Mákos - rumos szilvalekváros palacsinta... és történetek az életemből

Vettem új palacsintasütőt, mert a régiek már nagyon elhasználódtak, viszont ebben az újban eléggé sápadt maradt a tészta, pedig nem sütöttem rövidebb ideig mint máskor.
Legszebben a vas palacsintasütőben sül meg, de az olyan nehéz, az ember csuklója kikészül.
Ezek a modern teflonosak könnyűek, nem ég le benne, de színe sincs.
Mindegy, attól még palacsinta és imádjuk.

"Pedig az idők kezdetén csak az imádat volt, a készítés tudása hiányzott.
Úgy mentem férjhez, hogy egy tojást nem tudtam felütni, minden főzőtudományom a citromos tea és vajaskenyér készítésében merült ki.
Náaszajándékba kaptam egy szakácskönyvet, az akkori legnagyobb slárgert a Horvát Ilona félét és abból tanultam meg apránként és szóról szóra követve a leírást főzni.
Mielőtt még bárki elítélné szegény Anyukámat, hogy nem tanított meg, nos ő akarta, rengeteg cirkusz és veszekedés volt emiatt, én nem voltam hajlandó erre a tevékenységre, egyszerűen nem érdekelt, hiszen tudott főzni-sütni Apám, Anyám, sőt a Húgom is, gondoltam mit tülekedjek még én is ott, amikor sokkal jobb időtöltés volt olvasni.
Hát így történt, hogy fiatal házasként a szakácskönyvből kavartam össze a tésztát nagy hirtelen egy este, amikor váratlan vendégek - a barátaink - jöttek.
Még nem volt palacsintasütőm, csak egy rántottasütő, egy fazékban kezdtem összekeverni a hozzávalókat, mert nem volt megfelelő tálam sem. Hol túl sűrűnek találtam, akkor bőven tettem hozzá szódavizet, hol túl hígnak, akkor tettem hozzá lisztet még.
Addig-addig, hogy tele lett a fazék, megkezdtem a sütést, elégettem két konyharuhát, gomolygott a füst és mivel egy teakonyhánk volt, így az egész lakás tele lett füsttel, égett szagokkal, egy palacsintalap olyan vastag lett mint egy subaszőnyeg. A füstre kijött a nappaliból a férjem, aki addig büszkélkedett a feleségével, hogy milyen ügyes stb. és nézte-kérdezte mi van, már ennyit sütöttem? Ugyanis a tálon szép magasan állt a palacsinta. Mire én mondom, hiszen ez csak 4 darab.
A vastagsága miatt alig lehetett megtölteni, feltekerni nem is nagyon.
Tiszta égés volt, a konyha romokban, rengeteg palacsintatésztát kiöntöttem végül, annyi volt, hogy egy nagyüzemet jól lehetett volna lakatni belőle.
Ez volt életem első palacsinta sütése, azóta persze megtanultam, készítem is sokszor, de mindig emlegetjük és nevetünk ezen a fiaskón.
/És még hány ilyen volt, mire megtanultam főzni, sütni tisztességesen./"



Akkor jöjjön a palacsinta receptje.
Először a tölteléket készítettem el.

20 dkg darált mák
1-2 ek. cukor
kb.1 dl tej
1 citrom reszelt héja
mazsola /elmaradhat/

Mindezt összekevertem és kicsit felfőztem, félretettem hűlni.

Fél üvegnyi kemény szilvalekvár
1 dl rum
1/2 dl víz

Ezeket is, egy nyeles kislábosban összevegyítettem, kislángon összemelegítettem egyneművé, sűrűn folyós,
nagyon finom, kenhető lekvár lett.
Először azt terveztem, hogy mákkal töltöm és leöntöm tálaláskor a rumos lekvárral, de nem lett "önthetős", tovább kellett volna hígítani, de olyan finom volt, féltem nem lesz ilyen aromás ízű és már nem akartam hígabbra.



A képen nem látszik jól, mert mindkettő fekete, hogy alul van a máktöltelék  /matt/ elkenve, és rákentem a szilvalekvárt /kicsit fényesebb/ és így lett feltekerve.
Fenomenális finom íze lett, kiérződött kicsit minden, a rum, a szilva, a mák íze.



A palacsinta tésztájára nem tudok adagot írni, csak körülbelül, mert évtizedek óta szemre csinálom.
Kb. 20-25 dkg liszt
csipet só
1 ek.cukor /elmaradhat/
1 tojás
sima csapvíz
1 tasak élesztőpor /ezt nem mindig szórok bele, néha igen - szerintem finomabb, igaz kicsit vastagabb is lesz a tészta/
kb.1 dl olaj, jól elkeverve a masszában

Ezeket jól elkeverem majd a vízzel állítom be a megfelelő - jó sűrűn folyós - tésztaállagot. Igy nem lesz soha csomós. Addig hígítom míg paraszt-tejföl sűrűségű nem lesz, azaz sűrűn folyósan csorog le a merőkanálból.

"Azért írtam a paraszt tejfölt, mert aki ismeri tudja miről beszélek, az igazi házilag készült tejföl, amit a nagykendős-sokszoknyás parasztnénikék árultak régen /talán még ma is/ a piacokon, az nem olyan volt ám, mint amit most kapni a hipermarketekben, hogy darabosan jön ki a kanállal, mint a máj.
Nem, az sűrűn folyós, eszméletlenül finom zsíros tejföl.
"Hányszor ebédeltem ilyen tejfölt egy kiflivel ebédidőben, a Hold utcai piacon a parasztnénike egy műanyag pohárba kimérte a 2 decit, hozzá a frissen sült, még meleg, ropogós kiflit ettem, mennyei volt, a Hold utcai piac közelében volt a munkahelyem, és leszaladtam ilyet venni. Isteni volt."

A masszát állni kell hagyni min. 1 óra, de ha tovább az még jobb, a lisztnek van ideje duzzadni.
Az első lap sütésénél megolajozom a sütőt, a többinél már nem kell, viszont mindig nagyon jó forró kell legyen a sütő, ezután már csak sütni kell a lapokat.
Szeretjük mazsolás-citromhéjas túróval, cukros kakaóporral, diókrémmel, gesztenyekrémmel, olvasztott csokoládéval, mogyorókrémmel is, de ettem már úgy is, hogy csak friss citromlevet facsartam a tésztára, nagyon finom volt. Ezek az édes variációk.
Vannak a sósak is, kapros-túrós, gombás, kukoricás, sonkakrémes, a hortobágyi és ki tudja még milyen.
Töltelékügyben csak a fantázia szab határt.



Azért készült idei baracklekvárral töltve is. Hmmmmm...

Az ANNA, ANIKÓ naphoz még...

Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm a névnapi jó kívánságokat, ezt megelőzően a szülinapit is, ezúton kívánok én is mindenkinek hasonló jókat, különös tekintettel Borsóka kicsi Annácskájának, nőjön nagyra, egészségesen fejlődjön gyönyörű kisbabából szép kicsi lánnyá.

Cigánypecsenye

Imádom ezt a frissensültet, eddig mindig csak étteremben ettem, vagy jót, vagy rosszat.
Hihetetlen de lehet rosszul is készíteni, pedig egy kis odafigyeléssel elronthatatlan.
Most egy hirtelen elhatározással nekiálltam, igazság szerint a tarjaszeleteket eredetileg faszénen akartuk megsütni, de olyan rosszkedvű az idő, napok óta állandóan borult, időnként esik, senkinek nem volt kedve a kinti sütögetéshez.

Igy esett, hogy életem első cigánypecsenyéje elkészült és osztatlan sikert aratott.
Előzetesen azért tájékozódtam Duendénél, mert fejben ugyan tudtam  hogyan kell, de azért biztos ami biztos.

Hozzávalók:
tarjaszeletek, ezek most kicsit vastagok voltak /ujjnyi/ mivel faszénsütéshez vettem, ill. úgy kértem a hentestől a szeletelést, ezért kicsit meg is klopfoltam mindegyiket.
Kis klopfolás a vékonyabb szeleteknél sem árt.
bőrös füstöltszalonna csíkok, az a sima kenyérszalonna fajta
fél fej fokhagyma, tisztítva, gerezdekre szedve, áttörve
liszt

A hússzeleteket, személyenként kettőt, tehát kicsit kiklopfoltam és besóztam.
A szalonnát, szintén kettő csíkot személyenként beirdaltam a bőréig.
A fokhagymát megpucoltam és áttörtem egy tálba, sóztam, öntöttem rá annyi olajat, hogy ellepje és késhegynyi csípős és füstölt pirospaprikával megszórtam, jól elkevertem az egészet.



Egy serpenyőben kisütöttem a szalonnacsíkokat, amik kakastaréj formát öltenek a sütés végére, félretettem, melegen tartottam valamennyit.
A hússzeleteket kevés lisztben megforgattam, épp csak és a forró szalonnazsírján piros ropogósra sütöttem, oldalanként 4-4 perc alatt.
Tálaláskor minden hússzeletet bőven megkentem az olajos, sós fokhagymával és a tetejére helyeztem a kakastaréjokat.

Köretnek petrezselymes újkrumpli volt hozzá, paradicsomsaláta és kovászos uborka.

Más évszakban a hagymás törtkrumpli, vagy a sima szalonnazsíros krumpli a legjobb körete, és bármilyen hordós savanyúság.

Mondhatom az utóbbi hónapok legeslegjobb ebédje volt a mai, mindenkinek nagyon ízlett, sokszor fogom még készíteni, nem is értem, hogy eddig miért nem volt.
Nagyon, nagyon finom volt.
Utóirat a későbbi évekből: azóta számtalanszor elkészítettem, megunhatatlan, az egyik legjobb, ha nem "a" legjobb és legegyszerűbb frissensültünk.

Díjat kaptam megint

Ezt a díjat kaptam Marikától, a Némethék c. blog tulajdonosától, akinek nagyon köszönöm, hogy rám gondolt, és elnézést hogy csak most rakom fel a blogra de annyi elfoglaltságom volt, egyszerűen nem értem rá.

Nem jelölök ki név szerint senkit, viszont mindenkinek szívből adom tovább, aki a blogomat rendszeresen látogatja és olvassa.
Ők mind fogadják tőlem sok-sok szeretettel.

Felfrissült kert a viharok után

Végre vége a kánikulának, fárasztó volt, kimerítő. Jólesik ez a kis hűvösség.

Látszik a kerten is, hogy felfrissült,kellett ez a sok eső, ami hirtelen lezúdult. Úgy beszívta a kert a rengeteg vizet, mint egy szivacs. A fák, bokrok levelei valósággal kinyújtóztak, addig meg a nagy melegben össze voltak pöndörödve. Végre egy jót alszunk majd, mert eddig az sem ment. Éjjel a nagy melegben üldögéltem az ágyam szélén, hiába volt nyitva minden, szellő sem rezdült.

Falatka is élvezte a vizes fűben a szaladgálást, meg a szomszéd macska üldözését, persze csak játékból, mert igazából ő nagy macskabarát, hiszen kettővel konkrétan együtt is él.

Díjat kaptam, háromszor is...!!!!!!!

Ezt az édes, aranyos kis díjat kaptam, háromszor is,  Petrától a Reformkori Konyha, 
Mártitól az Izek, Zamatok,  és Trollanyutól a Troll a konyhámban blogok tulajdonosaitól.

Nagyon, nagyon köszönöm nekik,  nagyon örültem és megtisztelőnek érzem, hogy egyszerre hárman is így gondolták, hogy nekem adják a díjat.

Elnézést kérek tőlük, hogy csak most reagálok rá és teszem fel,  talán mentségemre szolgál, vasárnap volt a szülinapom /július 17./, hétfőn meg a házassági évfordulóm /július 18./
Az egész hosszú hétvége családi programokról, mindenféle elfoglaltságokról szólt, egyszerűen nem értem rá még bekapcsolni sem a számítógépet.

Mostanra viszont körbejárt a díj szép rendesen, ahogy kell,  úgy hogy  már nem jelölnék ki konkrétan újabb blogokat, hanem tovább adom sok szeretettel mindenkinek aki itt jár, és ide benéz, az viheti is ezt a cuki kis díjat.

Túrós lepény... Mákos szilvalekváros lepény... édes kelt lepények

Dédi több évtizedes receptje.

Ugyanaz a kelt tészta, mint a sós, tejfölös lapítottnál, csak a só-cukor arány más.

Elkészítése:
3,2 dl langyos tej
1 tojás
2-3 ek. cukor
1 tk.só
60 dkg liszt
2,5 dkg élesztő

10 perc elteltével, 10 dkg olvasztott vaj, lassan hozzácsorgatva.

... mehet hozzá még egy marék mazsola, 1 citrom reszelt héja, de ezek el is maradhatnak

Mindent a gépbe pakolok, bedagasztatom és megkelesztem.
Mikor kész kettőbe veszem a tésztát lisztezett deszkán, egyenként jó vékonyra, tepsi hosszúságra és szélességre nyújtom, majd a bőven zsírozott/olajozott tepsikbe fektetem.
Jöhet rá a töltelék, ez amit itt mutatok alább, a két klasszikus, Dédi mindig ezeket készítette, ha kimaradt tészta, márpedig volt bőven, mert 1 kg lisztet dagasztott be és kézzel szegénykém, akkor volt egyforma tésztarudacskákból mini kalácsok megfonva, vagy cikkelyekre vágta a kör alakúra kinyújtott tésztát, kifliként feltekerte és bő fahéjas vagy kakaós cukorban meghempergette valamennyit, majd úgy sütötte meg.
Kávéhoz, tejhez isteni foszlós, kalács és kifli is lett.
Meg kell jegyezzem, gép ide vagy oda, természetesen nagy segítség, de olyan leheletfinom puha és könnyedén foszlós tésztát nem csinál, amilyet Dédi, vagy a Nagyikám dagasztott és formázott, a fájós, eres, göcsörtös kezével, ők nagyon értették a módját.
Mennyei finomakat sütöttek emlékeim szerint.

a Túrós

1/2 kg túró
1-2 ek.tejföl, vigyázva, mert híg nem lehet - sűrűn kenhetőnek kell lennie
1-2 tojássárgája - Dédi csak egyet tett bele
vaníliáscukor
1 citrom reszelt héja /ez az övében nem szerepelt, Dédi nem használt citromot, nem volt hozzászokva, neki az drága úri huncutság volt, én viszont a túrós sütiket elképzelni sem tudom citromhéj nélkül/
fahéj, finoman rászórva a tetejére

A tésztára egyenletesen ráterítem a túró tölteléket, meghintem bőven fahéjjal és 180 fokos forró sütőben, alsó-felsőn /gáznál 4-es/, 15-20 perc alatt megsütöm. Ha a széle látom hogy barnás-pirosra megsült, akkor kész.

a Mákos - szilvalekváros

10-15 dkg darált mák, ízlés szerint cukorral elkeverve

annyi ek. szilvalekvár, amennyivel a tésztát bőven megkenjük, ha túl kemény lenne, akkor kevés forró vízzel, de ha van otthon rum, akkor azzal még jobb krémesen kenhetőre keverve

A tésztára bőven rákenem a lekvárt, meghintem a cukros mákkal egyenletesen, a kanál lapjával kicsit bele lapogatom, tapadjon, ragadjon össze, majd ugyanúgy megsütöm, ugyanannyi idő alatt, mint a túróst.

Persze a szilvalekvárt és a cukros mákot össze is lehet keverni - lehet Dédi így csinálta - és úgy együttesen rákenni a tésztára.

Persze, hogy mi legyen a töltelék, az csak ízlés és fantázia kérdése. Bárki, bármit tehet rá.
Idény gyümölcsöket ami alatt pudingos krém van, vagy vaníliakrém, rajta karamellizált alma-körte-szilva szeletekkel.
Szóval, amit ez a puha, foszlós kelt tészta csak elbír.

Tejfölös lapított...azaz tejfölös sós lepény

Igen, ez a híres felvidéki Dédi mama által készített tejfölös lapított, lepény, amit már annyiszor emlegettem, levesekhez esszük kenyér helyett.
Most csülkös fejtett bableveshez volt, de az előzőekben leírt kapros rántatlan újkrumplileveshez is, vagy gulyásleveshez, szóval bármilyen sós leveshez illik.
Imádjuk, gondolhatjátok mennyire finom, hogy minden generáció megtanulja a készítését és télen-nyáron sütjük, vendégségre vagy csak magunknak, az az egy probléma van vele, hogy nem tudunk eleget sütni belőle.

Sós kelt tészta:
3,2 dl langyos tej
1 tojás
1-2 ek. só
1 tk.cukor
60 dkg liszt
2,5 dkg élesztő

10 perc elteltével,  8 dkg puha zsír, vagy 10 dkg olvasztott vaj,  vagy 1-2 ek.olaj  hozzácsorgatva,
én általában zsírral szoktam készíteni a sós variációt.

Ezt régen fáradtságos munkával kézzel dagasztották be, ma már kenyérsütőgépbe pakolok be mindent a fenti sorrend szerint és a "kelt tészta" programon szépen bedagasztatom és megkelesztem.
Időben kb.1,5 óra.
Amíg a tészta készül lehet a levessel foglalkozni.

2 doboz nagy tejföl, természetesen 20%-os, vagy egy egész vödrös
2 tojássárgája, tejfölös dobozonként egy-egy
só
olaj a tepsi kikenéséhez és a tészta locsolásához 1-2 ek.
A tejfölöket, a tojássárgákkal és sóval /kellemesen sósnak kell lennie/ jól kikeverem egy tálban.

Amikor elkészült a tészta, lisztezett deszkára borítom, elfelezem, majd a két felet megint kettőbe veszem, tehát négy darabot kapok, amelyeket egyenként óvatosan kinyújtok, a tepsi szélessége lesz a lapított darab hossza, tehát egy normál gáztepsiben kettő fér el egymás mellett.
A tepsit bőven kiolajozom, majd a kinyújtott tésztalapot keresztben belefektetem, bőven tejfölözöm, majd minden oldalát kb 2 cm szélesen visszahajtom a tésztára, természetesen a hajtás alatt is kell lennie a sós tejfölből és a hajtásra is kenek belőle, majd egészen a tepsi egyik végébe csúsztatom a tésztát, hogy a másik is odaférjen mellé. A másik tésztalappal is ugyanúgy járok el, mint az előzővel.
Mikor mindkettő a tepsin fekszik a tejfölös közepébe még fejenként 1-2 ek. olajat csorgatok, finoman meghintem sóval a peremeket is és hagyom még kelni, pihenni  kb.20 percet.
Közben felforrósítom a sütőt 180 fokra és elkészítem a második tepsire kerülő 3. és 4. tésztalapot is, ugyanúgy, ahogy az előzőekben.
A kelési idő lejártával 180 fokos forró sütőbe teszem, alsó-felsőre /gáztűzhely esetén 4-es fokozat/  és pirosra sütöm, ez nálam kb. 15-20 perc, figyelni kell, mindenkinek más a sütője.
Amikor ilyen gyönyörűséges aranybarna, nemcsak a teteje, az alja is, akkor kész.
Kicsúsztatom  deszkára és kis hűlés után tetszőleges darabra vágom, langyosan a legfinomabb, de az az igazság, hogy ha marad véletlenül, még másnap is finom, sós, belül puha tejfölös, szélein ropogós.

A fenti adagból most csak 3 adag lapítottat készítettem, a negyedik tésztát próbaképpen pogácsaként kiszaggattam, tejfölöztem a tetejüket és megszórtam köménnyel, úgy sütöttem meg.
Nagyon finom pogácsaként is, persze egyszerű, de így is megáll, azaz lehet készíteni.

Holnap ugyanezzel a tésztával, csak nem sósan, hanem édes töltelékű - túrós és szilvalekváros/mákos lepényeket hozok a blogra, bizonyítva, hogy a régi háziasszonyok is milyen találékonyak voltak, sőt ők voltak csak igazán azok.

Ha kisebb adagot szeretnék - 2 db lepényt - akkor ahhoz a következő a hozzávaló:

40 dkg finomliszt

1 tasak élesztőpor

1 egész tojás

1 csapott ek. só

1 tk. cukor

1,5 dl langyos tej vagy víz

1-2 ek. olaj

A tésztát kézzel dagasztom be, amikor kezd összeállni és simává válni akkor csorgatom hozzá az olajat az edény belső faláról, jól kidagasztom, akkor jó, amikor elválik kéztől és a táltól, picit meghintem kevés liszttel és letakarva 1 órát kelesztem.

Töltelék:

30-40 dkg 20%-os tejföl

1 egész tojás

Jól kikeverem.

Ha letelt az idő lisztezett deszkára borítom, finoman átgyúrom, kettőbe veszem. 

Egyenként jó vékonyra kihúzogatom, kinyújtogatom, majd az olajozott gáztepsire fektetem.

A tejföl felével meglocsolom és kanál hátuljával szétkenem a tésztán, majd a széleit visszahajtom /a képeken jól látszik, hogyan/, a peremeket is tejfölözöm, majd meghintem sóval, és a lepény közepébe még loccsintok egy kevés olajat. A másik tésztadarabbal ugyanígy járok el.

Előmelegített 180 fokos sütőben szép pirosra sütöm, majd kivéve a deszkára teszem mindkét lepényt, hagyom hűlni, majd darabolom.

A krumplileves mellé esszük, mintha "kenyér" lenne. Mennyei.

Hatalmas családi kedvenc.

Idén az utolsó sárgabarackos ebéd....

....Igy van ez jól, de előtte viszont egy isteni kánikulára való sós leves jöjjön.

Mindenkinek szívből ajánlom.

Kapros-tejfölös,fokhagymás újkrumplileves  /rántatlan/

A létező legjobb sós leves, ami kánikulában csak elképzelhető.
Hűsít, frissít.
Természetesen Dédi mama levese, akkor főzte amikor megkezdődött az aratás, hőség volt, por és forróság. Ilyenkor vitte Dédi papának ezt a levest ki a földekre, ez ugyanis langyosan a legjobb, savanykás, üdítő leves mert kapros, tejfölös, fokhagymás ízesítésű és nincs berántva.
Mellé kenyér helyett egyfajta kelt tésztát csomagolt, ami szintén sós volt, tejfölös lapítottnak nevezte az egész Felvidéki magyarság és a család, ezt télen is sütötték bableveshez, gulyásleveshez, nyáron fejtettbableveshez, zöldbableveshez, kenyérként ették a levesek mellé.
Legközelebb bedagasztok egy adagot és hozom majd a blogon, nagyon finom és egyszerű.
Az egész család őrjöngve követeli, annyira szeretjük, hogy minden generáció megtanulja a sütését.

1 kg újkrumpli, tisztítva, felkockázva
1 fej fokhagyma, lapkára vágva
1 nagy csokor friss kapor, felaprítva
1 nagy pohár tejföl
1-2 dl tej
só bőven
pici olaj, pici pirospaprika - csak a színe miatt

Egy fazékban, annyi vízben amennyi levest szeretnék odateszem a krumplit, ráöntöm a tejet, rászórom a fokhagymát, a kaprot, sózom és puhára főzöm. Egy kis lábasban egy pici olajat melegítek beleszórok egy kevéske pirospaprikát elkeverem és belecsorgatom a levesbe, csak hogy szép színe legyen. Kimerek forró levest egy tálkába, amibe belekeverem a tejfölt jó simára /hőkiegyenlítek/ és visszaöntöm, majd szépen elkeverem. Megkóstolom elég sós-e, mert a nagy melegben kell pótolni a szervezet sóveszteségét.
Lehet tálalni, de a legjobb langyosan.
Ha valaki még savanykásabban szereti, tehet bele kevés ecetet.

Sárgabarackos gombóc és nudli

1 kg burgonya, hajában főzve, tisztítva és áttörve
zsír, kb tojásnagyságú adag
só
rétesliszt, amennyit a főtt burgonya felvesz, jól gyúrható tésztává kell válnia

sárgabarack
cukor
fahéj
olaj, zsemlemorzsa









A kihűlt, áttört burgonyát megsózom, kimarkolok a kis piros bödönömből egy kis zsírt - kb. mint egy tojás, annyit - elkeverem a krumplival és szórom hozzá a lisztet, és gyúrom, amíg összeáll tésztává.
Nem szeretem ha túl lisztes, mert akkor kemény lesz kifőzés után, tehát figyelni kell.
Ha lágyabb, puhább a tészta könnyebb úgy dolgozni, hogy hengerré formálom és mindig levágok belőle egy gombócnyi adagot szétlapítom, ráteszem a barackot /ha kicsi, egész szemet, belsejébe cukrot szórva, ha nagy, akkor csak egy felet de annak is a közepébe cukrot szórva/ majd szépen összedolgozom gombóccá, vagy vékonyra nyújtva lisztes deszkán, felkockázva, úgy rátéve a barack, cukrot szórva rá és szintén összedolgozva egyenként gombóccá.
A leeső darabokból lesz a nudli, meg a végén mindig hagyok a tésztából is, mert nálunk elképzelhetetlenek a gyümölcsös gombócok nudli nélkül. Az a körete.
Közben egy nagy lábasban odateszek bőven sós vizet a kifőzéshez, és egy sepenyőben megpirítom a zsemlemorzsát olajon. A csöndesen forrdogáló vízbe beleeresztem óvatosan a gombócokat, 5-6 darabot csak egyszerre, majd ha feljön a víz felszínére az összes, még kb.2-3 percig főzöm, egyenként szűrővel kiemelem és mehet a zsemlemorzsába, ahol jól átforgatom és egy nagy tálba szedem az összeset.
Amikor valamennyit kifőztem, legvégén a nudlikat is, fahéjas cukorral szórom meg.
Ezt jó azonnal tálalni, mert ilyenkor könnyű, lágy. Ha állnia kell, kissé megkeményedik a zsemlemorzsától, akkor se rossz, sőt én hidegen is szeretem, már ha egyáltalán marad, de tagadhatatlan ez az étel frissen, melegen a legjobb.

És végre vége a sárgabarack szezonjának, hála az égnek, eddig az volt a bajom, hogy soha nem ehetek belőle eleget, na ez idén megváltozott, annyit ettem-ettünk, mint még soha. A fülünkön is barack folyt.
Most egy darabig nem kívánom, mondjuk úgy télig.
Ma este sárgadinnyét eszem majd, abból sem tudok eleget enni, legalábbis eddig még soha - szerencsére az nincs a kertben, így nincs kényszer sem.
Fogadok, hogy jövőre jó, ha 15 szem lesz a fán, de most ez sem érdekel.
Majd veszünk a zöldségesnél, ha csak egy kiló van, akkor vágyakozom utána.

Sárgabarack "mérgezésünk" van

Aki csak meglátja a mai menüt, mindenki tudja mit értek mérgezés alatt.

Hajnalban újabb 9 üveg lekvárt főztem be, holnap korán reggel az utolsó adag lekvárkészítés lesz még és vége a befőzésnek, hurrrrrrrá!!!!
Kimerült vagyok, nem is a munkától, hanem ettől a piszok nagy melegtől, ezt egyszerűen nem bírom ill. nagyon nehezen viselem.

Szóval a mai ebéd:

Jéghideg sárgabarack-krémleves, tejszíngombóccal

A szokott módon felforraltam fél liter fűszeres vizet, cukorral, fahéjjal, szegfűszeggel, 5 percig forraltam, addig a barackokat beledaraboltam egy másik fazékba, rászűrtem a forró folyadékot úgy, hogy már ne kerüljön bele darabos fűszer, botmixerrel pürésítettem és újra felforraltam, közben keményítőt kikevertem kevés vízzel és forrás után besűrítettem a levest, vagy egy tasak oetker tejszínpudingot kikeverek hidegvízzel és ezzel sűrítem be a levest, legvégül tejszínt locsoltam bele, hogy krémes legyen a végeredmény.

Mikor kihűlt, ment a hűtőbe.

Tálaláskor tejszínhabot nyomtam a közepébe.

Fűszeres csirkecomb kovi ubival

Ezt valakinek a blogján láttam, elnézést kérek de nem tudom kién, mindig fel szoktam írni, hogy tudjak hivatkozni a receptet megjelenítő blogjára, most nem tudom megtenni, de ha látja akié a recept és szól azonnal beírom ide.

4 csirkecomb

3 ek. liszt
1 tk.pirospaprika
1 tk.só
1 tk.őrölt kömény
1 tk.őrölt bors
1 nagy pohár tejföl
4 gerezd fokhagyma, áttörve, belekeverve a tejfölbe
15 dkg füstölt sajt reszelve

A lisztet az összes fűszerrel jól összekevertem, majd a combokat egyenként beleforgattam, mindenütt jól befedje.Egy tepsit kiolajoztam és beletettem a combokat, a maradék fűszeres lisztet is még rászórtam, a fokhagymás tejföllel vastagon bekentem, majd fóliát borítottam a tepsire és a sütőben 40 percig párolódott.
Ekkor levettem a fóliát és minden combra bőven szórtam reszelt sajtot és visszatettem, amíg jól rásült.
Ropogós kovászos uborkával ettük.
Ez volt ma a legüdítőbb fogás a sok barack között.

Sárgabarackos egyensúlytészta, a szokásos módon elkészítve, bőven megszórva fahéjjal és barna cukorral, csalódást nem okoz, nagyon finom, mindegy milyen gyümölccsel készül.
/Lásd: meggyes süti délutánra, az is így készült/

25 dkg cukor
25 dkg puha vaj
5 tojás szétválasztva, a fehérje kemény habbá felverve
25 dkg liszt
1 tasak sütőpor
1/2 dl rum

A cukrot fehéredésig keverem a vajjal majd egyenként megy bele a tojások sárgája, végül felváltva a sütőporos liszt meg a fehérjehab, legvégül pedig a rum. Miután jól kikevertem sütőpapíros tepsibe simítom, nem híg a massza, a keverőkanállal elsimítom és rárakom szép sorban a felezett barackokat a gömbölyű felükkel felfelé.
180 fokra előremelegített sütőben aranybarnára sütöm, kihűlve kockázom és bőven porcukrozom.
Ennek a tésztának az előnye, hogy bármilyen idény gyümölccsel süthető, minddel isteni finom.
Nagy kedvenc még a szilvás, meg a meggyes is.

Arról már nem is beszélve, mennyi barackot eszem csak úgy, jártamban-keltemben.