a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 10 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 6 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 7 éves

Keresés ebben a blogban

2013. február 26., kedd

Megkóstoltuk a borlekvárokat....túrófánkhoz






Finom és könnyű túrófánkokat sütöttem a borzselék mellé, amik pont olyanok, mint bármelyik lekvár, amiben nincs darabos gyümölcs, tehát inkább zselés vagy gyümölcskocsonyás az állaga, és kellemes halvány borízük, zamatuk van, alkoholtartalom semmi.
Egyik finomabb, mint a másik.
Tulajdonképpen desszertekhez csak a halványsárgát ajánlják, a sötétvöröset sültekhez, a rozészínűt pedig szárnyasokhoz, már aki szereti ilyennel enni a húsokat, de mindhárom tökéletes volt a fánkocskákhoz.
Ha otthon próbálkoznánk ilyesmi elkészítésével, lehetséges, de csak minőségi, drága borokból érdemes.






Túrófánk mézesélet receptje alapján:

25 dkg túró
25 dkg liszt
3 egész tojás
1 sütőpor
csipet só
2 púpos ek. cukor
1 db 175 gr-os kispohár tejföl

Fentieket egy tálban egyneművé kavartam és hagytam állni 1-2 órát, a minimum 30 perc.
Olajat forrósítottam, nagyon forró ne legyen, mert hamar megsül, belül meg nyers marad a fánk !!!!!!
Egy evőkanalat belemártottam az olajba, majd úgy szaggattam a kis fánkocskákat, egyszerre sokat ne tegyünk, csak annyit amennyi kényelmesen tud úszkálni, kényelmesen forgatható.
Amikor  megsültek papírtörlőre szedtem és leitattam, tálra rendeztem és bőven porcukroztam.
Ez a mennyiség egy 4-5 tagú családnak egyszeri evés, tehát félóra leforgása alatt morzsa sincs belőle.

Nekünk a fánk volt a második fogás, előtte egy jó sűrű, füstölt sonkás tarkabableves volt, sok zöldséggel és sok csipetkével.
Csodás vasárnapi ebédünk volt.






2013. február 25., hétfő

Blogszülinapi ajándékaim....



...ugyanis megleptem magam a 3-ikra pár dologgal, amiről úgy gondoltam "nélkülözhetetlen" a konyhámban:




Káposztafőző cserépedény, bár nemcsak káposztát fogok főzni benne...





Porcelán csatos fűszertartók, mert olyan vidámak, színesek, pl. vaníliáscukornak, amit házilag állítok elő.




Elektromos reszelő kisgép, ötféle reszelési módozattal, finom, durva, krumpli, sajt, és az ötödik uborkagyalu, vagyis az szeletelő.
Kipróbáltam, a diót csodásan őrli, de a káposztát - cvekedlinek- nem annyira, arra jobb és főleg gyorsabb a késes robot.



Ez  csoportkép az ajándékokról, ja és még itt a kép alján a  porcelán fűszermozsár, mert olyanom egyáltalán nem volt eddig





Ez pedig egy vidám kép a netről, mert ha ránézek jókedvem lesz már csak a látványától is.




2013. február 24., vasárnap

Blogszülinap 3.





Hihetetlen, már 3 éve írom, úgy elröppent ennyi idő, azt sem tudom hogyan,
hihetetlen, hogy mennyire szeretem és élvezem ezt az egészet csinálni,
hihetetlen, hogy mennyit tanultam ezalatt a három év alatt, pedig nem vagyok már nyeretlen kétéves,
hihetetlen, de igaz.
Mindezt nektek köszönhetem !!!!!

Hihetetlen pedig, ha a statisztikát nézem akkor azért a számokból látszik egy kicsit:

277 483 látogatóm volt eddig - ennyien kukkantottak be hozzám, gondolom van aki csak rövid időre, gondolom van aki hosszabban tanulmányozta a receptjeimet, és remélem jó sokan ki is próbálták őket.
Köszönöm nekik.

128 állandó követőm van, akik többé kevésbé sűrűn benéznek, követik a frissítéseimet, kommentelnek nekem a tapasztalataikról, vagy csak egyszerűen érdeklődnek.
Nagyon köszönöm nekik.

A blognak köszönhetem azt a nem kevés virtuális barátot, akikkel majdnem napi szinten osztjuk meg a receptjeinket, az időjárás alakulását, mindenféle apró bajainkat, örömeinket, problémáinkat, amiket jó kibeszélni, akik segítenek amikor elakadok valamiben, vagy amikor a blog technikai része akadozik.
Nagyon szeretem őket és nekik külön köszönöm azt a sok-sok kedvességet, figyelmet, törődést, amit tőlük kapok, nap mint nap.

Ezekkel a tavaszi virágképekkel szeretném mindenkinek megköszönni a figyelmét és azzal búcsúzni, hogy jövőre veletek ugyanitt a 4.évesen is.






A képek a netről származnak.


2013. február 21., csütörtök

Borzselé...Borlekvár... Villányból




Egy kis különlegesség.
Egy tv műsorban láttam, hogy híres borászati területeken nemcsak borkészítéssel foglalkoznak hanem borlekvár főzéssel is, bár ez inkább zselés állagú, mint lekvár.
Nagy lekvárfőző lábasban forralják, főzik a bort, cukorral, fűszerekkel, majd amikor már elillan az alkohol tartalma, hozzáöntik a pektint vagy zselésítőt és forrón üvegekbe merik.
Soha nem hallottam még borlekvárról, már ez a kifejezés is tetszik, viszont teljesen újdonság számomra, hogy van ilyen, nagyon megtetszett és természetesen kíváncsi lettem milyen lehet.
Rögtön utána néztem a neten hol lehet ilyesmihez hozzájutni és rendeltem is.
Mint a képeken is látszik háromféle fajta szőlőborból van, egy rozé fajtából, úristen, ha egy borász ezt olvassa, most sírva röhög, merthogy nincs olyan szőlő hogy rozé, ezeket a csodás színű boroknak színét Othello vagy Opporto szőlők héjának újrapréseléséből nyerik, mint kiművelődtem, és akkor egy Kékfrankosból, és egy Muscat Ottonel fajtából, valamiért remélem ez a harmadik talán muskotályos fajta lesz.
/Nem vagyok borszakértő, sem borivó, erről az utolsó szőlőfajtáról sem hallottam még./
Édes formában csomagolják, helyes kis üvegekben, ezekkel a cuki kis tetőfedő mintás anyagokkal. Gusztusos.
Még nem tudom melyik milyen ízű, hétvégén fogjuk kóstolni, az a tervem jó sok túrófánkot sütök és ahhoz fogjuk elnyalakodni mindegyiket.
Alig várom.





A termékek a villányi Ősi pincészetből származnak





2013. február 10., vasárnap

Főtt marhacomb vadasmártásban... zsemlegombóccal...





Marhahús vadasmártásban

Könnyű zöldséges, de mégis húsos étel, nem beszélve az imádott zsemlegombócról.
Bármennyit megtudunk enni belőle, ezért mindig sokat kell készítenem.
Nagyon szeretjük, viszonylag sűrűn is főzöm, viszont előre soha nem pácolom, mégis tökéletesen finom vadasmarhát készítek.
Most kb. 2 kg marhacombból készült, és rengeteg zöldséggel.

Receptleírás itt




...itt fő a hús a zöldségekkel, 4 órát főztem összesen a húst a hagymákkal, fűszerekkel, hogy vajpuha legyen, mert ebben az országban nem lehet fiatal marhahúst kapni.
A zöldségeket természetesen az utolsó órában adtam hozzá.





Zsemlegombóc
recept  itt





2013. február 7., csütörtök

Bukta kétféle szilvalekvárral töltve





Muszáj volt valamivel kényeztetnem magunkat ezen a téli reggelen/délelőttön, amikor megláttam mi van odakint, mérgemben, hogy már megint esett a hó, ahelyett, hogy tavaszodna, rögtön bedagasztattam a kenyérgéppel a bukta tésztáját, melynek receptjét itt megtaláljátok.

Vigasztaló is volt egy jó tejszínes, zöldségleves után.

Kétféle szilvalekvárral lett töltve, egyrészt elhasználtam a nemrég ajándékba kapott szatmári/penyigei lekvárt, amiről itt írtam egy bejegyzést, másrészt a kimaradt tésztakockákba szintén házilag főzött, de ilyen bordós-lilás színű, szintén nagyon finom, cukorral főzött szilvalekvár került, amit pesti piacon vettünk szintén, akkor már másmilyen nem volt kapható, megjegyzem ez is jó ízű, kenyérre kenve, tejbegríz/rizsre, mákos-diós tésztára csodálatos, most egy kicsit tartottam is attól, működni fog-e a buktában, mi lesz, ha kifolyik.
Nem folyt ki.
Bár a képeken azért látszik, hogy ebből kevesebbet tettem bele, mint a másikból.
/a beszerzési történetet szintén már megírtam, hogy minden szeptemberben a pesti lakásunkhoz közeli piacon szoktam megvenni azt a jó keményre főzött lekvárt, de mivel vidéki lakos lettem, már nem vagyok piac közelben, vidéken ilyesmit nem lehet venni, vagy én vagyok béna és még nem derítettem fel jól a terepet, szóval a gyerekeimet ugyan megkértem az éves adag szilvalekvár beszerzésére, de ők ugyebár elfelejtették, mire észbe kaptunk már csak ezt lehetett kapni /
Nagyon finom lett, még langyosan az igazi, nem mintha kihűlve nem fogyna, már két darab van csak mutatóba. Porcukrot elfelejtettem szórni rá, pedig szoktam.

Mostanra, délután négy óra van, viszont eltűnt a hó a bokrokról, fákról, útról, kertből, süt a nap, fúj a szél, tisztára bolond az időjárás, csoda hogy fáj a fejünk, ízületünk, csontjaink, kinek mi ?????








Erre ébredtünk.....



Már nem örülök ennek a látványnak, pedig a hétvégén is ilyenben lesz részünk állítólag, az előrejelzések szerint.
Remélem ezek a napok már a tél utolsó rúgásai, ijesztgetései.
Már rügyező bokrokat és fákat szeretnék látni, no meg rengeteg napsütést, színeket a kertben, sok zöldet mindenütt és üldögélni a teraszon....





Nyomok a hóban.... nagyok és kicsik....



Ők ketten élvezték a hóban a hancúrozást, viháncolást.....



...boldogan kergették egymást....




Cindy olykor torokfogással próbálkozott...




...de Fali fürgén cikázva kibújt és elszaladt...


 ...nagy az egyetértés.....




2013. február 5., kedd

Fokhagymaszósz fűszeres csirkemellcsíkokhoz, párolt brokkolihoz, rizibizihez




Jó hosszú címe lett a mai ebédnek, de ezt nem lehet rövidebben írni.
Ma a fokhagymaszószon van a hangsúly, a többi csak díszlet mellette.
Hiába tél vége van és annyira, de annyira kívánom a fokhagymás ételeket, de nemcsak én, az egész család. Hétvégén cigánypecsenye volt, az is jó fokhagymásan, onnan maradt egy kevés tálkában, az áttört, olajjal kikevert fokhagymapépből, persze tettem is hozzá még jócskán pár gerezdet.

Készítési mód:
Készítettem egy világos rántást, abban megfuttattam az olajos áttört fokhagymát, majd felengedtem kevés tejjel, de lehet bő tejföllel is elkeverni és még bővebben tejszínnel, sóztam, tekertem bele jócskán borsot, sőt még egy kis csilipelyhet is és összeforraltam a kellő sűrűségűre.

A húslevesben főtt hús mellé vagy fűszeres sült csirkemellcsíkokhoz, vagy például főtt zúzához is, de bármilyen más, akár fűszeresen bundázott húsok mellé is kiváló.
Párolt zöldségekhez is illik, lásd brokkoli vagy bármilyen más zöldség.

Csodás finom, illatos és selymes lett, illett a párolt brokkolihoz is, a fűszeres csirkemellcsíkokhoz is és a rizibizihez is.





....csak rizibizivel enni is tökéletes....