Kívánok mindenkinek nagyon boldog, szerencsés, egészséges, örömökben és javakban gazdag új 2018-as esztendőt.
2017. december 31., vasárnap
BUÉK 2018.
Kívánok mindenkinek nagyon boldog, szerencsés, egészséges, örömökben és javakban gazdag új 2018-as esztendőt.
2017. december 29., péntek
Jó tudni mit együnk és mit ne együnk... szilveszterkor... és újévkor
Szilveszteri és újévi babonás ételek
Az elmúlt esztendő hátrahagyása, az új évre való felkészülés fontos esemény. Az új esztendőbe való belépés legjobb előkészítésében, a gazdagság, termékenység, bőség elősegítésében rengeteg hasznos praktika, szokás és alapanyag áll rendelkezésünkre.
Bab, lencse, minden aprószemű étel a bőséget jelképezi Bab, lencse, minden aprószemű étel a bőséget jelképezi
Minden kultúrának megvannak a maga szerencsehozó élelmiszerei, s az ebből készített hagyományos ételei. Lássuk, ki mivel várja az új esztendőt.
A szilvesztert nagyon sok helyütt ünneplik sertéshús fogyasztásával. Ennek több oka is van. Bizonyos magyarázatok szerint azért vált a malac az évforduló állatává, mert orrával előre túr, azaz a jövőbe mutat, és közben még a szerencsét is kifordítja a földből. Más feltételezések szerint a malac kövérsége, hája az, ami ehhez a megtisztelő szerephez juttatta, hisz ki lenne hivatottabb az új évet várni, mint a jóléttől kövér, zsíros malac.
A magyarok virsli és sült formájában, a németek, írek, portugálok, kubaiak, spanyolok sültként fogyasztják, a svédek sertéscsülökkel várják az új évet. Amerikában a malacot egy másik jelképes étellel, a káposztával együtt fogyasztják, míg az olaszoknál lencsével kevert egytálételt készítenek belőle. Ausztriában nem csak húsként eszik, hanem kis szerencsemalacokat is készítenek marcipánból, ami szintén a szerencsére váró családtagok, barátok martaléka lesz az évforduló éjjelén.
Malacsült - elmaradhatatlan az újévi asztalról
A már említett káposzta azzal került be a szerencsehozó ételek közé, hogy az amerikaiak szerint erősen emlékeztet egy tekercs zöldhasúra, azaz dollárra. Ennek okán nem csak a káposzta, hanem bármilyen zöld levél (mángold, spenót, kelkáposzta) is jelképpé válhat a szilveszteri asztalon, hiszen aki sokat fogyaszt belőle, az anyagi gyarapodást remélhet az elkövetkező évben.
Káposzta, a zöldhasú.
A pénz mellett a hosszú élet is igazi motivációt jelent minden szilveszterkor. A karácsonyi trakta után következő újévi fogadalmak közt gyakorta szerepel a több mozgás és az egészségesebb életmód, ennek ellenére a szerencsénkben is bízhatunk, ha hosszabb életre vágyunk. A japánok soba tésztát nyújtanak, és azt fogyasztják el szilveszterkor. Aki a leghosszabb szálat képes egyben eltüntetni, az igazán matuzsálemi korra számíthat. Ugyancsak a hosszú életet – hajlott háttal járó kort – jelképező garnélarákot is szívesen eszik szilveszterkor.
A tengeri herkentyűkkel meg is érkeztünk a halakhoz.
A magyar hagyomány szerint a hallal elúszik a szerencse, így mifelénk ritka a szilveszterkor halat vacsorázó társaság, de bizonyos országokban ilyenkor is kedvelt fogásnak számít. A svédek újév ünnepén halban gazdag svédasztalt készítenek, a dánok főtt tőkehalat esznek, az olaszok szárított tőkehalat fogyasztanak, míg Lengyelországban tipikus szilveszteri fogás a hering. A németek pontyot készítenek, sőt arrafelé még az is előfordul, hogy néhány halpikkelyt tesznek a pénztárcájukba, hogy elősegítsék a gyors meggazdagodást.
A tartalmas lencseleves vagy lencsefőzelék nélkül nem múlhat el az év első napja! A tartalmas lencseleves vagy lencsefőzelék nélkül nem múlhat el az év első napja!
Nem csak a hosszú és zsíros ételeknek van ilyenkor keletje, hanem az apró, kerekded alapanyagoknak is. Így aztán a lencse, a bab, a borsó és – formáját tekintve kis jó szándékkal – a rizs is ebbe a csoportba tartozik.
Az olaszok kolbásszal kevert lencsét, a japánok babot esznek az újév első három napján, Koreában rizzsel készített levest kínálnak az újév első reggelén, Brazíliában pedig lencse és rizs is szerepel az étlapon, biztos, ami biztos. A magyaroknál lencsefőzelék, lencseleves a tipikus újévi ebéd.
Lencsesaláta a könnyebb ételek kedvelőinek
Spanyolországban, Portugáliában, Venezuelában, Mexikóban, Ecuadorban, Peruban és Kubában is 12 szem szőlővel vagy mazsolával várják az újévet. Ahogy közeledik az éjfél, úgy eszik meg a szemeket, amelyek a hónapokat jelképezik, és bizony a szőlőszem édessége vagy savanyúsága előrevetíti, hogy az adott hónap milyen lesz.
A gyümölcsök frontját a szőlő mellett a citrusfélék is erősítik. A kínaiaknál a mandarin jó szerencsét jelent, míg a narancs a gazdagságot szimbolizálja. Törökországban a gránátalma jelképezi a szerencsét, a színe és a benne lévő magok a pénzt és a jólétet jelenítik meg.
Az étkezések végét jelentő sütemények is nagy horderővel bírnak az évnek ebben a szakában. A fánkok világszerte a szilveszteri menük oszlopos tagjai. A svájciaktól kedve a hollandokon át a magyarokig, bár tény és való, hogy nálunk főleg a februári, farsangi szezonban készül a legtöbb fánk.
Sok vidéken a fánk is kötelező Szilveszterkor
A sült kelt tésztákon kívül a különféle érmeket rejtő desszertek is igen népszerűek szilveszter tájékán. Görögországban süteménybe rejtik az érmét, Svédországban, Norvégiában egész mandulát dugnak a rizspudingba. Aki megleli az extra hozzávalót, az biztosan szerencsés lesz az elkövetkezendő évben.
A javasolt alapanyagok mellett vannak bizonyos ételek, amiket szigorúan tilos szilveszterkor fogyasztani. A szárnyasok elrepülhetnek a szerencsével, a vadak elfutnak vele, a rákok visszafelé haladnak, így szintén nem szerencsés belőlük enni.
Ellenben jó, ha a tányérunkat még akkor sem töröljük fényesre, ha nagyon ízlett az étel, mert a tányéron hagyott maradék lehet, hogy hozzásegít minket ahhoz, hogy a következő évben is mindig legyen valami a tányérunkon - és a kamránk is fel legyen töltve.
/Forrás:mindmegette.hu/
2017. december 27., szerda
Ünnepek után kíméljük a gyomrunkat...
A sok finomság után gyomorpihentetőül...
... amikor egy kicsit túlettük magunkat... ezek segíthetnek...
2017. december 24., vasárnap
Boldog Karácsonyt mindenkinek....
Mindenkinek jó sütést, főzést, sok-sok
finomságot, egészséget, nyugalmat, békességet, nagy sétákat, sok-sok
szeretetet, nevetést, beszélgetést, jó könyvek olvasását, és persze pihenést is
a családdal együtt.
Mindenkinek sok-sok puszi és ölelés
Zsanuária
Mindenkinek sok-sok puszi és ölelés
Zsanuária
2017. december 20., szerda
Csirkepaprikás aprólékból... és képek az új házamból...
először nokedlivel terveztem, de mire oda értem volna, elfáradtam és kiegyeztem a szarvacskával, azzal is finom lett.
kétoldalt a hálószobák...
balra a fürdőszoba és a wc
2017. december 12., kedd
Azért készítek ezt azt most már magamnak...
... hiába, a kívánalmak jönnek ahogy kezdek erőre kapni.
Napjaim amúgy nyugisan telnek, tornázom rendszeresen, olvasok sokat, az állatkáimat gondozom, ma például kiporszívóztam az egész házat, közben persze a járókeretemre támaszkodva, mert máshogy még nem megy, sokszor hideget eszem, olykor főzök is, ha megkívánok valamit, tegnap kocsonyát főztem 3 tányérral, mert már nem bírtam tovább, persze kifárasztanak ezek a munkálatok, mindegyik után pár órát feküdnöm kell, majd ha kipihentem magam akkor megint felkelek és teszek-veszek, például itt ülök a gépnél és nézem ki mit süt-főz.
Persze sokmindent készen veszek épp, mert még nem tudok ilyesmit készíteni, például édességeket, szerencse, hogy már házhoz lehet rendelni a bevásárlást, épp ma hozták meg a nagybevásárlásomat, már a karácsonyi főzögetésekre készülve, zöldségek, húsok, sajtok, italok, ilyesmik.
/nem beszélve a fürdőszobai cuccokról/
Süteményeket készen veszünk majd, bejglit, zserbót, moszkauert, sós-köményes házmesterstanglit, pogácsát, mert az még túl nagy falat lenne nekem megsütni, a halászlét is rendeljük, egyedül a rántott pontyot és a köreteket fogjuk elkészíteni itthon a lányaimmal. A krumplisalátát bevállalom simán, panírozást és sütést még nem.
A karácsonyi napokban végtelenül egyszerű ételek lesznek, amiket a lányok fognak összedobni, direkt semmi különlegesre nem készülünk, csak olyat fogunk enni, amit mindegyikünk nagyon szeret és egyszerűen készíthető.
Hát így éldegélek fizikailag egyre erősebben "öregnéneházikójában".
Mutatom miket készítettem ill. ettem/vettem készen az elmúlt időszakban:
Kocsonya 3 tányér
Készen vett libatepertő
Sült pulykaszárnytő kifilézve rizzsel
Salátafőzelék jó fokhagymásan
Hurka-kolbász sütve
/hidegen is nagyon szeretem/
Készen vett profiterol
/isteni volt/
Napjaim amúgy nyugisan telnek, tornázom rendszeresen, olvasok sokat, az állatkáimat gondozom, ma például kiporszívóztam az egész házat, közben persze a járókeretemre támaszkodva, mert máshogy még nem megy, sokszor hideget eszem, olykor főzök is, ha megkívánok valamit, tegnap kocsonyát főztem 3 tányérral, mert már nem bírtam tovább, persze kifárasztanak ezek a munkálatok, mindegyik után pár órát feküdnöm kell, majd ha kipihentem magam akkor megint felkelek és teszek-veszek, például itt ülök a gépnél és nézem ki mit süt-főz.
Persze sokmindent készen veszek épp, mert még nem tudok ilyesmit készíteni, például édességeket, szerencse, hogy már házhoz lehet rendelni a bevásárlást, épp ma hozták meg a nagybevásárlásomat, már a karácsonyi főzögetésekre készülve, zöldségek, húsok, sajtok, italok, ilyesmik.
/nem beszélve a fürdőszobai cuccokról/
Süteményeket készen veszünk majd, bejglit, zserbót, moszkauert, sós-köményes házmesterstanglit, pogácsát, mert az még túl nagy falat lenne nekem megsütni, a halászlét is rendeljük, egyedül a rántott pontyot és a köreteket fogjuk elkészíteni itthon a lányaimmal. A krumplisalátát bevállalom simán, panírozást és sütést még nem.
A karácsonyi napokban végtelenül egyszerű ételek lesznek, amiket a lányok fognak összedobni, direkt semmi különlegesre nem készülünk, csak olyat fogunk enni, amit mindegyikünk nagyon szeret és egyszerűen készíthető.
Hát így éldegélek fizikailag egyre erősebben "öregnéneházikójában".
Mutatom miket készítettem ill. ettem/vettem készen az elmúlt időszakban:
Salátafőzelék jó fokhagymásan
Hurka-kolbász sütve
/hidegen is nagyon szeretem/
/isteni volt/
2017. december 2., szombat
Végre egy kis töltöttkáposzta a mai ebédem...
A nagyobbik lányom meglepett és főzött egy adag töltöttkáposztát méghozzá úgy, ahogy Édesanyám főzte valamikor, azaz berántva a végén. /recept itt részletezve/
Újabban ez a kedvenc variációm.
A végeredmény csodás reprodukció lett, ahogy csukott szemmel kanalaztam és emlékeztem az ízre illatokra, nos a megszólalásig olyan lett, ahogy Anyukám készítette.
Úgy látszik a család tagjainak a kezében benne van "genetikailag" az ételeink íze, aromája.
Katukám nagyon köszönöm, még akkor is, ha egy tányérnyi adagot négyszerre elosztva tudtam megenni, de megettem és nagyon jólesett.
2017. december 1., péntek
Köszönöm...
... nagyon köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólását, üdvözlését visszatérésem alkalmából.
Örülök, hogy itt lehetek, már hiányzott minden, főzni, sütni ugyan még nem tudok, de majd az is alakulni fog, addig is kérem a türelmeteket, hiszen ez mégis csak egy gasztroblog lenne vagy mifene...
2017. november 28., kedd
Egy kis beszámoló a viszontagságaimról....
Október 19-én félholtan a rémülettől jelentkeztem műtétre egy igen neves, jónevű budapesti kórház ortopéd ambulanciáján, ahol rajtam kívül minimum még 15 ember szintén aznapi műtétre jött, kinek csípő, kinek térdoperációja lett.
Nagyon profin, rendezetten ment minden a felvétel körül, 15 percen belül a kijelölt kórházi szobában volt mindenki, én egy négyágyasba kerültem, fürdőszobás-Wc-s szoba természetesen.
Még magamhoz sem tértem a kipakolástól már ott volt a műtős értem, az elsők között operáltak, nem volt érkezésem sokat agyalogni a történtek fölött. A saját kórtermi ágyamban toltak el liften és emeleteken a műtőkhöz - ki tudja mennyi műtő van itt, soknak kell lennie, mert sokan is voltunk, de orvoshiány sincs itt, rengeteg sebészt láttam, a szobában akikkel egy hétig együtt feküdtem mindenkit más műtött, de én voltam az egyetlen csípős, a többi térdes volt.
Az előkészítőben nem a műtős pakolja fel az embert a műtőasztalra, minden gépesítve van, egy hatalmasd kemény tábla csúszott alám és az ágy közé, majd a másik oldalon rácsúsztatott a műtőasztalra, ahonnan betoltak a műtőbe és kezelésbe vettek, az aneszteziológus meg az asszisztense, akik nagyon fitalaok voltak és ketten együtt 20 kiló lehettek vasággyal együtt, két fiatal gyerek, de végtelenül helyesek voltak, a végén meg is köszöntem nekik, hogy annyira gondoskodóak voltak.
Megkaptam a gerincérzéstelenítést amitől annyira féltem, de az ég világon nem éreztem semmit az egész alatt, állítólag egy kis bódulatban kellett volna lennem, de én végig éber voltam és figyeltem, de olyan csönd volt az egész műtét alatt, hogy hihetetlen.
Mire újra feküdtem az asztalon, betakartak melegítő fóliával, mert olyan hideg volt a műtőben, mint egy hűtőházban és egy paravánt helyeztek a mellkasomra, amitől nem láttam semmit a lábam felé, csak oldalra egy kicsit. Bejött a stáb, voltak vagy hatan, de mindenki úgy beöltözve, mintha egy idegen űrhajó személyzete lett volna, csak a szemük látszott ki, más semmi, fogalmam nincs melyik volt a sebészem, és mint az előbb írtam egy szó nem sok annyi nem hangzott el az egész műtét során, mindenki tette a dolgát hihetetlen profin, összeszokottan és kész.
Nem tudom mennyi ideig tartott az egész, mert elfelejtettem órára nézni az elején is, meg a végén is, egyszercsak vége lett, kitoltak és áthelyezett a gép az ágyaamba, majd visszatoltak a kórterembe.
Azonnal jött az ápolószemélyzet - itt belőlük sincs hiány - hozták az infúziókat, ki tudja mennyit, lógott ott több is. Óránként néztek rám rendben vagyok-e, éjszaka is, akkor egy férfiápoló volt ügyeletben, örülök, hogy már fiatal fiúk is választják ezt a szakmát, hozta a fájdalomcsillapító injekciót és akit megkértem, hogy a paplanhuzatból vegye ki a paplant, mert megsülök, nagyon melegem volt. Mondta, ha bármi van csöngessek, azonnal jön, de nem volt semmi, eltelt az éjszaka.
Pár napig nem kelhettem fel, mert mindenféle csövek lógtak ki belőlem, asszem a harmadik napon vették ki ezeket és innentől fel kellett kelni és kimenni pisilni. Már maga a felkelés érdekes volt, mert a két lábamat egyszerre és kinyújtva kellett kilendítenem - ill. kiaraszoltatnom az ágy szélére, majd könyöktámaszon valahogy feltápászkodni, no akkor azt hittem eldobom az agyam, iszonyúan fájt mindenem, főleg a csontjaim, mint akit kutyák rágtak össze, annak ellenére, hogy állandó fájdalomcsillapításban voltam. Mindegy meg kellett csinálni, ez nem volt kívánságműsor.
nagyon helyes nővérek voltak és az egyszem fiú is, le a kalappal előttük, rengeteget segítettek, gondoztak, törődtek velem, de mindenki mással is.
Aludni nem tudtam egyik éjszaka sem, őrület volt és főleg baromi hosszú mire újra világos lett.
Nem beszélve az érkező mentőautók sivításáról, ugyanis ez a kórház 24 órában baleseti ügyeletes is. Éjjel nappal hozták az embereket, ki a csuklóját törte, ki a csípőcsontját meg ki tudja miét, nagyobb forgalom volt mint a nagykörúton csúcs idején.
Bő egy hétig voltam itt a kórház szinten, utána átszállítottak ugyanennek a kórháznak a rehabilitációs részlegébe, ahol egy 3 ágyas szobába kerültem, itt csak mosdó volt, sajna a wc és fürdő kint a folyosón. Itt a második hét után leszedték a kötést, ami egyébként is mindig egyre vékonyabb lett már, és innentől szabadon volt. Szépen gyógyultam, persze hozzásegítettem spec. krémmel is, ami segítette a gyógyulását. Eleinte itt sem aludtam, de aztán szóltam és kaptam valamit minden este, amitől pár órát végre beájultam.
A következő tortúra, hogy minden nap jött a gyógytornász és először finoman, majd kevésbé finoman megkezdődött a kínzatás. Itt már nem a sebem fájt annyira, mint az izomláz, mert hogy ezek az izmaim sehol nem voltak, még most se nagyon vannak.
Itt két hetet töltöttem el, itt is nagyon helyes ápolószemélyzet volt, figyeltek mindenre.
A végén tudtam meg az osztályvezetőtől, hogy itt is van 1 ágyas fürdőszobás szoba !!!! amikor jövök a másik oldalammal és már tudom a műtéti időpontot, egyszerűen csak fel kell hívjam és rezerválja azt részemre. Kár hogy előre nem tudtam ezt.
Végül két hét után magánmentő szállított haza, egészen a nappalimig toltak, ugyanis hat hétig nem ülhetek gépkocsiba, csak fekvő helyzetben vagyok szállítható, legközelebb dec. 4-én szintén magánmentővel megyek a kontrollra a sebészhez, aki egy friss röntgen után fogja megmondani mennyire terhelhető már az oprált lábam.
csak nyújtott lábbal ülhetek le, állhatok fel, magasított wc-re ülhetek, a fotelomat is tele kellett pakolni cuccokkal, amire ráülhetek, mert a csípőmnek magasabban kell lennie mindenképpen és 90 fokot nem zárhat be a felsőtestemmel.
Egy bajom van csak, hogy alig bírok ülni, ami szerintem a hirtelen megcsoffadásomnak köszönhető, nyomódnak a fenékcsontjaim ami nem kellemes. Itthon derült ki, hogy 20 kilóval lettem kevesebb ezalatt a pár hét alatt.
Feküdni a legjobb, de muszáj fent lenni is, egyre többet.
Semmilyen kaját nem engedtem behozni, csak innivalót, mert abszolút elég volt a kórházi koszt, ami hol szörnyű volt, hol elfogadható, hol kifejezetten finom, állítólag mindig más szakács főzött, nos volt köztük egy aki egyáltalán nem tudott főzni, olyan főzelékek jöttek, amiben megállt a kanál, tele volt keményítővel.
Készítettem pár képet az ételekről, a reggelik/vacsorákról, meg az ebédekről, persze sokról meg nem, mert ami ízlett nagyon azt olyan hirtelen ettem meg, hogy elfelejtettem lefotózni.
Végül hazatértem az új házikómba, amit még nem igazán érzek "otthonnak", inkább, mintha vendégségben lennék valakinél, hiába a saját holmijaim vesznek körül.
A gyerekeim emberfeletti munkát végeztek, persze van még egy kis rumli, de lassan alakul szépen, ahogy idejük és pihentségük engedi.
Summa summárum a jobb lábam egyáltalán nem fáj már, a sebem csodaszép, ha lehet egy hatalmas vágásra ezt kijelenteni, viszont a bal lábam igen, hogy a fene egye meg, mert hogy most az tehelődik duplán, állandóan emlékeztet, hogy ugyanez mégegyszer meg fog történni velem, brrrr. sajna már tudom mi vár rám, de muszáj átesnem rajta, pont azért, hogy ne fájjon.
Hogy mikor kerülök szabadlevegőre gőzöm nincs, egyelőre nem is kívánkozom ki, főleg, hogy ilyen hideg lett.
Nagyon profin, rendezetten ment minden a felvétel körül, 15 percen belül a kijelölt kórházi szobában volt mindenki, én egy négyágyasba kerültem, fürdőszobás-Wc-s szoba természetesen.
Még magamhoz sem tértem a kipakolástól már ott volt a műtős értem, az elsők között operáltak, nem volt érkezésem sokat agyalogni a történtek fölött. A saját kórtermi ágyamban toltak el liften és emeleteken a műtőkhöz - ki tudja mennyi műtő van itt, soknak kell lennie, mert sokan is voltunk, de orvoshiány sincs itt, rengeteg sebészt láttam, a szobában akikkel egy hétig együtt feküdtem mindenkit más műtött, de én voltam az egyetlen csípős, a többi térdes volt.
Az előkészítőben nem a műtős pakolja fel az embert a műtőasztalra, minden gépesítve van, egy hatalmasd kemény tábla csúszott alám és az ágy közé, majd a másik oldalon rácsúsztatott a műtőasztalra, ahonnan betoltak a műtőbe és kezelésbe vettek, az aneszteziológus meg az asszisztense, akik nagyon fitalaok voltak és ketten együtt 20 kiló lehettek vasággyal együtt, két fiatal gyerek, de végtelenül helyesek voltak, a végén meg is köszöntem nekik, hogy annyira gondoskodóak voltak.
Megkaptam a gerincérzéstelenítést amitől annyira féltem, de az ég világon nem éreztem semmit az egész alatt, állítólag egy kis bódulatban kellett volna lennem, de én végig éber voltam és figyeltem, de olyan csönd volt az egész műtét alatt, hogy hihetetlen.
Mire újra feküdtem az asztalon, betakartak melegítő fóliával, mert olyan hideg volt a műtőben, mint egy hűtőházban és egy paravánt helyeztek a mellkasomra, amitől nem láttam semmit a lábam felé, csak oldalra egy kicsit. Bejött a stáb, voltak vagy hatan, de mindenki úgy beöltözve, mintha egy idegen űrhajó személyzete lett volna, csak a szemük látszott ki, más semmi, fogalmam nincs melyik volt a sebészem, és mint az előbb írtam egy szó nem sok annyi nem hangzott el az egész műtét során, mindenki tette a dolgát hihetetlen profin, összeszokottan és kész.
Nem tudom mennyi ideig tartott az egész, mert elfelejtettem órára nézni az elején is, meg a végén is, egyszercsak vége lett, kitoltak és áthelyezett a gép az ágyaamba, majd visszatoltak a kórterembe.
Azonnal jött az ápolószemélyzet - itt belőlük sincs hiány - hozták az infúziókat, ki tudja mennyit, lógott ott több is. Óránként néztek rám rendben vagyok-e, éjszaka is, akkor egy férfiápoló volt ügyeletben, örülök, hogy már fiatal fiúk is választják ezt a szakmát, hozta a fájdalomcsillapító injekciót és akit megkértem, hogy a paplanhuzatból vegye ki a paplant, mert megsülök, nagyon melegem volt. Mondta, ha bármi van csöngessek, azonnal jön, de nem volt semmi, eltelt az éjszaka.
Pár napig nem kelhettem fel, mert mindenféle csövek lógtak ki belőlem, asszem a harmadik napon vették ki ezeket és innentől fel kellett kelni és kimenni pisilni. Már maga a felkelés érdekes volt, mert a két lábamat egyszerre és kinyújtva kellett kilendítenem - ill. kiaraszoltatnom az ágy szélére, majd könyöktámaszon valahogy feltápászkodni, no akkor azt hittem eldobom az agyam, iszonyúan fájt mindenem, főleg a csontjaim, mint akit kutyák rágtak össze, annak ellenére, hogy állandó fájdalomcsillapításban voltam. Mindegy meg kellett csinálni, ez nem volt kívánságműsor.
nagyon helyes nővérek voltak és az egyszem fiú is, le a kalappal előttük, rengeteget segítettek, gondoztak, törődtek velem, de mindenki mással is.
Aludni nem tudtam egyik éjszaka sem, őrület volt és főleg baromi hosszú mire újra világos lett.
Nem beszélve az érkező mentőautók sivításáról, ugyanis ez a kórház 24 órában baleseti ügyeletes is. Éjjel nappal hozták az embereket, ki a csuklóját törte, ki a csípőcsontját meg ki tudja miét, nagyobb forgalom volt mint a nagykörúton csúcs idején.
Bő egy hétig voltam itt a kórház szinten, utána átszállítottak ugyanennek a kórháznak a rehabilitációs részlegébe, ahol egy 3 ágyas szobába kerültem, itt csak mosdó volt, sajna a wc és fürdő kint a folyosón. Itt a második hét után leszedték a kötést, ami egyébként is mindig egyre vékonyabb lett már, és innentől szabadon volt. Szépen gyógyultam, persze hozzásegítettem spec. krémmel is, ami segítette a gyógyulását. Eleinte itt sem aludtam, de aztán szóltam és kaptam valamit minden este, amitől pár órát végre beájultam.
A következő tortúra, hogy minden nap jött a gyógytornász és először finoman, majd kevésbé finoman megkezdődött a kínzatás. Itt már nem a sebem fájt annyira, mint az izomláz, mert hogy ezek az izmaim sehol nem voltak, még most se nagyon vannak.
Itt két hetet töltöttem el, itt is nagyon helyes ápolószemélyzet volt, figyeltek mindenre.
A végén tudtam meg az osztályvezetőtől, hogy itt is van 1 ágyas fürdőszobás szoba !!!! amikor jövök a másik oldalammal és már tudom a műtéti időpontot, egyszerűen csak fel kell hívjam és rezerválja azt részemre. Kár hogy előre nem tudtam ezt.
Végül két hét után magánmentő szállított haza, egészen a nappalimig toltak, ugyanis hat hétig nem ülhetek gépkocsiba, csak fekvő helyzetben vagyok szállítható, legközelebb dec. 4-én szintén magánmentővel megyek a kontrollra a sebészhez, aki egy friss röntgen után fogja megmondani mennyire terhelhető már az oprált lábam.
csak nyújtott lábbal ülhetek le, állhatok fel, magasított wc-re ülhetek, a fotelomat is tele kellett pakolni cuccokkal, amire ráülhetek, mert a csípőmnek magasabban kell lennie mindenképpen és 90 fokot nem zárhat be a felsőtestemmel.
Egy bajom van csak, hogy alig bírok ülni, ami szerintem a hirtelen megcsoffadásomnak köszönhető, nyomódnak a fenékcsontjaim ami nem kellemes. Itthon derült ki, hogy 20 kilóval lettem kevesebb ezalatt a pár hét alatt.
Feküdni a legjobb, de muszáj fent lenni is, egyre többet.
Semmilyen kaját nem engedtem behozni, csak innivalót, mert abszolút elég volt a kórházi koszt, ami hol szörnyű volt, hol elfogadható, hol kifejezetten finom, állítólag mindig más szakács főzött, nos volt köztük egy aki egyáltalán nem tudott főzni, olyan főzelékek jöttek, amiben megállt a kanál, tele volt keményítővel.
Készítettem pár képet az ételekről, a reggelik/vacsorákról, meg az ebédekről, persze sokról meg nem, mert ami ízlett nagyon azt olyan hirtelen ettem meg, hogy elfelejtettem lefotózni.
Végül hazatértem az új házikómba, amit még nem igazán érzek "otthonnak", inkább, mintha vendégségben lennék valakinél, hiába a saját holmijaim vesznek körül.
A gyerekeim emberfeletti munkát végeztek, persze van még egy kis rumli, de lassan alakul szépen, ahogy idejük és pihentségük engedi.
Summa summárum a jobb lábam egyáltalán nem fáj már, a sebem csodaszép, ha lehet egy hatalmas vágásra ezt kijelenteni, viszont a bal lábam igen, hogy a fene egye meg, mert hogy most az tehelődik duplán, állandóan emlékeztet, hogy ugyanez mégegyszer meg fog történni velem, brrrr. sajna már tudom mi vár rám, de muszáj átesnem rajta, pont azért, hogy ne fájjon.
Hogy mikor kerülök szabadlevegőre gőzöm nincs, egyelőre nem is kívánkozom ki, főleg, hogy ilyen hideg lett.
Helló Mindenki !!!!
Újra itt vagyok, túl vagyok a műtéten, 5. hete már, meg a rehabon is, két hete itthon lábadozom, de csak most lett netem, így csak most tudom majd megírni viszontagságos napjaimat/heteimet, szóval majd jövök egy hosszabb beszámolóval...
Hiányoztatok nagyon...
... de addig is közreadok pár képet a kórházi kosztról... ezeket kaptam reggelire/vacsorára ill. ebédre...
...annyit még, hogy ez a budapesti kórház minden szempontból kifogástalan volt, úgy orvosilag, ápolásilag, ellátásilag, tisztaságilag, szóval mindenhogyan.
Sajnos még nincs vége a történetnek, mert egy idő múlva a másik csípőmet is itt fogják operálni, be is vagyok gyulladva, ha rágondolok, mert már tudom mi fog történni.Az első hetek a hatalmas fájdalomról szólnak és csak lassan lassan jön a javulás. No de egyelőre nem gondolok erre.
Örülök, hogy ezt túléltem.
Reggelik és vacsorák...
és az ebédek....
Hiányoztatok nagyon...
... de addig is közreadok pár képet a kórházi kosztról... ezeket kaptam reggelire/vacsorára ill. ebédre...
...annyit még, hogy ez a budapesti kórház minden szempontból kifogástalan volt, úgy orvosilag, ápolásilag, ellátásilag, tisztaságilag, szóval mindenhogyan.
Sajnos még nincs vége a történetnek, mert egy idő múlva a másik csípőmet is itt fogják operálni, be is vagyok gyulladva, ha rágondolok, mert már tudom mi fog történni.Az első hetek a hatalmas fájdalomról szólnak és csak lassan lassan jön a javulás. No de egyelőre nem gondolok erre.
Örülök, hogy ezt túléltem.
Reggelik és vacsorák...
Soha nem ettem meg ezt a szendvicskrémet, mert mi az, hogy "sertés ízű" ????
és az ebédek....
egyenleves... amibe megfőzik a húst kevés zöldséggel... szinte mindig ez volt a leves
Főtt hús paprikás szaftban
Főtt hús paradicsom mártással
Főtt hús uborkás mártásban
Főtt húsgombóc kaporszószban
Voltak főzelékek is, zöldborsó, zöldbab, tök, volt amelyik finom volt, de volt amelyik ehetetlen a rengeteg keményítőtől, akkor volt köménymagos leves, jóízű volt de az is nagyon sűrű, majdnem főzelékes állagú, de azt megettem, mert ízes volt, és ami még nagyon ízlett az olyan tokányszerűen elkészített apróhús, ami igen jóízűre volt főzve, azt szívesen ettem. Sajnos ezekről nem készült fotó.
Nekem egyértelműen bőven elég volt a kórházi koszt, szinte soha nem voltam éhes.
Egyszer a rehab végefelé a húgom hozott be KFC rántott csirkeszárnydarabokat egy kis vödörkében, na az piszkosul jólesett és úgy befaltam, mint a szél. Finom volt, friss, forró.
Itthon meg a lányom hozott egyszer a Vörösmarthy téri karácsonyi vásárból sült kolbászt meg kürtőst, na az volt még mennyei, igaz négyszerre tudtam megenni, de nagyon finom volt.
