2013. szeptember 20., péntek

Kínai pirított zöldséges tészta... nagyon szeretem



... ami persze csak egy halvány utánzat, és egy próbálkozás volt a részemről, ahhoz képest nem lett rossz.
Előre bocsátom, én nem vagyok nagy híve a kínai konyhának, igaz az itthon kapható kínai az nem az igazi kínai, hanem a magyar kínai, nekem ez szerencse.
Szóval inkább úgy mondanám van egy-két ételük, amiket megszerettem, amiket az idők során megkedveltem, például 
- a tavaszi tekercset: csak zöldségesen is, meg húsosan is,
- a csípős-savanyú levest:  na azt minden mennyiségben és minden nap megenném,  nagy kedvenc,
- a zöldséges pirított tészta: csak így egyszerűen,
- no meg a ropogósbőrű de vajpuha, omlós húsú kacsasültjüket, 
- a csípős marhahúsos ragujukat,
- a csípős-édes-szezámos mázzal borított csirkemellgombóckákat,
Ennyit az ételkínálatból.
Amit még nagyon szeretek, a kis gyűszűnyi pohárkában szervírozott langyos szilvabor, amit az étkezés végén lezárásképpen hoznak ki jobb kínai éttermekben.
Számomra ennyiből áll az ázsiai konyha, a többitől elzárkózom.
Sajnos nem tudok rugalmasabb lenni ezzel a magyar paraszti gyomorral és ízléssel megáldva.



A zöldséges tésztát akkor szerettem meg amikor egy thai gyorsbüfében az orrom előtt dobta össze, egy thai férfi/fiú megállapíthatalan életkorú, ámulva néztem, ahogy a forró wokban  5 másodperc alatt készült el boszorkányos gyorsasággal az egyszemélyes adagom, mindössze káposzta, sárgarépa, fokhagyma és szójaszósz összepirításával, majd tette hozzá a spagettit, de ez csak az egyik érdekesség volt, a másik, hogy én még ilyen finomat addig sehol nem ettem, szerelem volt az első kóstolásra.

Na azóta sem ettem sehol, se gyorsbüfében, se jó étteremben ilyen jót, de akkor annyira megszerettem, hogy azóta, ha kínaiban eszem, mindig rendelek egy adagot és hajlandó, sőt képes vagyok megenni a legócskább ízűt is, legfeljebb a felét kidobom/ott hagyom, ha vállalhatatlanul rossz.
De próbálkozom és rendületlenül keresem azt a bizonyos elsőt....
Gondoltam egyet és megpróbálkoztam vele itthon, mert mi történhet .... megint eszem egy nem igazán igazit és jót. Több is veszett Mohácsnál.
A férjem szerint persze köze nincs az eredetihez, ő ugyanis nagy kedvelője a kínai konyhának, sokszor evett,  és eszik is kínai ételt, hetente többször is, sőt a csípős-savanyú levest ő maga istenien tudja főzni is.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a nem eredeti enyémből azért bevágott most egy hatalmas adagot, persze kellett még rálocsolnia plusz szójaszószt is, pedig szerintem elég volt rajta, de mindegy, szótlanul néztem, ahogy falatozik jóízűen.
Szóval nem volt az igazi, de ehető volt, hasonló volt, jólesett.
Jobb volt, mint sok büfében, étteremben kóstolt, kínai szakács által készített !!!!


Nos, én is csak ennyi hozzávalóval készítem 2 főre, mint ahogy a thai szakács tette:
Hozzávalók:

kb. 20 dkg hajszálvékonyra és kis kockadarabokra szeletelt fehérkáposzta
1-2 db sárgarépa reszelve nagy lyukú reszelőn
2-4 gerezd fokhagyma vékony lapkákra szeletelve
2-3 ek. sötét szójaszósz
1 ek. ecet
olaj

Lobogó forró sós vízben 7 perc alatt "fogkeményre" azaz roppanósra főztem a spagettit, leszűrtem.
A wokot nagyon felforrósítottam, szinte füstölt, öntöttem bele kevés olajat és rögtön beleborítottam a zöldségeket, a fokhagymát is, nagy tűzön pirítottam pár percig, amíg színt kapott, meglocsoltam a szójaszósszal és végül az ecettel, majd rögtön beleforgattam a spagettit.
Ennyi.
Azonmód forrón tálaltam is.


3 megjegyzés:

  1. Guszta... Megihletsz vele, mint a napokban a birskompóttal:)

    VálaszTörlés
  2. Én szeretem a kínait. Olyan egyszerű és finom tésztaétel. Jó lett!

    VálaszTörlés
  3. Roza köszi, épp valamelyik hétvégén volt kacsasült és amellé ettük a tavaly eltett birskompótomat, valami isteni volt:-))))

    Krisztina én ezt a zöldséges spagettit egyszerűen imádom, bármennyit meg tudok enni belőle:-))))

    VálaszTörlés