Fokhagymaleves parasztosan

Az egyik kedvenc levesem, de most annak az apropóján készült, hogy életemben először tésztát gyúrtam.
Imádom a házilag gyúrt tésztát, gyerekkoromban mindig ilyet ettünk, akkor még nem volt kész tészta, semmilyen, pláne gyermelyi. Ami egyébként szerintem jó tészta, de az az igazság, hogy egyik sem ér a házilag gyúrt nyomába.
Volt időm, nosza neki láttam. Ez a leves volt tervbe véve és túrós tészta, sok-sok sültszalonnapörccel.
Nos azért csak a levesről lett fénykép, mert mire elkészültem, mire észbekaptam már nem volt a túrós tésztából egy szál sem megmutatni, olyan gyorsan megettük.
Akkor a tészta: Valahol láttam vagy olvastam, hogy ahányan eszünk annyiszor 10 dkg liszt és annyi tojás, só, pici víz esetleg, ez szükséges a gyúráshoz.
Természetesen a kenyérsütőbe készítettem be mindent, a gép dolgozta össze a gyúrt tészta programon. 3-4 fő részére.
De kézzel meggyúrva, kinyújtva, majd darabolva sem vészes, minél többször csináljuk annál rutinosabban megy majd.

40 dkg liszt
4 tojás
csipet só
1/2 dl hideg víz

Amikor kész lett, lisztezett deszkán átgyúrtam, kettőbe vettem, egyiket félretettem, mert kisebb formával könnyebb dolgozni, és a másikat kezdtem kinyújtogatni. Amikor úgy ítéltem, hogy nekem elég vékony, ugyanis a nagyon vékonyat csak húslevesbe való metéltként szeretem, akkor visszahajtogattam, bőven lisztezve, és gyufaszerűen felvágtam, talán kissé vastagabbra.
A legjobb az egészben, hogy két tésztagépem is van, mindkettőt kaptam, örököltem, de még soha nem használtam, most is kézzel vágtam fel az összes tésztát. Majd egyszer annak is nekidurálom magam, hogy végre kipróbáljam.
A másik gombócot ugyanígy elkészítettem.
Közben sós vizet forraltam egy nagy fazékban, kifőztem a tésztát, majd öblítés nélkül beleforgattam a szalonnazsírba, jó sok túróval tejföllel és a pörccel megettük.

A levest azért neveztem el  parasztosnak így készítve, mert van ennek ám egy elegánsabb változata is vajjal, tejszínnel készítve, petrezselyemmel, reszelt sajttal feldúsítva, szintén nagyon finom, majd arra is sort kerítek egyszer. Ez most az egyszerűbb, gyorsabb, de nem kevésbé finom variáció.

A magyaros, parasztos fokhagymaleves készítése:
Egy darab füstölt szalonnát kockázva pörcre sütöm. Mivel a szalonnának sok zsírja lett, egy kis leveses fazékba csorgattam belőle, tűzre raktam, belenyomtam 4 gerezd fokhagymát, kicsit pirítottam, ment rá kevés pirospaprika, majd a tészta főzővizéből a sűrűbb alját öntöttem rá, ami jó lisztes, összeforraltam, mindig teszek hozzá paprikakrémet, tejfölöztem és a kifőtt tésztából egy jókora adagot, levesbetétként beleraktam.
A nagymamám is így készítette ezt a levest annak idején, amikor tésztanap volt.
A főzőlevet, amibe belefőtt a tészta, mivel jó lisztes volt, ezáltal sűrűbbé, gazdagabbá  tette a levest, mindig felhasználta. Kiadósabb volt így.
Mindenkinek ízlett a tésztám, bár talán nyújthattam volna még vékonyabbra is, de szeretem, hogy harapható, rágható, ruganyos az otthon gyúrt tészta. Olyan vékony soha nem lesz úgysem az én tésztám amilyet a Nagyikám készített.
Sűrűbben kéne tésztát gyúrnom, majd a főzőlevéből mindenféle leveseket összedobnom.
Mert nagyon szeretem.