...mert lehűlt a levegő végre
Ez a 40 fok körüli hőmérséklet ilyen sok napon át embertelen volt.
Rosszul viselem a hőséget, lebénít, elvesztem az érdeklődésemet szinte minden iránt /csak a hideg víz iránt nem/, ingerült mogorva szótlan leszek, ha szólnak hozzám veszekszem vagy siránkozom attól függően mennyire vagyok már lemerülve.
Naponta kétszer-háromszor álltam a tus alatt, a majdnem hideg víz alatt, mert ha csak megmozdultam ömlött rólam a víz.
Éjjel alig tudtam aludni, éjjeliszekrényemen állandóan ott állt a palack víz, hogy többször tudjak akkor is inni.
Nappal talán soha nem ettem ennyi aludttejet, kefírt, fagylaltot, néha egy-egy kis szelet vajas-pirítóst, sós paradicsomlevet, különböző gyümölcsleveseket, gyümölcs-szörpöket és rengeteg ásványvizet, mint ezekben a napokban.
Komolyabb ételek főzésére, pláne sütésre gondolni sem tudtam, de éhesek sem voltunk, csak a hűtés volt az egyetlen szempont az elmúlt időszakban.
Még a tél kissé kitolódott végén hallottam valahol - tv-ben vagy rádióban - hogy most jön az évszázad leghidegebb nyara, hát nagyon "beletrafált" aki ezt jósolta, főleg értett hozzá, szidtam is az elmúlt hetekben őt is meg a jó nénikéjét is, remélem családilag csuklottak.
Szóval a mai óvatos menüsor a következő volt:
Kapros salátás tökleves
sült kolbászos rántottakockákkal
2 fej saláta leveleire szedve, alaposan tisztítva
1 fej fokhagyma áttörve
1,5 kilós tök, hámozva, húsa kockázva
1 csokor kapor apróra vágva
2-3 dl tejszín ízlés szerint
5 dkg vaj, olaj, liszt
só, bors
A saláta leveleket, a fokhagymát annyi sós vízben tettem oda párolódni ami épp ellepte. Ez forrás után 5-10 perc.
Egy másik leveses fazékban a vajat és kevés olajat összeolvasztottam, meghintettem liszttel és lepirítottam, majd a vágott kaprot is rádobtam, végül ment bele a rengeteg tökkocka és a roppanósra párolódott saláta a fokhagymás levével együtt, jól elkevertem, sóztam, mert jó sósnak kell lennie és borsoztam majd felöntöttem annyi tejszínnel, hogy kellemesen krémes állagú legyen. Összeforraltam, a töknek nagyon kevés idő kell, hogy puha legyen és kész is lett.
Nagyon finom leves lett, könnyű kapros, selymesen tejszínes, inkább a salátaleves íz dominál, a tök századszorra is bizonyítja, hogy mennyire belesimul más ételek ízvilágába, egyben kellemes sűrítő anyag, nem véletlenül teszem nyáron például a lecsóba is, istenien feldúsítja és átveszi ízét, illatát.
A cukkíni ugyanez, a két leguniverzálisabb nyári zöldség.
Jolly Jokerek.
Pár karika minőségi kolbász kevés zsiradékon átsütve, hozzá 3-4 tojás felverve kevés sóval és összesütve lepénnyé.
Végül kisebb-nagyobb kockákra darabolva és tálaláskor a leves tetejére szórva.
Sült, ropogós szalonnacsíkokkal is el tudom képzelni.
Zúza és kacsanyakpörkölt lecsósan
tarhonyával és kovászos uborkával
1/2 kg alaposan megtisztított darabolt csirkezúza
4-6 db kacsanyak középen kettévágva
2 db közepes vöröshagyma kockázva
2-3 gerezd fokhagyma
2-4 zöldpaprika kockázva
1 db hegyes erős paprika kockázva
2-4 db paradicsom kockázva
olaj, só, pirospaprika, bors
1 cs. tarhonya
A tarhonyát kevés olajon aranybarnára pirítom, sózom, borsozom és felöntöm vízzel, bő kétujjnyival lepje.
Amikor a felszínéről eltűnik a víz elzárom és letakarom a lábaskát konyharuhával.
Tálalás előtt villával fellazítom, így jó pergős marad.
A pörkölthöz megdinsztelem a hagymát majd a paprikákat, paradicsomot is hozzáadva meghintem pirospaprikával és megy bele a zúza, felöntöm annyi vízzel ami épp ellepi, sózom borsozom és fél óráig csak magában főzöm, ezután adom hozzá a kacsanyakakat és együtt puhára főzöm, addig amíg jó sűrű lecsós szaft képződik alatta. Ez kb. 2 óra összesen.
Ennyi idő alatt tuti vajpuha lesz a hús.
Nem szeretem az átlátszó vizes szaftot, amikor látszik, hogy nem párolódott el alóla a főzőlé.
A szaftnak mindig sűrűnek kell lennie a végére, ha nem így van akkor fedő nélkül nagy lángon főzzük el a végén a felesleges levet.
Kovászos uborkával valami fölséges.
Hát Anikó ezt jól megfogalmaztad, mert akár én is írhattam volna annyira egyezett az én gondolataimmal, érzetemmel, tevékenységemmel vagy inkább a semmit sem csinálokkal, mert mi is megmozdulni sem nagyon tudtunk.
VálaszTörlésDe most már - bár nekem még a jövő heti 32 fok is sok lesz - azért valahogy kibírjuk már.
Persze Lívia kibírjuk már valahogy, de sok nekem a 30 fok is, sajnálom persze, hogy pillanatok alatt vége a nyárnak, olyan rövidek lettek a jó és kellemes évszakok, és nagyon hosszúak a szélsőséges időszakok, valahogy iszonyúan repül az idő, mióta elértük ezt a nagyon kerek és nagyon sok évszámot /a férjemét most fogjuk ünnepelni épp aug. végén/ no meg a nyugdíjas létet, szóval akárhogy próbáljuk is tartani magunkat mégis csak megöregedtünk és ez a folyamat minden nappal folytatódik tovább megállíthatatlanul, már naponta érzem valamiképp.
VálaszTörlésLátom sokan erőlködnek, annyira akarják mutatni, hogy ők még nem, ugyan, hol van az még, meg agyban dől el stb.
Sajna nem, hanem térdben, derékban, csípőben stb.stb.
Na nem folytatom tovább, úgyis tudod miről beszélek.....
Szóval itt az ősz a kertek alatt, még élvezzétek ki a nyár utolsó napjait, én körtekompótot készülök eltenni :-))))
Anikó mindenben egyetértek Veled. Valóban nagyon szélsőséges az időjárás. Azt én is sajnálom, hogy mindjárt vége a nyárnak, de azt nem, hogy hiába volt nyár ha nem lehetett élvezni a marha meleg miatt. Szóval kevés volt a kellemes időszak. Aztán majd panaszkodunk a nagy hó meg hideg miatt, ez már csak így megy. Igen nagyon megy az idő a korunkat illetően, sajnos kevesebb van előttünk mint mögöttünk, és ez megállíthatatlan. Vannak szerencsés férfiak és nők is, akik ha egészségesek, és genetikailag jól összerakottak a külsőt illetően, nekik nem kell erőlködni, de bizony sokan vannak, akik - ahogy írod - mutatják, hogy, pedig dehogy...
VálaszTörlésAnikó Ti is örüljetek a szép kerteteknek, mert még ha szerencsénk lesz, akkor lehet szép ősz.
Pont mintha rólam írtál volna... Én sem bírtam már ezt az Afrikai hőséget. De rég ettem saláta levest... Én fokhagymával főzöm. Nagyon finom lehetett!
VálaszTörlés