Zölddió likőr és befőtt kóstolása most...eltevése még a nyáron történt

Újév első napján felordítottam - mert mikor máskor -  akkor jutott ugyanis az eszembe, hogy úristen én a nyáron eltettem egy üveg zölddió befőttet és egy üveg zölddió likőrt azzal, hogy majd karácsonykor megkóstoljuk, addig érlelődjön csak. A befőtthöz még nem nyúltam, de a likőrt megkóstoltuk.
A képen látható a csodás sötétbarna színű, finom fűszeres ízű, illatú, meglehetősen erősen alkoholos párlatom, amire nagyon büszke vagyok, főleg azért, mert emlékeim szerint apai nagyanyámnál ezek mindennapos dolgok voltak, mármint a dióbefőtt a spájzban és ünnepekkor a diólikőr is, tehát követem az ő nyomdokait, hagyományait.
A likőr receptje Szepykétől van, akinek ezúton is nagy köszönet ezért a finomságért, a befőtt receptje nem tudom, talán az internetről néztem le, valahonnan.

Nem olyan pikk-pakk az elkészítése ám, mert először is május végén - június elején kell leszedni a diót, mert ekkor még zsenge, ilyenkor még nincs a csonthéj, aztán megfelelő előkészítés után 1 hónapig ázik az alkoholban, majd újabb 1 hónapig ázik a fűszerekkel és csak ezután kapja meg a végleges formáját a cukorsziruppal és mehet az üvegbe/üvegekbe, amit/amiket szintén tanácsos hűvös, sötét helyre rejteni, jól elfelejteni, így likőrkénknek van ideje a további érlelődésre.
Mindegy mikor találjuk meg, korlátlan ideig eltartható, ha jó minőségű alkohollal készítjük.
Viszont a végeredmény nagyon finom, benne van a dió összes íze, aromája, pici kesernyéssége.
Abszolút megéri a fáradozást, pancsolgatást, kevergetést, érlelgetést, ajándéknak is kitűnő, de csak olyannak aki értékelni tudja, ha nem ismerünk ilyen rokont vagy barátot vagy szomszédot akkor még véletlenül se adjunk senkinek, mert az pazarlás lenne, legjobb megtartani magunknak és időnként elkortyolni, elszopogatni egy stampóval, gyógyszer helyett.

Zölddió likőr
Ime a recept:  1 liter likőr lett az alábbi mennyiségből

VI.2.
20-25 db  szép, hibátlan, zölddió alaposan megmosva és negyedelve
1 db 2,5 literes befőttesüveg
1 l vodka  érdemes drágát, jó minőségűt venni, mert akkor a végeredmény is jó lesz /én Finlandiát használtam/
a jól megmosott, negyedelt diót beledobtam a befőttesüvegbe, ráöntöttem a vodkát, lezártam az üveget és meleg napos helyre állítottam, ez nálam egy ablakpárkány a teraszon, ahová odasüt egész délelőtt a nap, tökéletes érlelő hely. 1 hónapig itt állt, hetente egyszer-kétszer, amikor eszembe jutott megkevergettem és visszazártam a tetejét.

VII.2.
átszűrtem az alkoholos levet egy tálba, a megfeketedett diókat kidobtam, a befőttesüveget alaposan kimostam, visszaszűrtem az alkoholos levet a tiszta üvegbe és az alábbi fűszereket dobtam hozzá, lezártam, majd újabb 1 hónap érlelés következett a meleg, napos ablakpárkányon.
1 vaníliarúd
1/2 fahéjrúd
5 db szegfűszeg

VIII.2.
35 dkg cukor
2 dl víz
szirupot főztem, azaz csak addig főztem, amíg a cukor elolvadt a felforrt vízben, kihűtöttem és összekevertem az alkoholos, fűszeres lével, egyébként már ekkor csodás az illata és egy literes üvegbe töltöttem, lezártam és eltettem arra a bizonyos sötét, hűvös helyre, ahol is az egész elfelejtődött mostanáig.
Persze lehet kisebb, szépséges üvegcsékbe is betölteni, pláne, ha ajándékba megy.
Garanciát vállalok ízre, illatra, aromára, ha valaki szóról szóra ezt a receptet követi az elkészítésre.

Zölddió befőtt

A rendes adaggal adom meg a receptet:

kb. 2 kg zsenge zölddió, megmosva és minden szem dió több helyen megszurkálva egy éles hegyes késsel, majd egy tál hideg vízbe téve 10 napig áztatni kell, úgy hogy a vizet naponta cserélni kell tisztára, ez azért szükséges, hogy a kesernyés íz eltűnjön a diókból.
Én 8 db dióval csináltam mindezt, mint ahogy a képen is látszik, mert egy darab szabvány befőttesüvegbe ennyi fért bele, mivel próbaként készítettem.
A 11-ik napon tiszta befőttesüvegekbe kell tenni a diókat, tehát 6-8 szem dió üvegenként, mérettől függően - az áztató vizet kiöntjük - minden üvegbe dobunk pár szem szegfűszeget, fahéj darabkát és 1 szelet citromkarikát.

1 l vízből és 30 dkg cukorból cukorszirupot főzünk, azaz jól összeforraljuk és a dióra meregetjük az üvegekbe, tele legyenek az üvegek, lezárjuk és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.
Mehetnek a kamrapolcra.

Én még az általam készített, ezt az egy üveget nem bontottam fel, nem is tudom mire várok, valahogy nem kívántam még meg, valahogy van bennem egy kis ódzkodás tőle, nem tudom miért, tehát nem tudom milyen az íze, de ígérem, ha megtörténik a kóstolás és kiderül, hogy bűnrossz, azonnal írok egy posztot róla, nehogy valaki belevágjon június elején az elkészítésébe.
Tehát 5 hónapom maradt még a kóstolásra, a véleményem nyilvánítására, feltétlenül jelenteni fogom.