Szeretjük a tojást minden formájában most már, de csak hétvégén reggelizünk valamilyen tojásos ételt. Gyermekkoromban sokszor kaptunk cukros tojást, azaz a tojássárgáját Anyám vagy a Mama kikeverte cukorral jó habosra fehéredésig, és azt, mint csemegét etették meg velünk. Finom is volt, szerettük.
Budapesten házhoz jött "Tojásos Gyuri", szombatonként hozta a tálca friss házi tojást, és szinte mindig volt közte pár darab, ami meg volt repedve és amit tanácsos rögtön elhasználni.
Ráadásul szokott maradni az előző hetiből is még pár darab, na azokkal együtt dőzsöltünk a tojásvariációkban.
Szegény Tojásos Gyurit csak mi hívjuk így, ha tudomása lett volna róla, lehet soha nem hozott volna nekünk nemhogy tálcával, de egy darabot sem, igazából fogalmunk sincs hogy hívták, egy régi-régi, ma már humoros emlék miatt lett így elnevezve...
... "Lehettem tízegynehány éves, amikor egy valamikori szomszédunk ismerőse, akik valahol Pest környékén egy családi házban éltek, sok-sok tyúkokat tartottak, azok meg rogyásig tojtak és így a jóbarátaikat, meg azoknak a jó ismerőseit ellátták tojással. Kedvező áron.
Na ő volt Tojásos Gyuri, aki körbejárta a várost és minden címre kiszállított.
Gyurinak Gyuri volt, tojásosnak persze mi neveztük el.
Mindig mikor megjött és amíg Anyám pakolta, számolta a tojásokat, kérdezgetett minket szoktunk-e énekelni, persze hogy, az énekórákon, meg az iskolai kórusban is, feleltük a húgommal. No akkor minden nap igyunk meg egy darab nyers tojást, mondta és szebb lesz a hangunk, meg egészségesebbek is leszünk.
Hallottam én, hogy az operaénekesek így tartják karban a hangszálaikat, torkukat, na de hogy én nyers tojást egyek, még a gondolat is elborzasztott.
Ahányszor csak jött hozzánk a tojásaival, mindig noszogatott, hogy rajta, mire várunk, csak nem félünk egy tojástól, minden héttel egyre bátrabbak lettünk, egyre inkább úgy gondoltuk, hogy mi az nekünk, bedobjuk és kész.
Na egyszer aztán nekigyürkőztünk, felütöttünk egy-egy tojást, egy-egy csészébe, nézegettük, szagolgattuk, majd a nagy biztatására hátradobtuk a torkunkba, mint egy stampedli jóféle pálinkát.
Igen ám, de a nyúlós fehérje odatapadt a szájpadlásomra, lezárta az egész torkomat, se föl, se le, se levegő, se semmi. A sárgája meg kitöltötte az egész számat.
Szemeim kidülledtek, a gyomrom abban a minutában felugrott a torkomba és farkasszemet nézett a tojással.
Na gondoltam csak én lehetek ekkora hülye, hogy ebbe belementem, szégyenszemre itt mindenki előtt fogom telehányni a falikutat, régi típusú, többemeletes gangos házban laktunk, ahol a konyhában szép míves kidolgozású hidegvizes falikút volt.
Ez úgy fél másodperc alatt futott végig az agyamon, miközben a fulladás szélén voltam, vagy nyelek vagy megfulladok, vagy hányok, mindezt egyszerre. A víz is kiütött a homlokomon.
Ma sem tudom, hogy sikerült nyelnem, de lenyeltem, olyan mérhetetlen rosszulléttől kínozva, azt hittem sárgaságot kapok az undortól. A félelem és a szégyen a hányástól idegenek előtt erősebbnek bizonyult és hozzásegített a nyeléshez.
Borzasztó volt, onnantól évekig sajnáltam az operaénekeseket, milyen nehéz életük és szakmájuk van szegényeknek :-)
Tojásra évtizedekig ránézni sem bírtam semmilyen formában, nyersen pláne.
Tojásos Gyuri is eltűnt az életünkből, nem emiatt, de már nem emlékszem, talán felhagytak a tojáskereskedéssel, talán megették a tyúkjaikat, nem tudom, egy idő után a szükséges tojásmennyiséget a közértben vásároltuk.
Most, hogy vidékre költöztem a fővárosból, megint lett egy "Tojásos Gyuri", aki hetente hozza a friss tojást, de nyers tojásivásról szó nincs, nem is lehet.
Azóta ezer év telt el, kikopott belőlem az undor, a nemszeretemség, újra szívesen eszem a tojást bármilyen formában, csak nyersen nem.
Mivel minden héten van bőven tojásom, hétvégenként tojásos reggelik vannak megint szokásban, hol rántotta jó sültszalonnásan, vagy kolbászosan, vagy tükörtojás, vagy bundáskenyér, vagy buggyantott, vagy valamilyen tojáskrém és persze hozzá évszaktól függően, sok-sok piros vagy fekete retek, újhagyma vagy sózott-karikázott vöröshagyma/lila hagyma, paprika, paradicsom, mikor milyen évszak és szezon van.
Imádom a hétvégi komótos, bőséges, nyugodt, komótos és cseverészős reggelizgetéseket.