a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2016. április 30., szombat

Az én napom...



... a szemem fényei... a mindeneim... nem tegnap készült fényképek, de mindig szeretem nézegetni...
... a csokraim tőlük /mindegyiket nem akarom mutatni, túl hosszú lenne a poszt/



... az idei virágaim alul-fölül és ez a finomság még...




2016. április 28., csütörtök

Török káposztás hús... kapuska, Rick Stein angol chef után szabadon



Szeretem nézni a Tv-paprikán Rick Stein utazásait, már anno a franciaországi hajóútját is, kis vizicsatornákon lefelé Párizstól a Földközi-tengerig, itt-ott megállva nagyobb városoknál, kis falvaknál, turisták által nem látogatott helyeket és ételeket bemutatva, már akkor is megtetszett egy útközbeni receptje, el is készítettem, nem is bántam meg, itt megnézhető, nagyon finom.

Most Velencétől - Isztambulig járta/gurulta végig egy dzsippel az Adria partvidékét, Velencétől Anconáig, majd áthajózva Splitbe és onnan lefelé a dalmát, majd a montenegrói tengerparti úton át Albánia és Görögország partjain és konyháit, útmenti étkezdéit kóstolgatva, hogy végül megérkezzen a törökökhöz. Sehol nem az unalomig ismert helyeket mutatta, hanem az ismeretlen kis piacokat, kis kifőzdéket, a tengerpart-menti kis éttermeket, amiket csak egy arra járó láthat, vehet észre.
Mondanom sem kell, hogy csodás útja volt megint, rengeteg tengeri "szörny"étellel /bocs azoktól akiknek ez ehető, mert én semmi ilyet nem szeretek és nem is tudom megenni/, valamint rengeteg rostonsült kecskével, báránnyal, helyi zöldségekkel, saláták garmadájával, amiket én is boldogan megkóstoltam volna.
Isztambulban is az utca ételei izgatták, mit esznek a törökök jártukban-keltükben.
Igy derült ki, hogy ez a káposztás hús ott egy mindennapi eledel, bármelyik kifőzdében kapható és ehető.
Na ez az étel nekem is felkeltette a figyelmemet, lévén mindent szeretünk ami káposztás, bár az autentikus hozzávalókból csak kevés volt nekem itthon, természetesen helyettesítettem a nemlévőket, de nyilván nem ugyanolyan lett, ugyan reménykedem, hogy nem nagyon más ízvilág, hiszen sok mindent örökül hagytak ránk a törökök a 150 éves dúlásuk után, de azért minden hasonlóság ellenére is más a török konyha és más a magyar konyha.


Török káposztás hús... azaz kapuska, meglehetősen szabadon Rick Stein után

Hozzávalók:
0,5 kg sertés darálthús / a törököknél darált bárány
1 kis fej édeskáposzta
1 nagyobb vöröshagyma, jó a lilahagyma is, apróra vágva
1-2 ek. sűrített paradicsom / a dalmát piacokon üvegekben árult, napon szárított, pépesített

/na és a fűszerezés, itt végleg bedőlt a dolog, mert kellett volna egy kevés szumák /cserszömörce őrlemény/, ami ott mindennaposan kapható, én meg még nem is láttam, nem is kóstoltam ilyet/
só, bors, 
1-2 tk. borsikafű /a káposztás ételek fűszere itt nálunk és Erdélyben is/

A káposztát tisztítás után ujjnyi csíkokra daraboltam, nem hosszában, hanem keresztben, hogy rövidebbek legyenek.
A húst kevés olajon kifehérítve pirítottam, ment hozzá a hagyma, azzal is, végül a paradicsom és a fűszerek, legutoljára a káposztacsíkok. Pici vizet öntöttem alá, és lefedve puhára pároltam, időnként megkeverve.
Tejföl pamacsokkal és friss kenyérrel tálaltam.
Hát nem hasonlított az itthoni káposztás ételekre, gyanítom, hogy a szumákkal pláne nem lett volna olyan. Ebben a formában egyszer ehető volt, de nem akart senki újrázni, én sem.
De ez nem Rick Stein hibája, őt, gasztronómiai útjait és receptjeit továbbra is szeretem.

Ui: Mint kiderült Duende ismerte - "Szellem a fazékban" és a "Tűz, víz, fakanál" blogok - ő levesként főzte meg ezt az ételt még 2011-ben, mert a török konyha nagy imádója, receptje megtalálható  itt.


2016. április 25., hétfő

Egyszer ilyet is kóstoltam végre...



Most ettem először ilyen készen kapható töltött fánkokat, eddig csak amerikai filmekben néztem nagyokat nyelve, ahogy viszik ezeket a dobozos fánkokat a kávéjuk mellé a szereplők.
Finomak, frissek, puhák, a legjobban a lekváros ízlik - a rózsaszínmázas - egy pohár hideg tejjel egyszerűen fenomenális. De a többi sem rossz, csokoládékrémmel töltöttek.
/A legjobb volt, hogy nem nekem kellett sütnöm most az egyszer kivételesen, hanem csak ennem :-)/
Köszi Hugó, fincsi volt :-)



2016. április 22., péntek

Egyszerű pénteki ebéd...



Ilyenkor tavasszal egyszerűen megőrülök a friss spenótlevélért, nagyon szeretem, majd mindennap megenném valamilyen formában, de a legjobban így szeretem, ilyen egyszerűen és a legtöbbször így is készítem:

Spenótos, tejszínes-krémsajtos, fokhagymás szélesmetélt
0,5 kg spenótlevél
4-6 gerezd fokhagyma
1 ek. zsír
2 dl tejszín
1 tömlő natúr krémsajt
só, bors
reszelt sajt a tetejére

Odateszek nagy fazék sós vizet kifőzni a szélesmetéltet, forrás után 7-8 percig főzöm majd leszűröm, melegen tartom.
Az alaposan megmosott leszárazott spenótleveleket egy nagy serpenyőben egy kanál zsíron megfonnyasztom, hozzádobom az apróra vágott jó sok fokhagymát, egy darabig együtt dinsztelem, míg a levét elfővi, ekkor öntöm fel a tejszínnel, majd a krémsajt-rudacskát is belenyomom-szétnyomkodom, sózom, bőven borsozom, hagyom picit összerotyogni, amikor már láthatóan besűrűsödött, kész is a szósz.
Tálaláskor rengeteg reszelt sajtot szórok a tetejére, ami beleolvad a forró szószba.

Lehet és szoktam is szalonnát pörcre sütni, majd ezen a szalonnazsíron párolom össze a szósz alapanyagait, tálaláskor a pörcöket a tetejére szórom a sajttal együtt, talán így még ízesebb is.
Most kihagytam, de így is nagyon finom.


2016. április 18., hétfő

Szaftos, fokhagymás, paprikás sertéstarja...




Jön a gyerekem, lobogtatva hozza ezt a receptet, hogy feltétlenül csináljuk meg, mert már első olvasatra is nagyon jónak tűnik, nagyon be volt lelkesedve, és nemhiába az én gyerekem, ismer egy kicsit, no meg hasonló az ízvilágunk is... valóban, nálam minden jöhet ami sertéstarja, paprikás, fokhagymás, sűrű szaftos... ráadásul egyszerű, semmi faxni... rögtön ez volt a vasárnapi ebédünk...
itt találta a neten



Hozzávalók:
sertéstarjaszeletek 2-3 db/fő  /hiába, nagy étkűek vagyunk :-)/
1 nagy fej fokhagyma, a gerezdek apróra vágva
2 ek. zsír
2 ek. pirospaprika
2-3 ek. liszt
só, őrölt bors

A tarjaszeleteket kicsit kiklopfoltam és jól megsóztam, majd lisztben megforgattam mindkét oldalukat.
Egy nagy serpenyőben megolvasztottam a zsírt, amikor forró lett a hússzeletek mindkét oldalát pirosra sütöttem hirtelen, természetesen több részletben és egy tálba kiszedtem.
Amíg a húsok sültek addig megpucoltam és felaprítottam apró darabokra - fontos, hogy apróra ! tehát nem lapkára és nem áttörve - a töméntelen fokhagymagerezdet és ahogy a húsok elkészültek úgy minden szeletet bőven megszórtam a fokhagymával és meghintettem pirospaprikával, majd a tálban egymásra rétegeztem.
A visszamaradt zsíron megfuttattam a megmaradt fokhagymadarabkákat, sóztam-borsoztam és meghintettem 2 ek. liszttel, kicsit átpirítottam majd felöntöttem 2 dl vízzel és felforraltam.
Ide raktam vissza az összes hússzeletet részben egymás mellé, részben egymásra, megrázogattam a serpenyőt, lefedve vajpuhára pároltam az egészet.
Tény, hogyha sok a hús, akkor nagyon nagy serpenyőre van szükség, ráadásul rápasszoló fedő is kell, szerencsére nekem van egy ilyen hatalmas serpenyőm, szinte soha semmire nem használom, pont mert túl nagy, de most nagyon jól jött. Fedő pedig a kocsonyafőző nagy fazekam fedője épp passzolt rá.
Egy órát rotyogtattam kis lángon.
A végére a hús szétomlik a szájban és egy olyan selymes, sűrű, elképesztően ízes szaftban tocsog, hogy mennyei élvezetben részesül az elfogyasztója.
Köretnek sóba-vízbe főtt krumpli illik hozzá és mi most ecetes, csípős almapaprikával ettük, de bármilyen salátával tökéletes.
Csak úgy faltuk :-)
Tényleg hihetetlenül finom, tessék, ki lehet próbálni :-)

Már van a receptjeim között egy paprikás, lecsós sertéstarjám itt, ami szintén nagyon fincsi recept.

Ha lenne egy útmenti kisvendéglőm ez lenne az egyik sztárfogás a rántott hús/csirke, a különféle pörköltek, húslevesek, töltött idényételek, egy-két idényfőzelék mellett, ugyanis meggyőződésem, hogy nem kell száz fogás egy étlapra, csak pár, de az nagyon minőségi, itthon termesztett, tenyésztett, és nagyon finom legyen. 
Semmi extra, csak abszolút magyaros, nekem ugyanis a magyar konyha a gyöngém és meggyőződésem, hogy nincs ember ebben az országban aki ne szeretné, ne enné szívesen ezeket az ételeket :-)


... itt még pont az egyórás rotyogtatás előtt...



2016. április 13., szerda

Buggyantott tojás vajaspirítóson...



Ma ezt reggeliztünk, fejenként 2 db buggyantott tojást, szeretjük és nem is értem miért nincs gyakrabban, ugyanis, ha a víz felforrt onnantól pár perc és kész is van.
Mindent készítsünk oda a kezünk ügyébe.
Amíg a víz melegszik elkészítem a pirítósokat, kistányérokra teszem, vékonyan megvajazom, picit sózom.
Ha felforrt a víz takarékra veszem, épp gyöngyözőre, megsózom, beleloccsintok egy kevés ecetet, majd a már odakészített tojásokat egyenként merőkanálba ütöm és mielőtt óvatosan beleengedném a forróvízbe, előtte egy kanállal jól megkeverem, hogy örvény képződjön a közepén és pont abba az örvénybe eresztem, csúsztatom óvatosan a merőkanálból, majd jön a következő keverés... tojás...
Mire belemegy a negyedik - jól meg kell jegyezni melyik-melyik, nehogy a még teljesen nyerset kapjam ki - az elsőt már veszem is ki szűrőkanállal, jól lecsepegtetve a pirítósra helyezem. Innentől egymás után, a kezdeti sorrend szerint veszem is ki az összeset, tálalás előtt megsózom, bevágom egy kicsit mindet, hogy látványosan folyjon ki a sárgája és még melegen esszük is.
Csodásan finom és könnyű reggeli.
Lehet hozzá enni mindenféle primőrt, uborkát, újhagymát, retket.
Ja, és egy nagy bögre tejet, teát, tejeskávét, kakaót, mikor mit.

Sokan félnek a készítésétől, pedig nem kéne, mert mi is történik, ha nem lesz tökéletesen kerek alakzatú fehérjébe burkolt még folyós sárgája ? semmi, az égvilágon semmi, akkor is finom, ha picit túlfőztük, ha nem folyik a sárgája, hanem darabos, ha a fehérje kócosan kereng itt-ott, attól még finom és meg lehet enni.
Lazán kell nekiállni, akkor sikerülni fog, tökéletes nem lesz, de megközelíti :-)



2016. április 6., szerda

Vajaspiskóta meggyel...



Egyszer csak ránk tör a valami sütit kéne enni érzés és akkor muszáj valamit összedobni, mert ha nem, akkor ott zakatol az agyban és az nem jó. Most ezt dobta össze a lányom az én receptem alapján, vajas piskóta megszórva meggyel, mert ehhez volt itthon minden.
Piskóta millió formában készült már nálam, de vajasan most másodszor, pedig nagyon finom.
Itt az első képekkel.


és akkor a recept hozzávalói:
9 tojás szétválasztva
5 dkg puha vaj
9 ek. cukor
vaníliás cukor
1 citrom héja
9 ek. liszt
1/2 cs. sütőpor
1 mk. szódabikarbóna

1 ü. meggybefőtt levétől leszűrve
1 cs. mandulalapka


Először is a sütőt bekapcsoltuk 200 fokra.
A gyermekem két tálba szétválasztotta a tojásokat, a fehérjét kemény habbá verte.
A sárgákat az összes cukorral, és a vajjal jól kihabosította fehéredésig, majd belereszelte a citrom héját is. Egy harmadik tálba szitálta a lisztet a sütőporral és a szódával, majd felváltva a fehérjehabbal összekeverte a cukros-tojásos krémmel. Már a tésztába is kevert mandulalapkát, de a nagyja a tetejére kerül majd.
Sütőpapíros tepsibe öntötte az egész masszát, tetejét meghintette meggyel és ment a sütőbe 200 fokon 5 percre, majd visszavéve a hőt 180 fokra és így még kb. 20-25 percre. Tűpróbával kell ellenőrizni, ha száraz a villa hegye akkor kész.
A maradék mandula itt a végén került rá, de anélkül is szuper, akkor kihűlés után porcukrozni kell.
Mindjárt jobb lett a közérzetünk egy-két darab után.