Itt van az ősz, itt van újra...

Újra két őszi Petőfi vers, egy ismert és egy ismeretlenebb, de mindkettő csodaszép, egyúttal csendesen emlékezve az aradi Vértanúkra is, hiszen ma van az évforduló.


Petőfi Sándor
Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Erdőd 1848.november 17-30.



És akkor jöjjön a kevésbé ismert verse....

Petőfi Sándor
Jön az ősz...

Jön az ősz, megy a gólya már,
Hideg neki ez a határ.
Röpül, röpül más országba,
Hol jobban süt a nap rája.

Hej van oka a gólyának,
Hogy más hazát néz magának.
De galambom, hogy elhagytál,
Nem t'om, mi okot találtál.

Hív voltam én hozzád mindig,
Elejétől utójáig,
Nem volt szívemben ősz, tavasz,
Érted mint a nyár, égett az.

S vajon akihez röpültél,
Nem lesz-e annak szívén tél?
Megeshetik szép galambom,
Noha neked nem kívánom.

Mert a gólya ha visszaszáll,
Virító szép tavaszt talál.
Hej de mire te visszaszállsz,
Csak puszta sírhalmot találsz.

Kecskemét 1843.március