Füstölthúsos, húsgombócos, kerekrépafőzelék

Emberek, háziasszonyok,  aki Zalában jár ősztől tavaszig, az feltétlenül menjen el a zalaegerszegi városi piacra és vegyen a savanyított kerekrépából és főzze úgy meg mint a töltöttkáposztát, egy csoda finomságban lesz része. Duende a blogján, a zala ízei fejezetben nem véletlenül ismerteti ország-világgal ezt az egyszerű és mégis  különleges zöldségféléből készült ételt, nagyon finom, kellemes ízű, aromájú.
Nagyon nagy kár, hogy sehol másutt nem ismerik, nem kapható, nem készítik, nem is értem miért.
Örülök, hogy kipróbálhattam.

1 db füstölt oldalas, a csontok mentén csíkokra szeltem
45 db babérlevél
1 tk.egész köménymag
1 tk. egész bors
1 fej vöröshagyma, kockázva

1 kg darálthús
1 fej vöröshagyma, nagyon apróra felkozkázva
3-4 gerezd fokhagyma, szintén apróra
só, őrölt bors, pirospaprika
1 tojás
15 dkg árpagyöngy /gersli/
1,5 dl hideg víz

2 kg savanyított kerekrépa / én nem csavartam ki a levétől, szeretem, ha savanykás az étel/

liszt, olaj, pirospaprika a rántáshoz

A füstölt húst odatettem bő hideg vízben, felforraltam, főztem 20 percig majd leöntöttem a levet róla. Újra feltöltöttem hideg vízzel és újra felforraltam, ekkor már hozzátettem a fűszereket, vöröshagymát és majdnem puhára főztem, ez kb. 1 óra.
Amíg főtt a hús, elkészítettem a tölteléket, a  hozzávalókat összedolgoztam a vízzel együtt, majd hagytam állni, hogy a gersli jól meg tudja szívni magát, ezáltal könnyebben puhul majd.
Tudnunk kell, hogy a gerslinek több főzési idő kell, mint a rizsnek, de szerintem annyival finomabb, táplálóbb  is.
Amikor a füstölthús már majdnem puha hozzátettem a répát és további egy órát főztem, majd a darálthúsos töltelékből vizes kézzel gombócokat formáztam és a répás lébe csúsztattam. Ezzel már 20-30 perc főzés elég, a gombócok ennyi idő alatt megfőnek.
Pirospaprikás rántást készítettem, és besűrítettem az egészet. Még öt percig főztem, hogy a rántás nyers íze eltűnjön és kész volt.
Jó sok tejföllel és puha friss kenyérrel ettük, nem mondom meg hány tányérral, de sokkal.
Hasonlatos a töltöttkáposztához valóban, de nincs utána az a puffadt érzés, valahogy könnyebben emészthető mint a káposzta, bár én a töltöttkápit is imádom, de tény, hogy az nehezebb étel.

Utána, kis idő elteltével, már csak 1-2 darab könnyű kis almáspitét kíván az ember és elégedett a világgal.