Tegnap délután hatalmas vihar volt, zengett az ég, jég esett, a zöldborsószemtől kicsit nagyobb átmérőjű, úgy kopogott, pattogott az ablakokon, a teraszkövön, féltem, hogy a virágaimat teljesen összetöri, a szépséges muskátlijaimat, a begóniák új zsenge hajtásait, meg a konyhaablakban a fűszernövényeimet.
Olyan felhőszakadás volt, mintha dézsából öntenék, nagyon sok víz zúdult le egyszerre, attól ilyen szürke a kép. A fülledt melegnek ez lett az eredménye.
Itt pedig a viharnézők, Falatka és Szafti érdekes módon nem féltek, érdeklődve figyelték mi folyik és kopog, zörög és dörög kint. Falat azért igényt tartott egy-két megnyugtató szóra, hogy semmi baj nincs.
Én meg közben zsíroskenyeret ettem kovászos uborkával, fini volt nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése