...kakasos nyalóka...

... emlékeztek???  egy kis retro...
... nekem legalábbis az egyik klassz gyerekkori kedvencem... még most vén fejjel is
... imádom, hogy ma is lehet kapni, kirakodó vásárokon, mindig veszek magamnak...
... vagy a gyerekeim hoznak, mint például ezt is a lányom, most éppen Pécsről ajándékba...
... imááááádom :-))))

Az én meggymagozóm.... világbajnok ötlet...

Soha, de soha ebben az életben nem jöttem volna rá, hogy a fokhagymaprés alatti lyuk az meggymagozó, ha Fagyal Hajnalka /a facebookon megtalálható/ véletlenül fel nem világosít erről....
... mert panaszkodtam, hogy bolond leszek a meggylevesbe a meggyet kimagozni, ott őszülök meg, mire kész leszek vele.
Na így esett megvilágosodásom története.

Valamikor 100 éve vásároltam ezt a fokhagymaprést, hát nem dizájnos annyi szent, nem egy szépség, sőt kifejezetten szürkeronda, de jól lehet átnyomni rajta a fokhagymát, lehet, hogy akkor újkorában egyszer rácsodálkoztam, hogy az a lyuk mi a fenének van ott, mire lehet jó, de miután semmire nem jutottam, soha többet nem foglalkoztam vele.
Pedig kellett volna.
Gondolhattam volna, hogy nem véletlenül tesznek oda egy lyukat, a szárra meg egy pecket, ami pont a lyukba megy, ha a szárakat összezárom.
Nos abba a lyukba kell helyezni a meggyszemet és a pecket beletolni, hopp... már ki is van magozva a meggy.
Kb. 10-15 szemig az ember bénázgat, amíg rájön a technikára, hogy esik a legjobban félkézre, de onnantól, mint a villám úgy haladtam, ilyen gyorsan még életemben nem magoztam ki 1 kg meggyet és 1/2 kg cseresznyét a pitéhez, a körmöm sem sínylette meg.
Eddig minden ilyen magozás után tanácsos volt sokáig áztatni a kezemet, kenegetni finom kenőcsökkel,
siralmas látványt nyújtott, úgy nézett ki, mintha a földet túrtam volna puszta kézzel.
Az sem véletlen, hogy egyetlenegyszer, asszem 2 évvel ezelőtt álltam neki életem első és ezidáig egyetlen meggydzsem befőzésének, ha jól emlékszem 3 vagy 4 kiló meggyet magoztam ki a puszta kezemmel... nem akarom részletesen ecsetelni mennyit káromkodtam, mert nyomdafestéket nem tűrne, mennyit fohászkodtam, hogy én mekkora hülye, állat, marha és így tovább vagyok, miért nem veszem meg a közértben azt az üveg meggylekvárt, ha már mindenáron azt szeretnék kenni a vajaskenyeremre, miközben meg sárgabarack, málna, eper és narancslekvárok állnak a kamrapolcomon... nem, én egy címeres ez meg az... itt szenvedek a magozással.
Többször az is megfordult a fejemben, hogy úgy ahogy van kivágom az egészet mindenestől.
Őrületesen elcsigázott voltam a végére, a sírás határán.
Arról nembeszélve, hogy meggylés volt az egész asztal és az összes minden ami ott volt a környéken velem együtt. Én nyakig.
Na jó azért itt is volt egy kis fröcsögés, de nem úszott az egész konyha, pár pirosas-lilás foltocska a citromsárga pólómon, de na és, kit érdekel pár póló, amikor innentől abszolút könnyű lesz az életem.

Azonnal megtiltottam a családnak a prés használatát, nehogy má' tönkretegyékittennekem a titkos meggymagozómat, ezentúl atombiztos helyen őrzöm, mint egy aranyrudat. Kár, hogy olyanunk nincs, csakhogy ne magányoskodjon egyedül.
Majd, ha megint sorra kerül a meggydzsem, na akkor főszereplő lesz.
Inkább vettem egy új fokhagymaprést nekik, amin naná, hogy nincs lyuk, na azt használhatják, nyomogathatják kedvükre rajta a fokhagymát :-))))))

Hajnalka nagyon köszönöm ezt a kolosszális felvilágosítást.
Einstein relativitás elméletének feltalálása kutyafüle volt ehhez képest :-)))))

Azóta megtudtam, hogy egy sima gemkapoccsal is lehet meggyet magozni, csak szét kell hajlítani, középről kétfelé.

Hogy mik vannak :-)

Örök klasszikusok a hétvégén 2. ..... vasárnap

Csirkecombok rántva .... kovászos uborkával

Jó ropogósan és forrón, sokat készítettem, így még köret sem kellett, csak a kovi ubi.
Isteni ebéd volt.
Bár szeretjük kirántva még a csirkeszárnyakat is, májjal töltve, de legeslegjobban a combokat, rengeteget.

.... valamint ....

Pite fordított tejes cseresznyés-meggyes...
Barbi és Gizi receptje után én is megsütöttem, de nekem is olyan lett pont, mint Gizié.
Nagyon finom, de a tésztája tényleg a tejes pitéhez hasonló inkább, vagy a clafoutis-hoz, nem olyan könnyű, repülős, morzsálódós, mint Barbi képén látható, már Gizi is ezt emlegette anno, amikor megsütötte.
Ezzel együtt nagyon finom, jó gyümölcsös, szaftos süti, az alja édesen olvadós a cukorréteg miatt.
Csak úgy dobáltuk befelé, egyik kockát a másik után a délutáni meccsnézés, majd utána egy izgi francia kriminézés alatt.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.
A tepsit /25x35/ kipapíroztam.
Kb. 1 kg meggyet és kb. fél kiló cseresznyét kimagoztam és összekevertem, mint a villám.
Holnap megmutatom mivel és hogyan lehet magozni, nem is gondolnátok !!!!

1. tálba összeszitáltam:
30 dkg liszt
20 dkg cukor
1 sütőpor

2.tálban az alábbiakat kézi robottal jól elkevertem:
3 egész tojás
vaníliáscukor, vagy egy rúd vanília kikapart magja
1 citrom héja reszelve
1 dl olaj
4 dl tej

Végül fokozatosan a két tálat elegyítettem és jól elkevertem.

Az üres sütőpapíros tepsit betettem a forró sütőbe felmelegíteni úgy 5 percre, addigra kellően forró lett, kivettem és vékonyan megvajaztam egy kanál hátával, erre a vajas sütőpapírra egyenletesen és bőven kristálycukrot szórtam, sokat, erre jött a cseresznye-meggy keveréke szépen elterítve, fahéjjal meghintettem és a masszát rácsorgattam, ügyeltem, hogy mindenhol fedje lehetőleg a gyümölcsöt.
Ment a sütőbe, 10 percig 200 fokon, majd visszavettem 180 fokra és további 35 percig sült a süti.
Tűpróbával ellenőriztem, oké volt.
Kivéve, hagytam hűlni langyosra, majd deszkára borítottam, fejjel lefelé, hogy lehúzhassam a sütőpapírt, végül visszafordítottam, kockáztam és porcukrozva tálra rendeztem.
Mint fent már említettem a francia film annyira izgalmas volt, hogy észrevétlenül nem is tudom hány kocka sütit ettem meg, de nem keveset.
A többiek ugyanígy.
Finom volt.

 

Örök klasszikusok a hétvégén.... szombaton marháskodtunk....

Marhahúsleves rostélyosból és velős-csonttal
/de főzhető marhanyakból, lábszárból, oldalasból is/
2 nagy szelet csontos rostélyos
4 db marha velős-csont
leveszöldség nagy adag:
3 sárgarépa, 3 fehérrépa, 2 db karalábé, 2 db zeller, kelkáposzta,
nagy csokor zellerzöldje
2 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
1 hegyes-erős paprika
1 tv paprika
só, bors
házi cérnametélt
ecetes torma

A húslevesek királya..... a leves titka, mindig hideg vízben teszem oda főni, a velős-csontok mindkét oldalát sóba nyomkodom és úgy teszem a fazék aljába, így nem jön ki belőle a velő főzés közben, állítólag, volt már, hogy valamennyi kijött, de most például bent maradt, mellé a rostélyos szeleteket,  forráskor leszedem a keletkezett habot és csendes tűzön, épp csak zizeregve fő, jó 3 órát.
Közben úgy félidő tájt megy hozzá a sok leveszöldség tisztítva, darabolva, ami nálam 2-3 sárgarépa, 2 fehérrépa, 1 nagy zeller, 1 karalábé, 2 vöröshagyma, egy maréknyi gerezd fokhagyma, 1 cikkely kelkáposzta, és ha van otthon, akkor 2-3 fej gomba is. No persze meg sok zellerzöld és petrezselyemzöld is.
Tálaláskor leszűröm, külön tálba teszem a főtt zöldségeket, külön a húst és a velőst is, kifőzöm hozzá a levesbetétet, most épp a házi cérnametéltet /de szerepelni szokott a lúdgége, az eperlevél, a kis kocka, a zabszem tészta is/. A főtt húst tormával kínálom, mellé a főtt zöldségeket is.
Persze szeretjük édes mártásokkal is enni a főtt húst, paradicsom, sóska, egres, meggy, mind szokott szerepelni. Vagy sósan fokhagymamártással.
Előételnek forró pirítóst készítek és a szintén forró velőt kiütögetem a csontból és a pirított toast vagy sima kenyérszeletekre kenem, egyébként könnyen kicsúszik a csontból, bőven sózom és azon melegen megesszük, fenséges étel.
Nem tudom kellően érzékeltetni mennyire szeretjük, így ahogy van, az egészet, mindenestől.

Az összes húslevest ezzel a módszerrel készítem, legyen az húsos karajcsont, tyúk, egész csirke, liba, kacsa, vagy csak ilyen-olyan aprólékok, sőt csak pulykanyakból is, vagy csak kacsanyakból is szoktam főzni, egyik csodálatosabb, mint a másik.
Rengeteg zöldséggel.
Tiszta gyógyszer, nekem.

 

 

.... valamint most még....

Marhapörkölt lábszárból  krumplival és kovászos uborkával
/de főzhető még marhanyakból is/

2 kg marhalábszár felkockázva
4 db vöröshagyma
1 fej fokhagyma
köménymag szemes is és őrölt is bőven
2-3 tv paprika kockázva
2-3 db paradicsom kockázva
1 db hegyes erős zöldpaprika
2-3 ek. zsír
só, bors, pirospaprika
piros arany csemege is, csípős is

Forró zsírra rádobom az egész köményt, a húst, jól átpirítom, megy hozzá a felkockázott hagyma, az apróra vágott fokhagyma, a paprikák, összedinsztelem, meghintem pirospaprikával bőven, majd hozzáadom a paradicsomot is és annyi vizet, hogy épp ellepje, sózom, borsozom, még őrölt köményt is szórok hozzá, meg piros aranyat nyomok rá, mindkettőből, jól elkeverem és felforrástól számítva nagyon kis tűzön, szintén fő vagy 3-4 órát, ugyanis sűrű szaftúnak és szétomlóan vajpuhának kell lennie a végére.
Hát ez pont olyan lett.
Főtt krumplival és kovászos uborkával tálalom.
A végén a sűrű szaftot, ha még marad a tányéron, isteni kitörölgetni friss puha kenyérdarabbal.
Fölséges egy étel.

 

Konyhai tobzódásom a hőség után....

Mindig ez van... vége a kánikulának, normalizálódik a hőmérséklet és mi történik, hirtelen nagyon éhes és nagyon fürge leszek, száz tervem van egyszerre, hogy mit fogok készíteni, feltúrom a kamrát, hűtőt, fagyasztót... és nekiállok:

Meggyleves nagyon tejszínesen, nagyon vaníliásan.... természetesen friss, édes, pikáns meggyből... természetesen magozásról szó sem lehetett, mert nem akartam megőszülni, mire 1 kiló körüli meggyet végigmagoznék...

Meggyet leszáraztam, megmostam, felöntöttem annyi vízzel amennyi levest szerettem volna - sokat - és tűzre tettem a fűszerekkel, fahéj, szegfűszeg jó bőven, csipet só és cukor, nem sok, de picit édes legyen, meg egy-két citromkarika és felforraltam.
Közben egy tasak oetker tejszínpudingport vízzel kikevertem és amikor egyet forrt a leves besűrítettem vele, majd 2,5 dl 30%-os folyékony habtejszínt hozzácsorgattam, amitől isteni krémes lett az egész.
Persze kóstolgattam és nem találtam elég édesnek így steviaport szórtam még hozzá, legalább egy evőkanálnyit, mégse legyen csak cukros. Egyet rottyantottam még rajta és kész.
Na azóta már háromszor ettem belőle, a nagyon forrótól a már langyos állapotáig, várom, hogy végre hideg legyen, mert ugye úgy az igazi. Imádom. Minden mennyiségben.

Kelkáposztaleves főtt, füstölt sonkával, kolbásszal, újkrumplival, zöldségesen....

Még korán hajnalban - mert akkor kelek nyáron - és mielőtt bárminek nekilátnék, először is mezítláb végig megyek a kert harmatos füvén, hallgatom a madarak ébredezését és élvezem a hajnali csöndet, a napfelkeltét.
Másodszor tájékozódom a neten, hogy mizu van a nagyvilágban....
... és mit látok Málna konyhájában ??? ezt a levest... /ő meg a Vidék íze magazin júniusi számából nézte ki/...
... na gyomornedvek beindultak... kiderült az ég világon minden hozzávaló van itthon, az isten sem tudott volna visszatartani az elkészítésétől... persze ez már holnapra lett főzve, egy jó rakott krumpli elé... de azért ezt is bőszen kóstolgattam, mit mondjak isteni, fincsi, zöldséges, sonkás, füstölt stb...stb....
Muszáj előre főznöm kicsit, még ma este megfőzöm a krumplit és a tojást is holnapra, reggel csak összeállítani kelljen és megsütni délre, mert délutánra szülinapi, kerti grillpartira vagyunk hivatalosak és nem akarok fáradt mosónőként, szinte a konyhámból odazuhanva megjelenni a színen...

1 db kisebb fej újkelkáposzta, csíkokra szeletelve
2-4 db újkrumpli, lehet nagyobbacska is, kockázva
1 sárgarépa karikázva
1 fehérrépa karikázva
1 kis zeller kockázva
2-3 szál zellerzöld apróra metélve
6 gerezd fokhagyma
só, bors
1 babérlevél
1 tk. egész kömény
2 tk. őrölt kömény
1 ek. szárított majoranna
kevés olaj, liszt, pici pirospaprika

20-30 dkg körüli füstölt tarja, kockázva - még húsvétról maradt darab
1 kisebb szál házi csípős kolbász karikázva

Először is a füstölt tarját felkockáztam és odatettem a nagy leveses fazekamban bő vízben főni, mellédobtam a babért, a fokhagymákat és 1 tk. egész köményt.
Közben mindent előkészítettem a zöldségfronton, pucoltam, mostam, csíkoztam, kockáztam, karikáztam stb.
Amikor már majdnem puha volt, sőt szinte puha is volt a sonka akkor minden zöldséget hozzáadtam és a fűszereket is és a kolbászkarikákat, a kolbászt a színe miatt tettem hozzá, no az íze se mellékes benne, picit csípőssé tette... finom lett nagyon.
Körülbelül 15 percig főztem még, mert a zöldségeket roppanósan szerettem volna benne.
Közben vékony pirospaprikás rántást készítettem és besűrítettem a leves, azzal már csak egyet forraltam, nehogy szétfőjön bármi is.

Pecsenyekacsa ropogósra sütve majorannásan...

Hát ez volt a mai nap fő-fő fogása, nagyon szeretjük a férjemmel, a gyerekeim nem annyira, ők inkább a libát jobban, ilyenkor amikor különböző programjaik miatt nem jönnek le hozzánk, na akkor olyasmit eszünk amit ők nem annyira kedvelnek.... a sült kacsa ilyen...

1 kisebb pecsenyekacsa

só, bors, majoranna bőven

Alaposan megmosom és átnézem, rendesen van-e tisztítva, a melle részen átlósan bevagdalom a bőrét, majd kívül belül alaposan sózom, borsozom és bőven majorannázom.

Befektetem a kis, piros kacsasütő tepsimbe, aláöntök kb. 1 dl vizet és megy a sütőbe 1-2-3 órára, félidőben hasra fordítom, hogy minden oldala megsüljön piros ropogósra, ha túl sok a zsírja ami kisül, azt leöntöm egy kis lábasba, csak annyit hagyok alatta, hogy oda ne égjen.

Feldarabolás előtt 10 percig pihentetem... általában 4 darabba vágom, hosszában középen, majd keresztben középen... aztán nekiesünk... mit mondjak, fölséges egy étel... aki szereti annak nem kell ragoznom, tudja miről beszélek.

A libát egyébként ugyanígy fűszerezem és sütöm pont, azt is imádjuk.

Köretnek Kakukkfüves ropogós újkrumpli készült....

1 kg körüli újkrumpli vastagabbra karikázva
szárított kakukkfű
só, bors
olaj

A krumplit jó alaposan megmostam és viszonylag vastagabb szeletekre karikáztam majd úgy ahogy volt héjastól, beleszórtam a tepsibe, amibe előzetesen 1-2 dl olajat locsoltam, bőven sóztam, borsoztam és a szárított kakukkfűvel sem spóroltam.
A krumplit jól átforgattam a fűszeres olajban a puszta kezemmel, majd ez is ment a sütőbe amíg jó ropogós, pirosas nem lett.
Kovászos uborkát ettünk mellé.
Szeretem amikor véget ér a kánikula, mert visszatér az életkedvem és a főző-sütő kedvem is, újra a régi vagyok :-)))))

Saláta... hőségben... végszükség esetén....

Sajtos-tojásos jégsaláta kefír öntettel

Saját kitaláció. Saját kreáció.
Ma nem főztem semmit, mert nem volt kedvem, már tegnap sem, és tegnapelőtt sem.
Hiába, nem bírom a kánikulát és sajna így hat rám, hogy nem csinálok semmit, valósággal lelassulok, ellustulok, nehezemre esik minden.
Rengeteget iszom, szinte mindegy is, hogy mit, csak hideg legyen.
Ezek mennek: zöld tea, light cola, ásványvíz, csapvíz, gyömbér tea, bodza-meggy-málnaszörpök jéghideg ásványvízzel bekeverve, limonádé cukor nélkül viszont egy csipet sóval elkeverve....
Enni szinte semmit... ha már nagyon kopog a szemem egy szelet vajaskenyér, sajtdarabkák rágcsálása, és fagylalt mindenféle ízben... minden mennyiségben... leginkább a gyümölcsösök... jó nagy dobozokkal.... de imádom a tölcséreseket is, sőt a pálcikásokat is....
Ma koraestére már muszáj volt valamit összedobni... holmi morgásokat elkerülendő... meccskezdésre...
...hát körülnéztem a hűtőben és amit ott találtam azt összeraktam...

1 db jégsaláta egészen vékony csíkokra szelve
1 db főzőhagyma először félkarikára, majd hajszálvékony szeletekre aprítva
4 db főtt tojás negyedelve
5 dkg trappista sajt reszelve

öntet:
2-3 dl kefír, jó hideg
só, bors
1-2 ek. olívaolaj

A főtt tojás és a reszelt sajt kivételével mindent összekevertem egy nagy tálban, majd leöntöttem az öntettel, amit egy dunsztos üvegben kevertem ki, jó sósan és jó borsosan.
Tálaláskor tettem a tojást és a reszelt sajt pamacsokat mindenki tányérjára a salátakeverék mellé.
Lehetett volna még paradicsomkockákkal dúsítani, már csak a színesítés miatt is, vagy párizsi kockákkal tartalmasabbá tenni, esetleg pirítós kenyérdarabokkal tunkolni a kefíres szaftot a tálkák alján, de ezek mind elmaradtak, csak most utólag jutott az eszembe, és így magában ettük.
A férjemnek is ízlett, hatalmas adagot dobott be a meccs első félidejében /Mexikó-Kamerun/, kíváncsi vagyok mikor kérdezi meg, hogy mi lesz még.... mert nem tervezek ma már többet semmit :-))))
Végül is kolbász, szalonna, friss kenyér, paradicsom, paprika van itthon... éppenséggel lehet még mit falatozni, de az már "ki mit tud" alapon megy....

A nyárelő finom gyümölcsei.....

...eper... lassan vége a szezonjának.... ez már az utolsók egyike....

...meggy....

...cseresznye... már a ropogós fajták....

...málna....

...sárgabarack.... ez még nagyon az eleje... a java még hátra van...

Lecsó... az utolsó üveggel még tavalyról....

 

... na ez is elfogyott, az utolsó üveg lecsóm, nem baj nemsoká itt a friss, bár jó ez a módszer, ahogy eltettem tavaly, mert olyan volt ma is, mintha frisset ettünk volna.
Paradicsomlé is már csak 1 üveggel van, úgy tervezem, hogy nem főzöm meg se levesnek, se töltött paprikának, hanem megiszom, csak úgy az üvegből.
Idén is elteszek jó pár üveggel, lecsót is, paradicsomlét is, ugyanígy ahogy ezeket, mert nagyon finom.
A lecsóhoz csak hagymát dinsztelek két jókora fejjel, apróra vágva és öntöm hozzá az üveg lecsót, összefőzöm negyedóra-húsz perc alatt, a végén megy bele a karikázott debreceni vagy virsli, mikor hogy, öt percre és kész.
Mert csak félig főtten teszem el üvegekbe, hogy ilyenkor amikor enni akarjuk, még főni, puhulnia kelljen a hagymával és ettől tényleg olyan, mint a frissen készített.
Most tarhonyával ettük - én ezzel szeretem a legjobban - de szoktam rizzsel is, vagy apró nokedlit is szaggatni mellé, vagy tojással sütöm össze, de magában is jó friss, puha kenyérrel, sőt... sőt... sőt... tunkolni vele a levét... hmmmm