Valamiért megőrülök érte és imádom a meggydzsemmet, ez valami nosztalgikus dolog nálam, biztos a gyerekkoromból jön, régről, valahol ehettem egy nagyon finomat, hol máshol mint a Nagymamámnál.
Nem emlékszem, hogy Anyám valaha is befőzött volna meggyet, ha volt otthon, készen vettük a közértben, az meg nem volt egy csoda.
Mégis van egy ízemlékem róla, édes-savanykás, pikáns, gyümölcsdarabokkal teli, bíborszínű, sűrűn folyós, csodásan mutatott a vajaskenyér tetején.
Hát ezt keresve, ezért álltam neki, mert ilyet akarok enni.
Remélem meg tudom csinálni.
Tehát nekifogtam és elkészítettem, hátha sikerül azt a régi finom ízű dzsemmet megtalálnom, igaz elsőre csak 2 kg-ból, magozni ennyi is elég volt egyszerre tegnap.
Embertelen egy munka ez a magozás, közben Falatkának énekeltem, mivel körülöttem cirkulált, ő meg úgy nézett rám mintha elment volna az eszem. A végére szép pöttyös lett a pólóm, akárhogy vigyáztam is, csak spriccelt a meggy leve, az ujjaim vége, körmeim tragikusak, de majd egy-két mosogatás és lekopik.
Ez legyen a legkevesebb.
Ha most látna a nagymamám aki híres szakácsnő volt életében, vagy az édesanyám, azt hiszem mindent gondoltak rólam de ezt nem, hogy befőzni fogok egyszer nagymamakorúként és ráadásul élvezettel.
2 kg érett, hibátlan meggy, tisztítva, magozva
1 kg cukor
1/2 kg befőzőcukor
1 tasak zselésítő /2 kg gyümölcshöz/
Mindent úgy csináltam, mint az epernél.
Magozás után rászórtam a cukrokat és egy éjszakát állt, ezalatt levet eresztett.
A befőzőcukorral most próbálkozom először, meglátom mennyit tesz hozzá a végeredményhez.
Ma reggel alaposan kimostam az üvegeket forró mosógatószeres vízben és bőven öblítettem, majd tiszta konyharuhára állítottam szájjal lefelé, a tetőket is.
A gyümölcsöt tűzre raktam, felforraltam és hagytam főni kicsit, néha kevergettem. 20 perc elteltével, levettem a tűzről és belekevertem a zselésítőt, nagyon alaposan elkavartam majd azon forrón belemertem az üvegekbe, lezártam és fejre állítottam mind a hármat. 10 perc elteltével visszafordítottam és azóta is hűl.
Ezeket is majd a kamrába sorakoztatom az eperdzsem mellé.
A jövő héten veszek még két kilót és azt is elkészítem, annyi csak elég lesz a télre.
Szerintem így érdemes befőzni, mindig kis adagokat egyszerre, így legalább nem utálja meg az ember és nem annyira fáradtságos. Legalábbis én így élvezem ezt az egész eltevést.
A legnagyobb projekt még hátravan, a sárgabarack.
Az húzós lesz, mert 10 kg-t szeretnék eltenni, mondjuk kétszerre.
Úgy ki lehet bírni, de milyen mennyei lesz majd télen enni.
Két éve készítettem hasonlóképpen meggydzsemet, orbitálisan finom lett! És igen, a magozás volt a legrémesebb része :-DDD
VálaszTörlésNéhány éve nem gondoltam volna magamról, hogy ilyesmire fogok "vetemedni" :-)))
Viki, hát én sem gondoltam soha, sőt kifejezetten ellene voltam, mindig azt mondtam minek, lehet kapni már mindent. És tessék, csak oda jutok, hogy szépen megcsinálom. Valamiért vonzódom az eper és meggydzsemhez, a család meg őrjöngve követeli a sárgabarackot. És én megcsinálom, és teljesen más mint a közérti, érdemes. Még magozni is:-))))))
VálaszTörlésEgyike a legkedvencebb dzsemeknek .
VálaszTörlésAleda, én is valamiért ezt szeretem a legjobban, pedig a többi is finom:-))))
VálaszTörlésNagyon ügyes vagy!!!
VálaszTörlésEgy kis segítséget találsz az alábbi linken a magozás megkönnyítéséhez Mártitól az Ízek, zamatok blog írójától!
Én is tőle loptam az ötletet és örökké hálás leszek érte, mert ma 600 g meggyet kb. 10 perc alatt röhögve kimagoztam!!!
http://martyhobby.blogspot.com/2011/06/cseresznye-meggy-magozasa-egyszeruen.html
Remélem a következő adagnál már Te is hasznát veszed! :D
Barbi, nagyon köszi, máris megyek és nézem, mindig tanul az ember, valósággal begörcsölt a vállam és nyakam mire végeztem a 2 kg-val:-)))
VálaszTörlés