Birsalmasajt és kompót

Imádom a birsalmát vagy birskörtét, mindegy mert ugyanaz, lehet így is úgy is hívni.
Nagyon egészséges, a magas kálium és pektin tartalma miatt érdemes fogyasztani és csökkenti a koleszterin valamint a vércukor szintet is, no meg nagyon finom.
Kaptam vagy öt kilót itteni falubeli jóbarátoktól, ugyan majd meghaltam amíg megsikáltam, negyedeltem, kimagvaltam, persze több részletben, mert egyszerre nem lehet kézzel bírni.
Hogy lehet ilyen iszonyúan kemény.
De nagyon megért minden fáradtságot, tenyér feltörést, ugyanis olyan kemény, mint a kő, amikor az ember megpróbálja ketté vágni, meg utána több cikkelyre, nem beszélve a magház kioperálásáról.
Először a kompót készült el, majd a sajt.
Egyik finomabb, mint a másik.
Gasztroajándéknak is tökéletes karácsonyra.

Tegnap este hívott egy ismerősöm, vele és párjával barátságos kertviszonyban vagyunk, holott a kertjeinket sok-sok kilométer választja el egymástól, ők nyáron ellátnak minket paradicsommal, őszibarackkal, mert náluk az terem bőven, mi meg ősszel almával és dióval őket, mert nálunk meg ezekből van sok.
Szóval felhívott, hogy elfogadnék-e egy kis birsalmát, úgy öt kilónyit. Nevettem, naná, hogy el.
Tehát várom az újabb szállítmányt.
A pucolásra most nem gondolok, a birsalmasajtra sok-sok dióval dúsítva annál inkább.
Majd megint többször ugrok neki az új adagnak, mindenesetre már edzem a kezemet.

Tehát 2,5-3 kilónyit először is alaposan dörzsi szivaccsal lesúroltam, hogy a szöszöket eltávolítsam, hámozni nem szabad mert a héj tartalmazza a legtöbb pektint, vétek lenne kidobni, az esetleges hibákat persze kivágtam, daraboltam azaz négybe vágtam minden almát és a magházát eltávolítottam majd citromos vízben tartottam barnulás ellen.
Persze tehetném azt, hogy mosás után csak negyedelem és kész, majd amikor puhára főtt akkor viszont át kell passzíroznom a magház miatt, mert az keményen ott marad. No majd legközelebb.
A lekvárfőző nagy lábasomba szórtam az összes almadarabot, aláöntöttem egy deci vizet és tűzre tettem megpárolni, ez úgy fél-háromnegyed óra. Időnként átkevertem.
Amikor már puha botmixerrel pürésítettem csak úgy rusztikusan, nem baj, ha nem teljesen egynemű és vannak benne kis almadarabok, majd azon melegében lemértem.
2 kilogramm lett, a pürét visszaöntöttem a lábasba és ugyanennyi cukrot szórtam rá, persze lehet kevesebb cukorral is, de én úgy vagyok vele, hogy úgy az igazi, ahogy régen is főzték, tehát jól elkevertem, hogy a cukor elolvadjon a forró pürében, majd visszatettem a tűzre és fedő alatt pöszögtettem, most már állandó keverés mellett, nehogy leégjen.
Először olyan sápadt, fakó halványsárga a színe, az okosok szerint addig kell főzögetni, rotyogtatni állandó kevergetés mellett - és nyalogatás mellett, ugyanis minden fázisában eszméletlenül finom, ki bírná megállni kóstolgatás nélkül, én biztosan nem - vagyis akkor jó a sajt, ha narancsos sárgára, majd egyre sötétebbre vált a színe és természetesen jó sűrű az állaga.
Hát én kb. 30-35 percet főztem a cukorral összesen, mert gyorsan sűrűsödött, idővel egyre lassabban, komótosabban pöszög, egyre nehezebb kevergetni, minden keverésnél látszik a lábas alja, ebből is látni, hogy kezd összeállni, amikor is úgy döntöttem, nekem eléggé narancssárga és sűrű és szerintem készen van.
Na ekkor egy jó marék, épp csak kicsit megvagdalt, tördelt diót kevertem bele.
Mehetett volna bele több dió is.
Egy tepsit meg egy kerek tálat sütőpapíroztam - jó a folpack is - és az irgalmatlanul forró masszát külön, külön belecsorgattam.
A spájzban egy magasabb helyre helyeztem 2 napra száradni, majd ezek után egy rajztáblára /amit sütemények kiborítására, szeletelésére, kisebb adagok gyúrására tartok/ kiborítottam mindkét formációt, papírokat lehúztam róluk, tetejükre diódarabokat nyomkodtam díszítésül majd mentek vissza a spájzba, hogy a másik felük is száradjon. Újabb 2 nap elteltével kicsit daraboltam belőlük és elégedetten kóstolgattuk, én ráadásul büszkén is a saját ügyességemtől eltelve, hogy ez milyen finom lett.
Mondanom sem kell a kerek forma már nincs meg, elkopott, megettük, a másik is erősen soványodik.

És akkor a kompót...
A kompót a szokásos módon készült.
Ebben az esetben természetesen hámozom is a birsalmákat.
Az almadarabokra annyi vizet öntök, hogy bőven ellepje, mennek rá a fűszerek, fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, csipet só és cukor ízlés szerint, mi közepesen édesen szeretjük.
Sőt egy evőkanálnyi vaníliáscukrot is adtam hozzá.
Jó rá a mézeskalácsfűszer is, meg egy-két karika citrom.
Félóra alatt puhára főztem, de nem vajpuhára, én ugyanis szeretem, ha harapni, rágni lehet, tehát roppanósra.
Langyosan, hidegen, magában, de zsírosabb sültek /liba, kacsa, oldalas, csülök pékné stb./ mellé pláne frenetikusan finom köret.
És különleges.

Mit mondjak, olyan nagyon finom, hogy alig várom az új szállítmány érkezését és rögtön belevágok a 2.sz. birsalmaprojektbe, a nehézségekkel most nem foglalkozom.