Idén az utolsó befőzésem

Már semmit nem akartam eltenni.
És akkor közbejött ez a vadszilvafa gyümölcse.
Körülbelül 3 éve vettük észre, hogy valami fácska növöget a kerti vízcsap mellett, valószínű madár ejthette el a magot amiből kinőtt.
A férjem 3 éve akarja kivágni, de a kérésemre mindig megkegyelmez a fának, de hozzáteszi no majd jövőre.
Tavaly megjelentek az első gyümölcsök, először sárga kis gömbök, majd narancssárga lett, végül pedig sötétlila, ahogy beérett. Nagyon finom ízű, de nem magvaváló fajta.
Tavaly az egész termést megettük úgy ahogy volt.
Idén a tavalyi mennyiség duplája termett. Gondoltam valamit kellene kezdeni ennyivel, csak megenni túl sok.
Nos tegnap nekiálltam és befőztem lekvárnak egy adagot.

Igy néz ki félig éretten a fán ....

...és teljesen éretten a befőzés előtt, három ilyen tálcányi adagból lett a lekvár.

Tisztítás, szárazás után magostól-héjastól nagylángon kb.  félóráig főztem...

...ezalatt lejött a héj és ki a mag...

...tésztaszűrőn átpaszíroztam, meglepően gyorsan ment és könnyű volt, ezek után belekevertem a cukrot, jól eldolgoztam benne, majd visszatettem a tűzre és felforraltam, addig főztem, amíg elfőtte a habját és éreztem, hogy sűrűsödik, a gyengén rotyogó gyümölcsmasszához kevertem a zselésítőt, újra felforraltam és 5 percig főztem. 

Tiszta üvegekbe mertem a forró lekvárt, lezártam és fejre állítottam 10 percre.

Egy nagy üveg és négy kicsi lett belőle, gyönyörű a színe ami itt nem látszik, mert borús volt az idő és direkt nem túl édesre készítettem, szóval finom pikáns szilvaízű. Sütikhez, palacsintához, tejberizshez, sok mindenhez isteni lesz majd a télen.

A fát pedig továbbra is próbálom megmenteni.