a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2013. augusztus 31., szombat

Piros gyöngyöcskék ...


... iciri-piciri paradicsomok, ízesek, édesek, nagyon finomak ....
Aranyos, kedves szomszédunktól kaptuk a kóstolót, ennyire pici paradicsomokat még nem is láttam



....újhagyma karikákkal és vajas lapkasajtos kenyérrel valami isteni reggelim volt ma...



2013. augusztus 30., péntek

Szilvás lepény......

.....mert szezonja van



Szeretem ezt a sütit mert finom, mert gyorsan elkészül, mert egyszerű, mert bármilyen idény-gyümölccsel elkészíthető....mert kiadós, és mert mindenki szereti......

Részletes receptleírás  itt található
meggyel töltve pedig    itt





2013. augusztus 28., szerda

Lecsó és paradicsomlé télire



Büszke vagyok magamra, szerintem Nagymamám és Édesanyám is azok lennének, mert annak idején mindent gondoltak volna rólam, csak ezt nem.
Hogy én valaha is elteszek lecsót vagy befőzök paradicsomlét, vagy lekvárokat, ez teljesen nonszensz volt, egyáltalán azt sem gondolták, hogy rendesen megtanulok főzni.
Mert egyáltalán nem voltam házias, nem szerettem segíteni a konyhában, rosszul voltam az ételszagoktól, állandóan veszekedés tárgya voltam, amiért folyton olvastam.
Nagymamám aki mellesleg kiváló szakácsnő volt, aki maga varrta még az ágyneműt, a konyharuhát és más egyebeket is a háztartása részére, sőt a monogramját hímezte mindegyikbe, maga horgolta a csodaszép függönyeit, ágytakaróit és még sorolhatnám hosszan mi mindent készített saját kezűleg - egyáltalán hogy volt ideje minderre, el nem tudom képzelni - mindig mondta, hogy nem tudja kire ütöttem, de elfajzottam a családtól.
Pedig ő is szeretett olvasni, de csak azután, amikor mindent elvégzett már.
Úgy mentem férjhez, hogy egy tojást nem tudtam felütni, viszont teát tudtam főzni, de ennyiben ki is merült az összes konyhai tudományom.
Micsoda fiaskókkal tanultam meg főzni, majd sütni, de végül is csak megtanultam.
Először kényszeredetten, majd amikor láttam, hogy sikerül és ízlik a férjemnek, egyre szívesebben.
Az igazi nagyüzem a gyerekeim megszületésével indult be, mert őket etetni kellett, ott mese nem volt, akkor már nem hivatkoztam semmire, hanem csak főztem és sütöttem, vettem a szakácskönyveket és egyszer csak azon kaptam magam, hogy élvezem is.
Szóval mégsem fajzottam el annyira a családtól.
Remélem föntről látjátok és mosolyogtok a nagy igyekezetemen, hogy csak összehozom amit szeretnék, úgy ahogy annak idején ti is.


A lecsó
Egyszerűen oldottam meg, több blogon szétnéztem, de leginkább Mági tapasztalataira hagyatkoztam.
Kis adagot készítettem, ha beválik, jövőre duplázok.

3 kg paprika
1,5 kg paradicsom
2 db hegyes erős paprika

Először is az üvegeket készítettem elő, tűzforró mosogatószeres vízben áztak egy órát, majd alapos sikálás következett és többszöri forróvizes öblítés, végül tiszta konyharuhára állítottam valamennyit szájjal lefelé.
A csavaros tetőkkel ugyanez történt.
Előkészítettem a celofánlapokat is és egy tasak szalicilport is.
Következett a paradicsom, nem hámoztam, mostam, daraboltam, az esetleges foltokat kivágtam, majd a nagy befőző lábasomba raktam, amibe előzőleg egy deci vizet locsoltam, tiszta kézzel jól összenyomkodtam a paradicsomdarabokat és odatettem főni, időnként megkavartam.
Nem húztam le a héját, ugyanis a végére eltűnik, felolvad.
Közben az összes paprikát megfelelő tisztítás után feldaraboltam/karikáztam és így nyersen a tiszta üvegekbe osztottam szét, mindegyik üveget teljesen teleraktam vele, sőt jól bele is nyomkodtam.
A paradicsomot 30 perc intenzív főzés után botmixerrel pürésítettem és egy késhegynyi szalicilt szórtam bele, annyira keveset, hogy csak magamat nyugtatva tényleg.
Újra felfőztem, pár percig forraltam még, majd miután a lábas mellé készítettem egy nagy tepsit, amit félig töltöttem forró vízzel és ebbe állítottam a paprikás üvegeket, megkezdtem a tűzforró paradicsomlé meregetését a paprikákra.
Minden üveget színültig telemertem, azonnal ráterítettem a celofánt, majd rácsavartam a tetőt.
Mikor mindegyik kész volt, körbetörölgettem az esetleges lecsepegtetések eltüntetésére, fejre állítottam az összes üveget 10 percre, majd a nappaliban a kétszemélyes kanapéra terítettem több gyapjútakarót, abba bugyoláltam az üvegeket a száraz dunszthoz.
Kihűlésig ott pihentek.

Tapasztalásom: egy sem romlott meg, tehát ez a módszer kiváló, amikor télen lecsót készítettem, a szokásos módon szalonnát és kolbászkarikákat sütöttem pörcre, kiszedtem kistányérra, majd sok hagymát dinszteltem a szalonnazsíron és ráöntöttem az üveg lecsót, mivel a paprika ropogós, pont, mint nyáron a friss, a hagymás paradicsomos szószban tetszőleges ideig párolom, attól függően mennyire puhán szeretjük, végül hozzákeverem a szalonna és kolbászpörcöket vagy virslit, debrecenit, mikor mit, tálaláskor pedig rizzsel, tarhonyával, apró nokedlivel szervírozom, vagy pedig enyhén felvert tojásokat sütök még össze a lecsóval, attól függően épp mivel kívánjuk. Igazi nyári íze, aromája van.









A paradicsomlé

kb.2,5 kg paradicsom
1 darab közepes zellergumó hámozva, kockázva


Itt sem variáltam sokat, héjastól ment ez is, mostam, daraboltam, lábasban pici vízzel először a zellerkockákat főztem puhára, ez kb. 10 perc, majd hozzáöntöttem a paradicsom darabokat, sóztam és együtt főztem tovább kb. még fél órát, amikor láttam, hogy kellően szétmentek botmixerrel pürésítettem az egészet, ebbe is tettem egy leheletnyi szalicilport, pár percig még rotyogtattam és már mertem is az előkészített tiszta üvegekbe, amiket szintén forró vízbe állítottam nehogy elpattanjanak, majd tölcséren keresztül mertem bele a jó sűrű levet.
Ha beválik ez a módszer, akkor ennél maradok, mert gyors és könnyű.
Jövőre nagyobb mennyiséggel folytatom.
Nem kell órákig bíbelődni, passzírozni, ha belegondolok, hogy régen ez mennyi időt elvett az asszonyok életéből.
Zellert meg sót azért tettem bele, mert így szeretjük, a paradicsomlevest, töltött paprikát mindig zellerrel főzöm, a gumóval is és a zöldjével is, szerintem nagyon harmonizálnak.
Nyáron a nagy hőségben isteni hűsítő egy pohár sós paradicsomital, de én szeretem télen is inni.




Jelentem !!!! bevált a fenti módszer, egynek sem lett semmi baja, csodafinomak lettek, tehát ennél maradok, épp csak növelem a mennyiséget
2013-2014. telén

2013. augusztus 26., hétfő

Csodás szatmári finomságok.....




A történet úgy szól, hogy nagyobbik gyermekem barátosnéja szatmárba való, ha nem is minden évben, de olykor nyaranta eltöltenek arrafelé egy-két hetet, idén is mentek és volt oly kedves és drága, hogy felajánlotta, hogyha kérek hoznak onnan kuriózumszámba menő finomságokat nekem.
Naná, hogy kértem, ilyesmihez errefelé nem lehet hozzájutni.
Erika innen is nagyon köszönöm Neked  /és persze kis családodnak, akik ezt elviselték/, hogy vetted a fáradtságot, hogy ezeket nekem beszerezd és le is szállítsd. Egy tündér vagy.


Először is itt a ...somlekvár ..... én még életemben nem is láttam, nemhogy kóstoltam volna.
Igazi lekvárkülönlegesség.
Persze hallottam a sombokorról, meg a terméséről, erdőkben található, magas a C vitamin tartalma, fanyar ízű, na ennyi a tudományom.
Nem valami sok.
Na majd beszámolok róla, ha megkóstoltuk.



aztán ....jóféle szatmári ágyas szilvapálinka.....
nem ám csak úgy eliszogatni, nem, ez gyógyszer, csak olykor-olykor egy-egy kupica amikor maródiak
/lásd: valami bajunk van, Dédi papa használta ezt a szót, ha pl. fájt a gyomra/ vagyunk. 
Nekem egyszer konkrétan epegörcsöm lett valamitől, minden tiltakozásom ellenére megitatott velem egy stampedli pálinkát, ugyan nem szatmárit, de az is valami jóféle gatyaszaggató volt, levegőt sem kaptam és félóráig köhögtem, de láss csodát elmulasztotta.
Ha nem velem történik az eset, hanem csak úgy mesélik, el sem hiszem.
Ajánlom mindenkinek aki még epegörcsökkel küszködik kipróbálásra, de leginkább a műtétet.
Onnantól végképp nincs tovább gond, onnantól csak élvezetből lehet kóstolgatni az ilyen finomságokat.
Ugyan az epémet meg benne a köveket már jó régen eltávolították, de azért még lehet valami kis gyomorfájásom amire ugyebár kell az ilyen gyógyszer....persze módjával.




no meg kétféle méz ..... egy vegyes virágméz és egy akácméz......
Panaszkodnak a méhészek, kevés és drága lesz a méz idén, gondoltam ebből sem árt spájzolni a télre, amikor majd jönnek az influenzás, torokfájós, köhögős időszakok, de jó lesz nyalakodni majd.....


utoljára hagytam a nagyágyút ....... az igazi szatmári szilvalekvár .....
4 üveg, igazi kincs.
Mondtam is a családnak ránézniük sem szabad, mert attól is fogy. Na ez vicc volt, de azért résen leszek, nehogy megdézsmálják.
Imádom ezt a lekvárt, nem tudok betelni vele, imádom a sűrű állagát, azt a jó szilvaízét, no majd jönnek a bukták, barátfülék, gombócok, mákos vagy diós tésztára pötyögtetve, palacsintába töltve, de még kenyérre kenve is szeretem, csak úgy enni .....

... persze van két történetem is a szilvalekvárral kapcsolatban...
A Nagyikám is rendszeresen befőzőtt, az övé nem volt ennyire kemény, kicsit krémesebb volt, de ugyanolyan finom, mint a szatmáriak lekvárja, ő sem tett bele cukrot, csak a szilvát főzte jó krémesre - emlékszem is arra a nagy üstre amiben főtt a lekvár, Nagypapa volt a tűz felelőse, és az időnkénti keverője is. Általános iskolás voltam, tehát még gyerek, amikor kaptunk tőlük pár üveggel így ősz táján, na aznap szilvalekváros kenyér volt a vacsora teával, nekem sikerült jó pár karaj kenyeret megenni, mert nagyon finom volt és már akkor sem tudtam "mennyi az elegem", de a vacsi végén még nem volt semmi baj, utána mentünk mosakodni, majd lefeküdni, el is aludtam, de egyszer csak felébredtem az iszonyú émelygésre, kivert a víz is, nem tudtam hány óra van, csak azt, hogy sötét éjszaka és csönd a lakásban, mindenki alszik, lerúgtam magamról a takarót, a pizsamafelsőt felhúztam a torkomig, hogy szabad legyen a gyomrom környéke, mert úgy éreztem, hogy jobb a hideg érzet, órákig feküdtem mozdulatlanul, mert úgy éreztem, ha csak moccanok egyet már hányni fogok, pedig fel kellett volna kelni és kimenni hányni, de nem tettem, iszonyú rosszul voltam nagyon sokáig, aztán nyilván az emésztés hatására valamikor elmúlhatott, mert elaludhattam és csak reggel Anyám ébresztésére ébredve akkor meséltem el neki mi volt. Persze hogy szidott, mint a bokrot, hogy miért vagyok ilyen falánk. Pár napig diétáztatott, holott már reggel nem volt semmi bajom.
... a másik szilvalekváros történetem akkor volt amikor a nagyobbik lányommal voltam várandós, akkor is kaptam Nagyiéktól pár üveg szilvalekvárt, megint este vacsorára ettem a kenyereket egyiket a másik után, miközben tévéztünk és beszélgettünk a férjemmel. Egyszer csak megszólal a férjem, édesem nem lesz elég már ebből ? mire én csodálkozva néztem rá, miért ? hiszen alig ettem belőle, mire ő, hogy legalább a tizedik /fél szelet volt mind/ kenyeret etted meg. Döbbenten néztem rá. Nem mertem többet enni, de úgy éreztem tudnék még enni. Akkor semmi bajom nem lett tőle szerencsére.
Azóta azért próbálok odafigyelni, hogy a finomságokból mértéket tartsak és ilyesmi ne fordulhasson elő, nem is fordult többször.

2013. augusztus 15., csütörtök

Az utolsó nagy nyári hosszú hétvége......


..... nálunk ráadásul nagy családi ünnep is, a férjem szülinapját ünnepeljük.
Torta ilyen jeles napjainkkor mindig cukrászdai /Daubnertől/, épp elég sok mindent kell készítenem, legalább a tortát nem. A szépségéről nem is beszélve, mert hogy így sokkal szebb lesz, mintha én készíteném.

Több nap lesz, több mindent tervezek készíteni .....
Elkészítési módozatok mind megtalálhatóak a blogon jobbra lent a receptek címszó alatt.

Nyári kapros, paradicsomos töltöttkáposzta


Túrófánk lekvárokkal, fagylaltokkal ....



Egyik nap rostonsütés lesz.....
 ...rostélyos...


....csirkecombok....


tarja és oldalas jó fűszeresen....
no meg kolbászkák....


sopszka saláta....


hagymás paradicsomsaláta.... 




szilvaleves..... kivételesen most nem tejszínesen, hanem tejszínpudinggal sűrítve


szilvásgombóc..... de nálunk így nagy kedvenc: cukros mákban megforgatva


...és gyümölcsök minden mennyiségben....





2013. augusztus 10., szombat

Újra éhesek vagyunk......


...mert lehűlt a levegő végre

Ez a 40 fok körüli hőmérséklet ilyen sok napon át embertelen volt.
Rosszul viselem a hőséget, lebénít, elvesztem az érdeklődésemet szinte minden iránt /csak a hideg víz iránt nem/, ingerült mogorva szótlan leszek, ha szólnak hozzám veszekszem vagy siránkozom attól függően mennyire vagyok már lemerülve.
Naponta kétszer-háromszor álltam a tus alatt, a majdnem hideg víz alatt, mert ha csak megmozdultam ömlött rólam a víz.
Éjjel alig tudtam aludni, éjjeliszekrényemen állandóan ott állt a palack víz, hogy többször tudjak akkor is inni.
Nappal talán soha nem ettem ennyi aludttejet, kefírt, fagylaltot, néha egy-egy kis szelet vajas-pirítóst, sós paradicsomlevet, különböző gyümölcsleveseket, gyümölcs-szörpöket és rengeteg ásványvizet, mint ezekben a napokban.
Komolyabb ételek főzésére, pláne sütésre gondolni sem tudtam, de éhesek sem voltunk, csak a hűtés volt az egyetlen szempont az elmúlt időszakban.
Még a tél kissé kitolódott végén hallottam valahol - tv-ben vagy rádióban - hogy most jön az évszázad leghidegebb nyara, hát nagyon "beletrafált" aki ezt jósolta, főleg értett hozzá, szidtam is az elmúlt hetekben őt is meg a jó nénikéjét is, remélem családilag csuklottak.

Szóval a mai óvatos menüsor a következő volt:

Kapros salátás tökleves  
sült kolbászos rántottakockákkal



2 fej saláta leveleire szedve, alaposan tisztítva
1 fej  fokhagyma áttörve
1,5 kilós tök, hámozva, húsa kockázva
1 csokor kapor apróra vágva
2-3 dl tejszín ízlés szerint
5 dkg vaj, olaj, liszt
só, bors

A saláta leveleket, a fokhagymát annyi sós vízben tettem oda párolódni ami épp ellepte. Ez forrás után 5-10 perc.
Egy másik leveses fazékban a vajat és kevés olajat összeolvasztottam, meghintettem liszttel és lepirítottam, majd a vágott kaprot is rádobtam, végül ment bele a rengeteg tökkocka és a roppanósra párolódott saláta a fokhagymás levével együtt, jól elkevertem, sóztam, mert jó sósnak kell lennie és borsoztam majd felöntöttem annyi tejszínnel, hogy kellemesen krémes állagú legyen. Összeforraltam, a töknek nagyon kevés idő kell, hogy puha legyen és kész is lett.
Nagyon finom leves lett, könnyű kapros, selymesen tejszínes, inkább a salátaleves íz dominál, a tök századszorra is bizonyítja, hogy mennyire belesimul más ételek ízvilágába, egyben kellemes sűrítő anyag, nem véletlenül teszem nyáron például a lecsóba is, istenien feldúsítja és átveszi ízét, illatát.
A cukkíni ugyanez, a két leguniverzálisabb nyári zöldség.
Jolly Jokerek.

Pár karika minőségi kolbász kevés zsiradékon átsütve, hozzá 3-4 tojás felverve kevés sóval és összesütve lepénnyé.
Végül kisebb-nagyobb kockákra darabolva és tálaláskor a leves tetejére szórva.
Sült, ropogós szalonnacsíkokkal is el tudom képzelni.



Zúza és kacsanyakpörkölt lecsósan
tarhonyával és kovászos uborkával

1/2 kg alaposan megtisztított darabolt csirkezúza
4-6 db kacsanyak középen kettévágva
2 db közepes vöröshagyma kockázva
2-3 gerezd fokhagyma
2-4 zöldpaprika kockázva
1 db hegyes erős paprika kockázva
2-4 db paradicsom kockázva
olaj, só, pirospaprika, bors
1 cs. tarhonya

A tarhonyát kevés olajon aranybarnára pirítom, sózom, borsozom és felöntöm vízzel, bő kétujjnyival lepje.
Amikor a felszínéről eltűnik a víz elzárom és letakarom a lábaskát konyharuhával.
Tálalás előtt villával fellazítom, így jó pergős marad.

A pörkölthöz megdinsztelem a hagymát majd a paprikákat, paradicsomot is hozzáadva meghintem pirospaprikával és megy bele a zúza, felöntöm annyi vízzel ami épp ellepi, sózom borsozom és fél óráig csak magában főzöm, ezután adom hozzá a kacsanyakakat és együtt puhára főzöm, addig amíg jó sűrű lecsós szaft képződik alatta. Ez kb. 2 óra összesen.
Ennyi idő alatt tuti vajpuha lesz a hús.
Nem szeretem az átlátszó vizes szaftot, amikor látszik, hogy nem párolódott el alóla a főzőlé.
A szaftnak mindig sűrűnek kell lennie a végére, ha nem így van akkor fedő nélkül nagy lángon főzzük el a végén a felesleges levet.

Kovászos uborkával valami fölséges.