A szerelmese vagyok, mióta a Balkánon megkóstoltam, vagy 100 éve.
Bármerre jár ott az ember, mindenhez ezt adják salátának.
Nagyon finom, nagyon egészséges.
Jobban szeretem, mint a görög salátát, ami ugye hasonló, csak tesznek még bele rengeteg olajbogyót, na az pedig nekem nem ízlik.
Vannak évek, hogy rá sem nézek az uborkára, nem kívánom és nem is eszem belőle csak nagy ritkán.
Most egyenesen megveszek a nyers uborkáért, kilószám veszem a kicsi kovászolni való fajtát, hámozom és megsózva eszem, zsíros vagy vajas kenyérhez például, de magában is.
A kovászolt uborkát szintén imádom mindenhez.
De így vagyok a paradicsommal is.
Vagy a lecsóval, vannak nyarak, hogy reggelire-ebédre-vacsorára is azt eszem, melegen és hidegen, virslivel, vagy tojással, tarhonyával vagy nokedlivel, és vannak nyarak amikor összesen jó ha kétszer készül nálunk, mert egyszerűen nem kell.és akkor a Sopszka saláta receptje: hőségben kiváló hűsítő étel
Mindössze 4 hozzávaló, és egy kevés extra szűz olívaolaj, ennyi kell a sopszka salátához:
Uborka - mindegy, hogy kígyó vagy fürtös... hámozva, kockázva
Hagyma - vöröshagyma/lilahagyma, vagy a nyári enyhébb ízű fehér főzőhagyma, félkarikára, vékony szálasan felvágva, lehet újhagyma is min. 2 csokornyi, kis kockákra, karikákra darabolva
Paradicsom - sok-sok édes, nap érlelte, kockákra darabolva
Juhsajt, hófehér, vizes, friss /nagyon nagy kedvencem/, az igazi a bolgár sirene juhtejből készült sós sajt - de jobb híján jó a görög Fetasajt is, jobb híján - rámorzsolva a saláta tetejére
a bolgár sajt nem annyira vadul sós, mint a feta
só,bors, kevés extra szűz olívaolaj /ha valakinek nincs otthon, jó a napraforgó olaj is/,
Mikor minden zöldséget megpucoltam és felkockáztam egy nagy tálban, borsozom, jól összekeverem és rámorzsolok rengeteg juhsajtot/fetasajtot ami ugyebár sós, tehát a plusz sózással vigyázni kell, de azért nem lehet sótlan a saláta, a legvégén meglocsolom kevés olívaolajjal.
Jól behűtöm, majd egész nap rájárok.
Most sült csirkecombok mellé volt a köret, de szeretem vajas pirítóshoz is enni, de jó csak sima pirítóssal is, vagy csak úgy magában villára szúrni, kanalazni.
Sokat érdemes készíteni belőle.
Isteniség... :) Én viszont nagy olajbogyó-rajongó vagyok, úgyhogy nálam a görögsali abszolút nyerő, de ez tényleg detto, csak nincs benne bogyó. Imádom, nyáron nálunk is sokszor van.
VálaszTörlésHa elmondom, hogy miért nem szeretem az olajbogyót, két hétig sikítva fogsz nevetni, az úgy volt, hogy gyerekkoromban az egyik kedvenc mesekönyvem az "Ezeregy éjszaka meséi" voltak /a "Grimm" és az "Andersen meséi" mellett/. Ronggyá vannak olvasva ezek a mesekönyveim, őrzöm őket rendületlenül, ezeken kívül még rengeteg más is volt, de azok az idő martalékai lettek. Ez a három még mindig megvan.
VálaszTörlésNa most ott ugye mindenféle arab területen játszódó mesék voltak, gyönyörű lefátyolozott hölgyekkel, arab kalifákkal stb, akik ezeket megmentették valamitől, és többek között ahol kőkorsóban tárolták, szállították az olajban eltett olajbogyókat. Az egyik mesében egy kereskedő rábízta az ilyen kőkorsóit a szomszédjára, hogy őrizze meg, amíg ő távoli útra megy valami karavánnal, de azt nem mondta meg, hogy tetemes vagyonát -aranypénzeket- az olajbogyók közé rejtette, amire olajat töltött és lezárta a korsókat. Na a szomszéd őrizgette is becsületesen, teltek múltak az évek, a kereskedőről semmi hír nem volt, a szomszéd oldalát fúrta a sok olaj és bogyó, szegények voltak, gondolta egyet feltör és megeszik a benne lévőt, elájult amikor megtalálta a töméntelen aranyat, na mindet kiszedte, elrejtette és feltöltötte friss olajjal és bogyóval a korsókat, még valódi pecsétekről is gondoskodott. Sok idő múlva megjött a kereskedő, és észrevette a lopást, a kádi elé vitte az ügyet, persze a szomszéd védekezett ezerrel, de asszem a végső érv az volt, hogy ennyi idő alatt meg kellett volna romlania, avasodnia az olajnak, ennek meg semmi baja nem volt. No mindegy is a mese, csak az én gyerekagyamban /voltam vagy 6-10 év körüli/ úgy állt össze az olajban eltett olajbogyó mint a zöldborsófőzelék, abban is a szószban ott vannak a kis zöld bogyócskák, és én azt nagyon szerettem, amikor fiatal felnőtt koromban megkóstoltam külföldön az igazi olajbogyót mérhetetlen csalódás volt, undorodtam tőle, annyira belémégett a gyermekkori elképzelés, azóta is többször kóstoltam és próbálkoztam, de nem és nem megy.
Na hát ennyi az én hülye történetem erről, de van más étel is amit ilyesmiért nem bírok, mert annak idején másmilyennek képzeltem, fantáziáltam az általam teremtett mesevilágban:-))))
Imádom. Imádomimádomimádom!!!
VálaszTörlésMilyen érdekesek ezek a gyerekkori "traumák" :-) Még rémlik is ez a mese!
Jó kis mese :D a saláta pedig nagyon jól néz ki... Én szeretem az olivát, de ebből tényleg nem hiányzik. :)
VálaszTörlésLányok a salátát imádom én is, hatalmas adagokkal készítek mindig, a mesetörténet igaz, tényleg emiatt nem bírom megenni az olivát, holott az egész családom kétpofára eszi a zöldet, a feketét,az aprót, a nagyszeműt, imádják és nem értik én miért nem :-)))))
VálaszTörlés