytöltelék lágy ugyan, de valami eszméletlen finom, érződik a fahéj is kellemesen.
Legközelebb megpróbálom kicsivel több zselatinnal, bár nem akarom kemény zselé állagúra sem a tölteléket.
Szívből ajánlom kipróbálásra, mert nagyon finom.







2011. szeptember 23., péntek

Az én túrós pitém



Mindenkinek meg van a maga pite receptje, amire esküszik, hogy az a legjobb, az én családomban mindenki ezzel az alábbi recepttel süti sok-sok évtizede.
Már olyan sok receptet kipróbáltam, volt közte jó és kevésbé jó, de azért mindig oda lyukadok ki, hogy az a legjobb ahogy anyám és nagyanyám készítette annak idején.
Szeretem ezt a süteményt, mert olyan családias, finom, egyszerű, mindenki szereti, mindenki készíti.
Háromféle töltelékkel szoktam készíteni, túrós, almás és meggyes. Egyik finomabb mint a másik.

Most jöjjön az én túrós pitém:

Tészta:
45 dkg liszt
1 sütőpor
1 kocka ráma /25 dkg/ vagy ugyanennyi vaj
15 dkg cukor
1 tojássárgája /fehérje kell a teteje kenéséhez/
csipet só
tejföl, annyi kanállal amennyivel összeáll a tészta és jól gyúrható lesz

Fentieket összegyúrom gyorsan, majd fóliába csomagolva megy a hűtőbe min. fél órára, de ha tovább, az csak még jobb. Amikor sütni akarom, kettőbe veszem, lisztezett deszkán vékonyra nyújtom, olyan vékonyra amekkora a tepsi alja, az enyém elég nagy, így tényleg jó vékony a tészta, nem szeretem a vastag tésztát, a tölteléknek kell érvényesülnie szerintem. meghintem lehelletnyi vékonyan búzadarával, majd rásimítom a tölteléket egyenletesen, végül beborítom a másik, szintén vékonyra nyújtott tésztalappal, óvatosan rányomkodom, igazítom, majd egy villával megszurkálom, lekenem a tojásfehérjével, de van hogy nem kenek rá semmit és úgy megy a sütőbe, 180 fokon kb.45-50 perc, de lehet kevesebb is, ahogy szép színű lett a teteje, kész is.
Ha kihűl, akkor kockázom és porcukrozom, mert melegen nagyon törékeny.
A széleit körben mindig levágom /ezeket imádom én megenni/, mert így szép kockákra lehet darabolni a sütit.
Langyosan a legfinomabb.

Töltelék:
1 kg túró
2 tojássárgája
tojásfehérjéket kemény habbá verem
15 dkg cukor
vaníliás cukor vagy aroma
csipet só
1 citrom reszelt héja és kifacsart leve
10 dkg mazsola

A túrót egy nagy tálban, tiszta kézzel átgyúrom és hozzákeverek mindent, a citrom levéből csak annyit öntök amitől sűrűn krémes lesz, nem szabad hogy híg legyen. Legvégül forgatom hozzá a tojásfehérjehabot óvatosan.








A férjem együltő helyében megevett fél tepsi adagot még langyosan, és közölte velem "most sikerült a legjobban" - mindig így csinálom és ő minden alkalommal ezt mondja - imádok neki sütni- főzni mert nem spórol az elismerő szavakkal és élvezettel figyelem hogy tűnik el kockáról kockára a süti.
Legközelebb meggy-töltelékkel fogom elkészíteni és felrakni, télen meg jön az almás meg az almás-mákos változat is, egyik jobb, mint a másik.


2011. szeptember 16., péntek

Sajna vége a nyárnak




Szomorú vagyok, mert a nyár mindig olyan gyorsan múlik el, mire feleszmélek már itt az ősz.
Májusban milyen harsogóan , kirobbanóan zöld, szinte feszül  minden, alig várjuk a jó meleg, napsütéses nappalokat, csillagfényes éjszakákat, hajnali madárfütty koncerteket, égzengéses, felhőszakadásos zivatarokat, hogy hozzanak egy kis enyhülést a forróságba, aztán sitty-sutty vége is.
Most meg már szomorodik, fakul a természet is. Már semmi nem annyira zöld, már halványodik inkább sárgás, vöröses, csodálatos színkavalkáddá alakul. Hamarabb sötétedik, később világosodik az ég, a nappalok még melegek, de az éjszakák már jó hűvösek.
Szép az ősz is.
Bezzeg a tél az jó hosszú sötét és hideg lesz, de legalább jókat sütök-főzök majd a családnak, nem fogom sajnálni rá az időt.

Készítettem pár képet a nyárvégi kertről.











2011. szeptember 14., szerda

Puncsos tejberizs


Kicsit szokatlan édességet gyártottam.
Valami egyszerűt szerettem volna, mondjuk tejberizst, de nem a legegyszerűbb, legunalmasabb, úgynevezett fapados változatot, de akkor legyen olyan sűrű, hogy kerek formából kiborítva tortaformán lehessen szeletelni, de ha túl sűrű akkor nem olyan finom, hanem fojtogatós, akkor eszembe jutott, mi lenne ha vaníliapudinggal sűríteném, akkor nem lesz nagyon sűrű, inkább krémesebb és akkor megláttam a puncspudingos tasakot és akkor azt gondoltam rózsaszín tejberizs, nahát ilyet a világ nem látott még, de mi van, ha finom?
És tessék, nagyon finom.





Egy liter tejből, egy bögre rizsből, vaníliarúddal, cukorral, csipet sóval a szokásos módon megfőztem a tejberizst. Egy marék mazsolát a végén szórtam hozzá.
Közben a pudingport kikevertem 3-4 ek. hideg vízzel és a már puha rizshez kevertem szép egyenletesen, egyet forraltam rajta és kész.
Hideg vízzel kiöblítettem egy kerek tálat és beleöntöttem a puncsos rizst, egy kupica rummal meglocsoltam, elegyengettem és hagytam hűlni.
Még kissé langyos volt amikor kiborítottam egy nagy süteményestálra és a tetejét jól megszórtam kakaóporral.
Tálaláskor úgy szeleteltem mint egy tortát és az édességét ellensúlyozandó saját készítésű fanyar ribizlilekvárral körítettem.
De finom szilvarösztivel is és édes málnadzsemmel is. Tudom, mert mindegyikkel megkóstoltam.
Tejszínhabbal is lehet díszíteni.


2011. szeptember 13., kedd

Őszibarack és körtebefőttjeim


Hát ezt is kipróbáltam.
A körte saját termés, a legalább 5 éves kis körtefánk idén hozott először annyi termést, hogy egyszer jóllaktunk, a többit meg eltettem befőttnek, ugyanis egyszerre érett be az egész fa ebben a melegben.
Persze jó pár darab elhullott-leesett menet közben.
Sajnos nem az a haj de nagyon finom, zamatos körte, azt sem tudjuk mi a neve, milyen fajta, végül is mindegy, befőttnek mindig jó lesz.
Az ősziket meg zöldségesnél vettem, kívül a héj alatt fehéres volt a húsa, a mag körül meg piros, ettől a befőttlé színe rózsaszínes lett, olyan szépen mutat az üvegekben, hogy legszívesebben már most felbontanám és megenném, persze megtartóztatom magam, végül is nem azért szenvedtem ebben a melegben, hogy öt perc alatt eltűnjön minden, muszáj megvárni a hideg időt.
Milyen jó lesz visszagondolni majd akkor a hidegből-hóból erre a gatyarohasztó hőségre, amiben befőztem.


A befőtt istenien néz ki.



Hát ezek a nem túl finom körték, nyersen.



Az őszikompót gyönyörű rózsaszínű lett, nagyon gusztusos.

Minden kompót vagy befőtt eltevésére vonatkoztatva a recept:

Vizet forraltam, bele annyi cukrot, ahogy én szeretem, édesen, szegfűszeg jó pár darab és fahéj.
Miután jól összeforrt a szirup, beletettem a megtisztított, feldarabolt gyümölcsöket, egyet forraltam rajta és azon forrón üvegekbe mertem, lezártam, betakargattam és úgy hagytam kihűlni. Azóta a kamra polcán állnak a lekvárok mellett. Néha beállok a spájzba, büszkén és elégedetten nézelődöm, hogy ez mind az én művem.
Édesanyám ha ezt láthatná, menten elájulna és nem akarná elhinni, hogy erre vetemedtem, ugyanis mindig hangoztattam, hogy én ugyan soha, de soha nem fogom a konyhában, pláne befőzéssel tölteni a drága időmet.
Tényleg nem szabad semmire kijelenteni, hogy soha, mert előre semmit nem tudhatunk és állandóan változunk.
... Anya büszke lennél rám és nem hinnél a szemednek, mert én sem.

2011. szeptember 8., csütörtök

Rizsleves...




Csak úgy hagyományosan, régiesen, mert annyira megkívántam, és mert  száz éve nem főztem már.
Pedig szeretjük.
Gyerekkoromban rengetegszer volt ebédre.

1-2 maréknyi rizst megpirítottam kevés olajon, majd egy kisebb fej, apró kockára vágott vöröshagymát és egy bepirosodott színű, szintén apróra kockázott zöldpaprikát adtam hozzá. 
Jól összedinszteltem az egészet, majd lehelletnyi pirospaprikával megszórtam és vízzel felengedtem. Szórtam bele sok petrezselyemzöldet, sóztam, borsoztam és puhára főztem.
Ennyi, és annyira finom.



2011. szeptember 7., szerda

Boldog szülinapokat Falatkának !!!








Ilyen kis kutyababa volt amikor 2010.október elején hozzánk került, az állatorvos mondta, hogy kb. 1 hónapos, tehát szeptember elején születhetett valamikor, ezért a többes szám a szülinapját illetően, mert nem tudjuk hanyadika, így az egész szeptember első dekádját kineveztük a szülinapjaivá, minden nap ünnepeljük egy kicsit.
1 éves lett a szemünk fénye.
Imádjuk, ő nekünk a legszebb, legbátrabb, legokosabb, legkackiásabb kiskutya, igyekszünk kárpótolni a szörnyű születési körülményei miatt.
Egy villamos vagy autóbuszremíz elhagyatott részén, egy földhányás oldalában találtak rá a csontig soványodott, lázas anyjára és öt kölykére állatvédők.
Falatka volt az ötödik és a legkisebb, de mondhatom annál életrevalóbb kutyuska.
Remélem sokáig, nagyon sokáig boldogít minket a társaságával, szeretetével, játékosságával.
A cicákat is szereti, játszópajtásainak tekinti őket, különösen Szaftit aki tökéletes partnere a hempergésben, birkózásban.
Jól megvannak ők hárman, nem unatkoznak sohasem. Mi sem, de így van ez jól.













2011. szeptember 5., hétfő

Rozmaringos báránycomb



Életem első báránycomb sütése volt a hétvégén, hihetetlenül finom lett, nagyon jól sikerült ebben a melegben.
Ugyanis nem vagyunk normálisak, hogy neki álltunk ennek a bagatell 4 órás sütésnek a hőségben, de mivel még soha nem készítettem ilyet, jó kihívás volt egyben. 
Pénteken reggel szóltak ismerősök, kérünk e egy fél bárányt, aznap reggel vágták le, naná hogy kértünk.
Mindannyian imádjuk. 
Életem párja azonnal hozzálátott konyhakészre varázsolni /darabolni fűrésszel, bárddal, baltával, stb/ és adagolni, mert az összes csontos része ment a pörköltbe, majd egyszer bográcsban fog elkészülni, ha majd lesz még szép idő a mai hidegfront után.
Még pénteken a combot jó alaposan befűszereztem mindennel, ami csak itthon volt, bors, kömény /egész és őrölt is/, fokhagyma - amiből egy egész fej darabjait beleszúrkáltam a húsba is, egy-egy tasak grill fűszervarázzsal, steak és chili fűszerkeverékkel is bedörzsöltem majd tepsibe raktam, leöntöttem olajjal, lefóliázva ment a hűtőbe. A sütésig ott pácolódott.
Vasárnap 6 fej vöröshagymát negyedelve mellédobtam és legalább 10-15 szál rozmaringot fektettem alá, mellé, és rá, majd ment a sütőbe ahol 4 órás lassú sütés várt rá, persze közben forgattam, locsolgattam.
Már közben az illatokból lehetett érezni, hogy finom lesz.
A sütés vége felé személyenként egy-egy szelet füstölt szalonnát bevagdaltam a bőréig és ráfektettem a húsra, hogy rajta süljön ropogós kakastaréjjá, ugyanakkor a szalonna kisült zsírja folyamatosan locsolta is egyben.
Mit mondjak isteni lett az egész.




Dacára a melegnek, ezt mind megettem ami a tányéron látható, nagyon finom volt.



Köretnek hagymás sült burgonyát készítettem, a félbe vágott krumplikat /2 kg/ összekevertem a negyedelt  vöröshagymával /5 fej/, fűszereztem sóval, borssal, szárított paprikadarálékkal, és a comb alatt képződött jó kis fűszeres zsiradékból locsoltam rá bőven, majd piros ropogósra sütöttem, amíg a hús pihent a sütés után. Kovászos uborkával ettük az egészet.