Tulajdonképp ez a Gundel palacsinta, csak ezt nem locsolom le alkohollal és nem gyújtom meg.
Néha megőrülünk valami desszertért, a kérdés mindig, de mi legyen az?
Végül ezt találtam ki, ami ugyan kissé tömény, de nagyon finom, most valahogy erre volt szükségünk.
Az igazság az, hogy fogalmam sincs a pontos palacsintatészta adagról, már évek óta szemre keverem be a palacsinta tésztáját.
kb. 20-30 dkg liszt
egy csipet só
1 ek.cukor
1 tasak porélesztő
3-4 tojás
1 dl olaj
és annyi szódavíz vagy ásványvíz, vagy sima csapvíz, hogy tejfölsűrűségű legyen a tészta, illetve a merőkanálból sűrűn csorogjon alá.
Ha bekevertem, utána legalább egy órát állnia kell, de ha tovább az sem baj, nem árt neki. Minél tovább duzzadnak a lisztszemek annál jobb, simább lesz a tészta.
Míg pihent a tészta, elkészítettem a diókrémet.
20 dkg őrölt dió
1-2 ek. cukor
egy marék mazsola
1 citrom reszelt héja
1 dl rum
egy kevés tej
Az összes hozzávalót kicsit összefőztem kis lángon, annyi tejjel hogy krémesen kenhető legyen.
Közben állandóan kóstolgattam, hogy finom legyen a végeredmény. Nos, az lett.
És akkor a csokiöntet:
Egy tábla Tibi étcsokit egy kevés vajjal összeolvasztottam és meleg helyen tartottam, hogy olvadt is maradjon.
Megkezdtem a palacsinták sütését, egyszerre két sütőn, hogy hamarább végezzek.
Az első sütés előtt beolajoztam a sütőlapokat, de a másodiktól már nem kell, csak sütni kell a kerek tésztalapokat.
Amikor mind kisült, még melegen mindegyikre kentem a diókrémből és csorgattam az olvadt csokiból, majd feltekertem.
Tálaláskor esetleg lehet tejszínhab pamacsokkal díszíteni, de az már szinte túlzás, anélkül is tökéletes. Sajnos én szeretem az ilyen túlzásokat.
Mennyei finom lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése