Életem első készítésű stíriai metéltje, azt hiszem enni is csak egyszer ettem talán, még a Királyhágó étteremben, ami egy önkiszolgáló étterem volt a Böszörményi úton, a környék összes arrafelé dolgozója ott ebédelt, mert közel volt rengeteg munkahelyhez, többek között az enyémhez is.
Szerettem ott azon a környéken dolgozni, hosszú-hosszú évekig, de az olyan régen volt már, mégis kristálytisztán emlékszem minden épületre, boltra, cukrászdára, még az Ugocsa mozira is, ahol sok filmet láttam, viszont a stíriaira alig-alig emlékszem.
Most is véletlenül bukkantam rá, F.Nagy Angéla családi szakácskönyvét böngésztem, valamit kerestem-kajtattam és akkor a szemembe ötlött.
Végigolvasva rájöttem, nem is komplikált, van is itthon mindenem hozzá, no akkor nosza.
Tökfőzelék van ebédre és az magában kevés, muszáj utána még valami laktatóbb.
Hát ez lett... és finom... krémes... vaníliás... mazsolás.
Minden amit egyben is, külön-külön is szeretek.
Tészta
1/2 kg tehéntúró
2 egész tojás
15-20 dkg rétesliszt
1 ek. cukor
egy csipet só
csak, ha szükséges akkor kevés tejföl
Odatettem egy nagy fazék vizet, sóztam és egy evőkanálnyi olajat loccsintottam hozzá, majd hagytam felforrni.
Sütőt bekapcsoltam 200 fokra, alsó-felsőre.
Egy nagy tálban az összes hozzávalót összegyúrtam, míg könnyen nyújtható, egynemű és tésztaállagú nem lett, inkább lágyabb legyen, mint kemény, majd lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, először vízszintes csíkokra vágtam, majd a csíkokat úgy 4-5 cm hosszúságúra daraboltam.
Lehetett volna talán még vékonyabbra is nyújtani, mert így olyan kis bucis lett mindegyik, de a finomságán ez nem változtat semmit.
Amikor felforrt a víz, három részletben kifőztem, nem kell sokáig főzni, ahogy feljön a tetejére az összes tészta, még hagytam kb. 1 percig és már szűrtem is ki, jól lecsöpögtetve, és így azon melegében ment a krémbe.
Krém
5 dkg puha vaj
2 ek. cukor
2 cs. vaníliás cukor
2 tojássárgája
2 dl tejföl
1 citrom reszelt héja
egy marék mazsola
2 tojásfehérje amit felvertem kemény habbá
A krém összes hozzávalóit a fenti sorrend szerint habosra kavartam, végül óvatosan elkevertem a habbal is, majd ebbe forgattam a kifőzött forró tésztát, amikor az összes megvolt és jól átforgattam a krémmel, akkor egy tepsibe öntöttem és ment a sütőbe.
F.Nagy Angéla azt írja nem kell megpirítani csak épp átsütni, de én úgy éreztem, hogy egy picit hadd piruljon meg, lehet így cseppet szárazabb, amúgy meg még krémesebb, szottyosabb lenne, de édes istenem, akinek nem elég szaftos, az önt hozzá pl. lekvárt.
Azonmód frissen, langyosan a legfinomabb.
Finom, könnyű, vaníliás, mazsolás, krémes állagú sütemény, tökéletes egy leves után, vagy mint épp most nálunk a tökfőzelék után, másodiknak.
Nem is értem, eddig miért nem bukkantam erre, miért nem készítettem, hiszen nagyon egyszerű és mégis különleges.
