Szomorúan nézem, hogy vége a nyárnak, olyan rövid volt, mert nem volt tavasz, szinte a havazás után egyszer csak itt volt a 40 fokos hőség.
Most meg már itt kopogtat az ősz, ami gyönyörű tud lenni, szeretem is, pláne ha szép hosszú lesz, a maga kellemes melegével, bágyadtabb napsütésével, a színeivel, a rengeteg gyümölcsével, jó, néha egy kis esővel, ami kell is a földnek, növényeknek.
Ilyenkor már nem annyira szép a kert, ugyan még mindig zöld minden, de már nem az a kirobbanóan harsogósan, már kicsit fáradtabban, fakóbban zöld, néhol már megkezdődött a fakulás, sárgulás, igaz még csak halványan, ökörnyálak úsznak a levegőben, pókok szövik lehelletfinom szálakkal a bokrok leveleinek-ágainak közét, ami esőben ezüstösen csillog a cseppek miriádjaitól.
Szerelmetes kis állatkáim nem törődve az esővel, követtek mindenhová a kertben, míg készítettem a képeket...
...a jó kis esti grillezések, szalonnasütések, dumcsizások, csillagnézések helye víztől csepegően árválkodik...
... a hintaágyban de sokat szundikáltam ebédek után, hallgatva a bogarak döngicséléseit, a kakaskukorékolást vagy a templomharang kondulásait és egyéb a nyári délidő kellemes hangjait....
...a leander még virágzik...
...a hatalmas tiszafán pókháló és azon esőcseppek milliói rezegnek...
...az esővizes hordók színültig tele vannak....
---a sásliliomok is bimbóznak rendületlenül... bár leveleiken már megkezdődött a sárgulás...
...a medence helye is üres már.... majd jövőre megint megtelik élettel, színes napernyőkkel, napozóágyakkal, törölközőkkel, gumimatracokkal ...
...a madarak itató és fürdőző helye...
Falatkám bóklászik a vizes fűben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése