Krumplistészta újkrumpliból és házilag gyúrt tésztával...

Van ismerősöm aki, mikor először hallotta tőlem, hogy ilyenkor is készítek krumplistésztát, amikor már nem igazán van régi krumpli, meg különben is ki akarna régit enni, amikor itt a sokkal finomabb új, valósággal felhördült, hogy azt nem lehet.
Mert csak régiből lehet.
Jelentem újkrumplival ilyenkor sokkal finomabb, frissebb ízű, mi legalábbis nagyon szeretjük  tavasszal, nyár elején is ezt a jó kis tésztaételt.


1 kg újkrumpli, inkább nagyobb szemek
1 db nagyobb fej főzőhagyma
1 gerezd fokhagyma
1 ek. édes anna paprikakrém
só, bors, pirospaprika

A krumplit hajában megfőzöm 10 perc alatt és megpucolom, majd hosszában és keresztben is kettévágva negyedelem.
A hagymákat nagyon apróra vágom, kevés olajon megfuttatom, pici pirospaprikával megszórom és rögtön felengedem kb. 1 dl vízzel, sózom, borsozom, hozzá kavarom a paprikakrémet és puhára főzöm, végül jó sűrűre beforralom.
Amikor már sűrű, krémes a szaft hozzáadom a krumplit, elkeverem és nagy lángon összesütöm.
Ilyenkor szoktam a krumplitörővel egyet nyomni rajta, de tényleg csak egyet, mert nem az a célom, hogy teljesen összetörjem a krumplit, csak egy kicsit, de feltétlen maradjon darabos része.
Sőt, az egészet kicsit lepirítom - télen a régi krumplival is mindig addig sütöm, amíg jó ropogós sült kéreg képződik, az annyira finom.
Az újkrumplival annyira nem lehet lepirítani, de kicsit lesütni lehet.
Közben egy nagy fazék sós vízben kifőzöm a tésztát és közvetlenül a főzővízből szűröm át a tésztát a krumplira, mehet hozzá kevés a főzővízből is, csak annál finomabb lesz. Tehát nem öblítem le, ugyanis annál jobban tapad a tésztához a krumplis szósz.
Jól átkeverem, átsütögetem és kész.
Kovászos uborkával, a maradék káposztasalátával, de friss uborkasalátával, cukros-ecetes fejes salátával is valami mennyei étel, ha nincs kedvem savanyúsággal vagy salátával enni, van hogy egy kanál tejfölt teszek a tetejére, azzal is csodás az ízharmónia.

Gyúrt tészta házilag.
Saját gyúrású tésztával ha lehet még finomabb minden tésztaétel.
Mindig figyeltem a család nőtagjait gyerekkoromban amikor tésztát gyúrtak, volt valami megnyugtató, otthonos, meghitt azokban a lisztes mozdulatokban ahogy vékonyra nyújtották majd abroszon szárították és végül tetszőlegesen, attól függően, hogy mi került rá, felvágták.
Régóta próbálkozom, birkózom vele, de mindig elment a kedvem, mert az enyém soha nem lett olyan, ahogy az emlékeimben él. Tudom, hogy attól jön bele az ember, ha minél többször próbálja, tehát sokszor kell nekiugrani, majd csak sikerül.
Na azt hiszem nekem most jött el ez a pillanat, amikor ha nem is teljes egészében, de valamire ráéreztem és viszonylag elégedetten néztem saját készítményemet.
Először is a kenyérgépemnek van tésztagyúró programja, 15 perces, gyönyörű simára összegyúrja a tésztát.
Személyenként 1 db tojás /közepes nagyságú/ és 15 dkg liszt /mindegy sima-e vagy rétes, van aki az egyikre, van aki a másikra esküszik/ és kb. 1/2 dl víz, valamint egy csipet só kell hozzá.
Tehát ezt bekészítem az üstbe és a gép sima tésztává gyúrja.
Lisztezett deszkán átgyúrom, kettőbe veszem és letakarva kicsit pihentetem.
De lehet azonnal is nekiállni az egyik tésztagombóc vékonyra nyújtásának.
Legjobb hozzá a vékonyabb hosszú fa, ezzel amennyire csak tudom nyújtogatom hosszában majd átfordítom a tésztát és ami addig keresztben volt, most azt is hosszában, sőt láttam anyukámat, nagymamámat, hogy feltekerték rá a lisztes tésztát és a rúdon simították gyorsan végig, előre-hátra mozgatva, ezzel széltében is és hosszában is nyúlt a tészta. Na én is próbáltam, ment is, a lényeg, hogy vékonyan, de mindig lisztezni kell a tésztát feltekerés előtt, alatta a deszkát is, nehogy a nyújtófához ragadjon.
Mivel én két lapra készültem, ahogy az elsőt kinyújtottam, a nappaliban az egyik fotel széles támlájára terítettem egy tiszta abroszt és a rúdra feltekerve szépen bevittem és ráterítettem a tésztát, mert rájöttem, minél tovább szárad a tészta, annál könnyebb a formára vágása.
A második lapot amikor kinyújtottam, rögtön fel is vágtam, látszik is a képeken a különbség.

Ez az azonnali friss felvágás, itt azért tapadósabb még

Ez pedig a 2-3 órán át szárított, sokkal szárazabb, formásabb kinézetű.
Kifőzés után semmi különbség nem érzékelhető sem ízre, sem formára.

A kifőzésnél is figyelni kell, nagyon bő és sós, forrásban lévő vízben kell főzni, én ezt a metéltre vágottat 7-8 percig főztem, addigra főtt át teljesen puhára, de mégis ruganyosra. Menet közben kóstolgatni kell, akkor érezni fogjuk a különbségeket és mikor van az, hogy azt mondjuk na most oké.
Öblíteni nem kell, mehet azonnal a krumplihoz.

A tészta főzővizéből ami jó sós és lisztes, isteni parasztos fokhagymalevest lehet készíteni,
leírása itt, tehát még azt is lehet hasznosítani, betétnek a kifőtt tésztából elvenni egy keveset és beletenni.

Sokféle klassz, és jó minőségű kész tésztát lehet kapni, használom is mindet, de ezt az állagot, ízt amit a házilag gyúrt ad, ezt egyik sem tudja, ugyanis ennyire friss egyik sem tud lenni. Azt hiszem a frissesség adja a varázsát, és az, hogy ezt rágni kell kicsit, harapni.

Végre ráéreztem a tésztakészítés fortélyaira.
Azért a tökéletestől még messze vagyok, de nem is ez a célom, mindössze csak annyi, hogy finomakat együnk és az utódaim rám is majd annyit gondoljanak és annyit emlegessenek, mint én az Édesanyámat, a Nagymamámat, no meg a Dédit.