Sárgabarackos gombóc, mert most van itt az ideje...

...és nagyon szeretjük, szinte jobban mint a szilvást, bár azt is nagyon, hogy a meggyesről vagy az epresről ne is beszéljek. Vagy a barátfülét finom szilvalekvárral. Hmmmm...
...és ma még talán nincs annyira meleg, bár  ezer fokban is nekiállok, mert ilyentájt egyszer csak elfog valami vágyakozás a gombóc után, nem beszélve a családomról, akik megkezdik a nógatást, hogy ... Anyaaa mikor akarsz készíteni már...
Sokan félnek tőle, pedig nem komplikált, érdemes nekiugrani, mert az eredmény bőségesen kárpótol.

Hozzávalók:
-1 kg öreg krumpli, ha már nincs akkor a sárgahéjú újkrumpli, ugyanis az elég lisztes, más újkrumpli SOHA !
-1-2 ek.puha zsír
-1 tojás  /elmaradhat, én soha nem teszek hozzá/
-1-2 csipet só
-rétesliszt, ha nincs akkor jó a finomliszt is, annyi amennyit felvesz, hogy könnyen nyújtható tészta legyen
-1 kg sárgabarack kimagozva, ha nagyszemű akkor csak a fele megy egy gombócba, ha kicsi akkor mindkét fele szükséges lesz
-kockacukor, ha nincs, jó a kristálycukor is, 1 mokkáskanálnyi egy barackba
-őrölt fahéj, 1 mokkáskanálnyi barackonként
-zsemlemorzsa, olaj/vaj/zsír, megpirítva a beleforgatáshoz


A krumplit megfőzöm hajában, sós vízben és azonnal megpucolom, mert még melegen kell áttörni.
Egy nagy tálba teszem, hagyom kihűlni, majd sózom, megy hozzá a zsír /és a tojás, leginkább kezdő háziasszonyok esetében/  és annyi lisztet adagolok hozzá, amennyit felvesz. Puha, kellemesen nyújtható tésztának kell lennie, amit lisztezett deszkán azonnal ki is nyújtok.
Nem kell pihentetni!!!
Hol nagyobb négyzetre darabolom a tésztát, hol pohárral kiszaggatom
/például a másik nagy kedvencételnél a barátfülénél mindig pohárral szaggatom kerekre ugyanezt a tésztát, majd lekvárral töltöm és félbehajtva jól lenyomagatom kifőzés előtt/
ez utóbbit talán jobban is szeretem, mert mindenhol vékonyabban borítja a gyümölcsöt, nem szeretem, ha túl vastag és fojtogatóan sok a tészta.
Igy tehát minden karika közepébe teszek egy fél barackot, egy mokkáskanál cukrot szórok a közepébe, vagy beleteszek 1 db kockacukrot és meghintem fahéjjal, majd a barack másik felével beborítom. Ha nagyszemű barackról van szó, akkor csak a fele megy a tésztára a gyümölcsnek a cukorral és a fahéjjal és nagyon óvatosan burkolom a tésztával.
Ezek után kíméletesen, óvatosan körbenyomkodom a tésztával, két tenyerem között görgetve formázom gombóccá, vigyázva, hogy a tészta a barackot mindenhol fedje, ne legyen rés vagy nyílás, különben a főzésnél kifolyik az a finom, fűszeres leve a gyümölcsnek.
Közben feltettem egy nagy lábas vizet forrni a kifőzéshez, ebbe is teszek egy nagy csipet sót, és amikor minden gombóc kész a főzéshez, ott sorakoznak a gyúródeszkán, akkor először megpirítom a zsemlemorzsát olajon/vajon/zsíron, mikor miben, a hempergetéshez, ha ez is kész csak ezután eresztem a forrásban lévő, enyhén sós vízbe óvatosan a gombócokat, mindig csak annyit, hogy egymás mellett kényelmesen elférjenek. Mérsékelem a tüzet alatta, nem szabad zubognia, épp csak lassan gyöngyözve forrjon tovább és ha minden gombóc feljött a víz tetejére még 2-3 percig hagyom főni, majd egyenként leszűrve megforgatom a zsemlemorzsában majd egy nagy tálba rakosgatom.
Mindezt nagyon óvatosan, mert gyönge és puha minden gombóc, nehogy szétessen egy is.
Igazából frissen, forrón a legjobb, illatos, fűszeresen szaftos, cukros, fahéjas, nagyon finom, iszonyú sokat lehet belőle enni.
Természetesen bőven porcukrozva tálalom.
Állásában, kihűlésében kicsit visszakeményedik már, de az igazság az, hogy én hidegen is szeretem, akkor is finom, majdnem mindegy nekem, csak legyen elegendően sok belőle.
Nagyon nagy kedvenc.
Minden fáradtságot megér.

Idei zöldbableves

Imádom a friss, zsenge zöldbabot. A roppanósságát.
Levesnek,  főzeléknek, rakottan, köretnek a haragoszöld ceruzababot, mindenhogyan.
Még télen is fagyasztva, pedig a frisshez képest fényévekkel rosszabb, vizesebb.
Csodálkozva láttam, hogy még nincs fent a blogon, így most pótolom.

Zöldbableves
1 kg zöldbab, két vége lecsípve, kb. 2 cm-esre darabolva
1 adag új leveszöldség, jó hogy most kapargatni kell, nem hámozni és karikázom
1 nagy csokor petrezselyem, összevágva
3-4 gerezd fokhagyma, apróra
só, őrölt bors
olaj, liszt, pirospaprika

levesbetét: Vajasgaluska
1 tojás,
2 ek. búzadara,
1 ek. liszt,
1 tk. vaj,
só

A tisztított, karikázott zöldséget kevés forró olajon átdinsztelem a fokhagymával, majd meghintem liszttel, azzal is kicsit átpirítom, meghintem pirospaprikával és felöntöm vízzel, beleteszem a darabolt zöldbabot, a petrezselymet és még annyi vizet, amennyi levest szeretnék.
Sózom, borsozom és majdnem puhára főzöm.
Közben a tojást kevés sóval felverem, hozzászórom a grízt, elkeverem, majd a lisztet is és azzal is átkeverem. Hagyom állni, dagadni, mert ebben a levesben sűrűnek és keménynek szeretjük, és a beleszaggatás előtt keverem el benne a vajat.
Amikor a leves már majdnem jó egy teás vagy mokkáskanállal kis galuskákat szaggatok a fővő levesbe, azalatt az idő alatt amíg készre főnek a galuskák minden más is megpuhul benne tökéletesen.
Bőven tejfelezve tálalom.

Spanyol omlett salátákkal

Még régebben láttam ezt a receptet Duendénél, és azóta készülök az elkészítésére.
Gyors, egyszerű, tökéletes ebéd lett mára 4 fő részére, mivel esik az eső, de legalább vége a kibírhatatlan kánikulának egy időre, álmosítóan borult az égbolt, időnként zuhog, ezért nekem az ég- világon semmihez sincs nagyobb kedvem, mint egy jó könyv olvasása.
Viszont ennél gyorsabb ebéd talán még csak a lecsó. A héten az is sorra kerül.
Amíg meleg volt senki nem volt éhes, könnyű levesekkel, salátákkal, gyümölcsökkel, fagyikkal elvoltunk.
Ahogy hűvösebbé vált a levegő mindenki egyszerre érdeklődni kezdett valami komolyabb után.
Hát ez kerekedett ki mára.

4 db közepes újkrumpli, vékony karikára szeletelve
2 fej főzőhagyma  /az egyik lilahagyma/,  félkarikára metélve
8 db tojás
2 dl tej
só, bors
olaj

Egy serpenyőben kevés olajon, az összekevert krumplit és a hagymát odatettem fedő alatt párolódni, közben sóztam. Amikor már puha lett minden hagytam, hogy jól lesüljön, lepiruljon az alja és félretettem kicsit hűlni.
Egy nagy tálban felvertem a tojásokat a tejjel és sóval, borssal, majd belekevertem a már nem tűzforró, de még meleg hagymás krumplit.
Egy másik serpenyőt jól felforrósítottam kevés olajjal és beleöntöttem az egész masszát és megsütöttem annyira, hogy összeálljon de még lágy maradjon.
Lilahagymás paradicsomsalátával és görögjoghurtos-fokhagymás uborkasalátával ettük.
Nagyon finom, kiadós, gyors ebéd sikeredett.
Biztosan rendszeresen szerepelni fog nálunk, ízlett mindenkinek.

 Paradicsomsaláta

2 fej lilahagyma, vagy sima vöröshagyma, nagyobb kockára vágva
1,5 kg paradicsom szintén nagyobb kockára
Egy tálba szórom a hagymát, jól megsózom, majd erre jönnek a paradicsomok felkockázva, apróra vágott petrezselyem és a szokásos kb. 2 dl cukros, ecetes vizet elkészítem, amit ráöntök, borsozom és a hűtőben hagyom összeérni.

Uborkasaláta

2 db kígyóuborka vékonyra gyalulva

2-3 gerezd fokhagyma, áttörve

1 cs. friss petrezselyem apróra /el is maradhat/

só, őrölt bors, kevés pirospaprika

joghurt vagy zsíros tejföl /20%-os/

Egy tálban összekeverem a fokhagymával, petrezselyemmel, sózom, majd szintén kb.2 dl cukros, ecetes lével leöntöm, kevés pirospaprikát és borsot hintek a tetejére és a hűtőben hagyom összeérni.

Tálaláskor annak aki kéri görögjoghurtot kanalazok az adagjára.

Utóirat: estére maradt egy pici adag, jól átsütöttem, lepirítottam, mondhatom fölséges volt, ropogós kérget sütöttem rá, valami isteni volt minden utolsó darabkája is.

Egreskrém, egres szósz, egreshab... ahogy tetszik...

Egres, piszke, köszméte, ez mind ennek a gyümölcsnek az elnevezése. Finom fanyar, savanykás gyümölcs, tele C vitaminnal és még ki tudja mi mindennel, az biztos, hogy nagyon egészséges.
Sokan nem szeretik, bár szerintem inkább nem ismerik eléggé.
Nekem ez nagy-nagy gyerekkori kedvenc.

Apai-nagymamáméknál /leánykori nevén Zs. Anna, az ő tiszteletére lettem Anikónak keresztelve/ sok egres bokor volt, a gyümölcsöt ettük csak úgy a bokorról is, de a mama  rendszeresen készítette az egrest levesnek, szósznak például főtt hús mellé, együtt valami egészen kiváló ízhatású és desszertnek, amikor pohárkrém lett belőle, vagy egreshab.
Ami ennek a nagymamámnak az érdekessége, hogy nem volt sem jó szakácsnő, sem jó háziasszony, egyszerűen nem érdekelte különösebben ez a tevékenység, nem ez volt a fontossági sorrendje elején, de még a közepén sem, ennek ellenére 5 gyermeket nevelt fel, és idősebb korára 6 unokát gardírozott nyaranta, 4 fiút és 2 lányt. A fiúk többet voltak nála, ők voltak a lányai gyermekei, mi a fia gyermekei voltunk a húgommal, mi csak két hetet voltunk nála nyaranta a többi időt az anyai nagymamánknál töltöttük.
Persze ennél a nagyinál is mindig volt mit enni, mert azért főzött meg sütött is, csak nem annyira jól, de ilyen különlegességeket viszont csak nála ettem, mint például az egresből készült ételek vagy a zöld dió befőtt, ezekkel szívesen elbabrált. Nála is tele volt a kert gyümölcsökkel-zöldségekkel, amit viszont mindig el is rakott, tele is volt a spájza lekvárokkal, befőttekkel, ezzel-azzal, nála szabadon bemehettünk a spájzba és bármit, bármikor megbonthattunk és ehettünk, de erről már írtam részletesen a zöld dió készítésénél.
Ellenben nagy társasági ember volt, ha nála voltunk, minden nap valami programot kitalált nekünk.
Hol strandolást egy bányató partján, belemenni nem volt szabad, csak a parton pacsálni-sarazni, miközben ő egy fa árnyékában egy pléden heverészve szundikált, gondolom fél szeme mindig rajtunk volt. Mi szót is fogadtunk neki és tényleg nem mentünk be a tóba.
Hol a közelben lévő ferihegyi repülőtérre vitt ki minket, az 1. terminál volt még akkor csak / sajna már ezt is bezárták, szégyen !!! /, a nagy kilátó teraszra bárki bármikor kimehetett, órákig néztük ámulva a le és felszálló gépeket, a tárcsás embereket, akik az óriási gépeket a parkírozópályára irányították, a dodzsemautókat a rengeteg bőrönddel, a kiszálló-beszálló utasokat, ahogy a lépcsőt odavontatták a gépekhez, kicsit szorongva hallgattuk az indulási nagy sivítást, miközben a mama bent a csarnok hűvösében egy kényelmes bőrfotelben üldögélt és beszélgetett bárkivel, aki a közelében leült és várakozott. Imádott beszélgetni, imádta az embereket.
Ha beszaladtunk, megetetett minket előre csomagolt zsíroskenyérrel és kovászos uborkával vagy almával és megitatott citromos teával, mert mindig csomagolt valamit ezekre a kirándulásokra. Olyasmire, hogy a büfében vásárolgassunk, nem volt példa, soha nem volt pénz.
Az ő biztatására körbejártuk az összes ottani légitársaság irodáját és kunyeráltunk prospektusokat, jelvényeket, mindig adtak, kedvesen mosolyogva néztek minket, megsimogatták a buksinkat, beszéltek hozzánk, számunkra érthetetlen nyelveken, képzelem magukban miket gondolhattak rólunk.
Este aztán beszámoltunk a nagypapának a kalandokról és mutogattuk a sok színes prospektust, jelvényt. Tele voltunk élményekkel. /Lehet, hogy ez indított el engem aztán később az utazások, az utazási irodák világa felé ?! Ki tudja :-)/
Máskor meg valamelyik szomszédasszonyt látogatta meg délután velünk együtt, ők ültek általában egy nagy diófa alatt a hűsön, fonott kerti garnitúrán, kávéztak és kitárgyalták a környék összes pletykáját, mi pedig letaroltuk az idegen kertet, szemrevételeztük a gyümölcsfákat, felmásztunk ringlót enni, sárgabarackot, mikor mi érett éppen, lehet utána a háziak elátkoztak minket, de azért remélem nagy pusztítást nem vittünk végbe, nem voltunk mi annyira rossz gyerekek, csak elevenek.
Amikor délután négy-öt óra lett, mama sietve összeterelt minket, elköszöntünk, mert mire papa megjött a munkából otthon kellett lenni és vacsorának kellett lennie. Na ilyenkor dobta össze az ilyen-olyan főzelékeit, amikben megállt a fakanál a vastag rántástól.
Szegény nagypapikám, életében nem sok finom ebédet evett, mégsem szólt soha egy rossz szót sem a mamának, mindig megköszönte és közölte, hogy jó volt.
Nagyon szerette a nagymamát, több mint hatvan évig éltek együtt boldog házasságban.

Az anyai-nagymamám volt az igazán kiváló szakácsnő és háziasszony /leánykori nevén R. Mária, nekem a második nevem lett a Mária/ akinek a főztjére, süteményeire ma is vágyakozva gondolok, sőt álmodok is, ő tökéletes háziasszony, bár kardos, szigorú asszony volt, őrá lehetett mondani, hogy nála akár a padlóról is enni lehet, akkora volt a rend és tisztaság, minden a nagykönyv szerint, nos azt hiszem nem sokra tartotta habókosabb, bohémabb, lazább apai-nagymamám különlegességeit, bár soha nem mondott egy rossz szót sem előttünk, talán csak halvány arcrezdüléseket láttam meg vagy inkább csak a mai eszemmel gondolom ezt.
Nála voltunk sokkal többet, pedig szigorú volt, nála nem ehettünk akármit, nála csak az aznapra szánt ételeket-sütiket ehettük, ő bizony nem bontott fel a kedvemért csak úgy egy cseresznyekompótot, mert megkívántam, mindig ezzel a felkiálltással terelt el, "hogyisne, aztán télen majd mit eszünk".
És ezzel el is volt intézve a dolog.

Szerettem őket, mindannyiójukat, jó volt velük lenni, hiányoznak.
De jó volt ezeket az emlékeket kiírni most magamból.

Akkor jöjjenek most az egres receptek, mind végtelenül egyszerű.

Egresből krém vagy mártás/szósz
1/2 kg egres, két vége lepucolva
1 dl víz
10 dkg cukor
1 ek. étk. keményítő kevés vízben elkeverve vagy 1 tasak tejszínpudingpor a leírás szerint

Egy nyeles lábasban odateszem a gyümölcsöt, a kevés vizet és rászórom a cukrot, felforralom.
Kicsit főzöm, ha darabosabbra szeretném, tovább és a fakanállal szétnyomkodva a szemeket, ha krémesebbre.
Csak a folyadék mennyisége dönti el, hogy leves, akkor több a lé, vagy mártás/szósz készül-e, akkor kevesebb a lé.
Semmilyen fűszert nem használok hozzá, mert szeretem a gyümölcs ízét érezni, és szerintem nem is illik hozzá semmi.
A krém esetében pedig lehet jobban összetörni a fővő szemeket, míg a többinél maradhat darabosabb.
Végül a vízzel elkavart keményítővel besűrítem, vagy tejszínpudingporral a leírás szerint.
Lehet tejföllel vagy tejszínnel még ízesebbé, krémesebbé tenni.
Főtt marhahúshoz vagy tyúkhoz, amiből előzetesen isteni húsleves főtt, valami csodálatos az egresmártás, még kevés sós vízben főtt burgonyával is szoktam tálalni.
Egyszerűen imádom.

Egres hab
1/2 kg zöld egres
víz kevés
2-3 ek. cukor
2-3 tojás szétválasztva
még cukor ízlés szerint

Az egrest egészen kevés vízzel, épp csak amennyi ellepi odateszem, szórok hozzá 2-3 ek. cukrot és felfőzöm, de egyben kell maradnia a szemeknek, tehát nem szabad szétfőzni, pár perc után leszűröm.
2-3 tojást szétválasztok, a fehérjét felverem habbá 1 ek. cukorral.
Egy másik tálban a sárgákat 2 ek. cukorral jól kihabosítom, hozzáadom a főtt egresszemeket majd a tojáshabot is óvatosan beleforgatom, sűrű madártej állagúnak kell lennie.
Szép kelyhekbe vagy tálkákba kanalazom és megy a hűtőbe.
Isteni finom pikáns, savanykás de mégis édes desszert.

/Novák Zsóka barátosnőm segített feleleveníteni számomra, hogy is készült ez a finom édesség anno a gyerekkoromban, neki volt leírva ez a régesrégi recept, köszönet érte Zsókám :-)/

Óvakodjatok a légkondiktól...

Több mint egy hétig iszonyú beteg voltam, csak feküdtem a besötétített hálószobában lázasan, szörnyű köhögő rohamokkal, elment az íz és illat érzékelésem, nem tudtam enni, a szám kivül-belül kisebesedett. Voltatok lázasak 35 fokos hőségben??? Valami téboly.
Azt hittem bekaptam valami vírust vagy bakteriális fertőződés ért valahol.
Az orvosnál azután kiderült, hogy nem, "csak" heveny bronchitisem lett.
Egyszerűen csak vásárolni voltam a S-ban, majd fodrásznál szépültem, ahol mennek a légkondícionálók, ami elsőre, sőt többedikre is nagyon kellemesnek tűnik, a nagy hőségben kész felüdülés, azután hazajöttem és másnapra teljesen lerobbantam, a frizum formája egy perc alatt odalett, az egyetlen haszon, hogy rövidre vágattam, legalább az nem melegített.
Mindez egy félórás bevásárlás és egyórás fodrász után.
Nem is tudtam, hogy ilyen életveszélyesek a légkondik, ugyan most először lettem beteg tőlük, pedig az elmúlt években sok légkondícionált helyen megfordultam, lásd mozik, színházak, bankok, plázák, egyéb üzletek, stb. és nem történt soha semmi.
Valószínűleg én sem a legjobb formámban voltam.
De az sem biztos, hogy évente kitisztíttatják ezeket a szerkentyűket, holott kötelező lenne.
Szóval már erre is nagyon kell vigyázni.

Hogy a betegségben megfáradt szememet kicsit pihentessem, és valami szép is legyen a mai bejegyzésben, hoztam egy pár képet a kertemből, virágokról, bokrokról, csak olyanokról amik épp most virágoznak. Olyan szép a kert, de csak este lehet kicsit kiülni a teraszra, bár akkor is nagyon meleg van még, sőt éjjel sem lehet egy jót aludni.
Alig várom a hőmérséklet csökkenését,  egy jó kis vihar által, vagy egy kis hűvös szellő lengedezéséért is mit meg nem adnék.

Mindenkinek szép napot és jó egészséget és csak óvatosan a hőséggel, hűtéssel.

 mályvabokor /fásszárú/

lila és tűzliliomok

 margitvirág

 fehér és lila leanderek

levendula

Zsenge zöldborsóleves, tejberizs torta és egy fránya vírus ?...

Évek óta nem voltam beteg, idén viszont már ez a második lerobbanásom, szörnyen érzem magam, nem tudom mi van velem, mitől vagyok most ilyen kripli.
Ismerősöktől tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, itt a faluban és az 1 km-re levő városkában is sokan betegek, valami kis járványocska van itt a környéken, hogy a fene vitte vóna el.
Nahát ezt a vírust vagy baktériumot kaptam el vásárlás közben  vagy a fodrásznál, megfogtam valamit valaki után aki beteg volt, és én is az lettem.
Kedd óta tart és még messze nincs vége, torok és füljárat viszketéssel kezdődött és utána bedagadt az összes felsőlégúti nyálkahártya, de az érdekessége, hogy az orromat nem tudom, de nem is kell, mert nincs mit fújni, de levegőt csak orrcsepp használatával kapok, sípolnak a tüdőhörgőim és persze köhögök ezerrel.
Első nap láz is volt, de a lázcsillapító hatására az legalább megszünt.
Sokat fekszem, mert húz az ágy, fáj mindenem, de azért valamit enni is kell.
Több napra főztem egy nagy fazék zöldborsólevest és tejberizst, a levest a férjem is meg tudja melegíteni.
A reggeliket, vacsorákat ő készíti, állítja össze, maximálisan kiszolgál.

Máskor ennek a levesnek az elkészítése cakk-pakk fél óra, most másfél óráig tartott, mert majd beszakadt a hátam a zöldségpucolás alatt.
Recept leírása itt.

A tejberizs még az ami ilyenkor kihúz a gödörből, leves után jó második fogás és gyorsan megvan.
Direkt sűrűbbre főztem most - máskor jobban szeretem szottyosan - és jó vaníliásan, amikor felszívta az összes tejet, és teljesen kihűlt, összeállt egy tömbbe, kiborítottam egy tálra és ilyen tortaformán lehetett szeletelni, sok finom lekvárral megpúpozva és/vagy kakaóval.
Bár nekem mindegy is, mert sem illatokat-szagokat, sem ízeket nem érzek.
Borzasztó, akár fűrészport is ehetnék.
Recept leírása itt.

Velencei csirkés metélt - Nigella után szabadon

Jó kis tésztaétel, talán még  Nigella első sorozatában volt látható, tehát elég régi.
Állítólag az olasz nagymamája készítette ilyen formán.
Ő úgy készítette, hogy egy egész grillcsirkét megfelelően fűszerezve ropogósra sütött a sütőben, kicsit hagyta hűlni majd szétszedte, lecsontozta és úgy keverte a fokhagymás, kakukkfüves tésztához, persze a csirke isteni szaftjával együtt.
Készítettem így én is, amikor az egész családnak kell.
A ropogósra sült jó fűszeres bőrdarabok különösen nagyon ízletesek, ami bőr meg nem tudott úgy megsülni azt Falatka kapja meg.
Kettőnknek a férjemmel bőven elég amikor másnapos hideg maradék van, amit már senki nem akar megenni csak úgy magában, na ilyenkor jöhet ez az étel. Zöldsalátával isteni.
Természetesen az egyszerűsége és a gyors elkészítési módja fogott meg, mivel a család is megszerette így évek óta rendszeresen készítem.
Elkészítése:

2 főre:

25 dkg széles metélt
1/2 db sült csirkemell, kis kockákra vágva vagy kis darabokra tépkedve /most ez maradt meg/
természetesen a sült csirke egészben is jó, vagy bármelyik maradék része, minden esetben a hús a csontokról leszedve, falatnyi darabokra vágva
1 ek kakukkfű /szárított/
3-4 gerezd fokhagyma, lapkákra vágva
olaj, só


Bő, sós, forró vízben kifőzöm a tésztát.
Kevés olajon a fokhagymát kissé megdinsztelem, majd rögtön rászórom a kakukkfüvet, átforgatom, megy bele a csirkemaradék és végül a leszűrt, de nem öblített tészta, ha szükséges egy kis főzőlevet is merek rá, csak a szaftosság miatt.
Jól összeforgatom és rögtön tálalom, a tányérokon lévő adagra még pár csepp extra szűz olivaolajat csorgatok.
Ennyi.
Eredetileg Nigella még meghintette pirított fenyőmaggal, de én azt nem szeretem, így nálunk ez elmarad, senki nem is hiányolja.

Eperőrület és tobzódás nálunk

Csoda egy gyümölcs az eper.
Vettem megint egy egész rekesz epret, ez már lassan tradíció lesz nálunk, szerintem így nekünk nagyon megéri, ugyanis mindenki egyszerre teleeszi magát eperrel és elégedett.
Már a látványa csodaszép, egy egész láda eper, már ettől majdnem jól lehet lakni.
Most nem azért vettem, hogy befőzzek, mert tavaly sok dzsemmet készítettem, van idénre is még.
Azt terveztem sütök mindenféle fincsi eperkrémes, tejszínes, joghurtos, ilyen-olyan sütiket, tortákat, piskótákat, összedobok eperhabokat, eperfagyit /isteni receptem van még Nigellától/, vagy pohárkrémeket.
Már készítettem a tortaformákat, habüstöt, keverő szerkentyűket, kelyheket amikor is...
...a dolog csak terv maradt, ugyanis a családom leállított azzal, mi lenne ha az egészet csak úgy megennénk.
Belegondoltam miért is ne, úgyis megint itt a kánikula, én meg bolond módra bekapcsoltam volna  a sütőt és ott szenvedtem volna a konyhában.
Igy is lett.
Az egész rekesszel /kb.6 kg/ három nap alatt végeztünk, annyi engedményt kaptam, hogy csináltam egy fazék isteni eperlevest, abból még van egy kevés jégbehűtve, de különben megettük jól lehűtve, lecukrozva, tejfölösen, csak úgy magában, reggelire, ebédre, vacsorára, ki mikor érte és gusztusa volt hozzá.
Ennyi epret együltő helyemben talán nem is ettem soha, remélem már nem kapok csalánkiütést tőle - gyerekkoromban nem ehettem emiatt az epret, talán ezért ez a nagy áhítozásom utána - már elég öreg vagyok és talán elbírok pár kiló eperrel.
Annyira finom volt és jóleső, olyannyira rákaptunk, hogy lehet jővőre is csak így megesszük majd, minden faxni, sütögetés, főzögetés nélkül.
Csodálatos gyümölcs az eper is, ezután most már jöhet a málna és a többi.