Remélem most már tényleg jön a meleg, ígérik is a következő hétvégére a +20 fokot, ránk férne már.
Ünnepekkor csak a jól bevált megszokott receptjeimet készítem, azokat amikkel nem lehet mellényúlni, a családom ki lenne borulva, ha nem így lenne, de egyébként sem vagyok híve a nagyon-nagy különlegességeknek, jeles ünnepekkor meg pláne nem.
Szombaton csak egy jó gazdag húsleves volt a húsos tarjacsontból és csirkeaprólékból, sok zöldséggel.
Húsvét vasárnap a bőséges sonka reggeli/ebéd után, kora délután egy jó kis fokhagymás, köményes egybensült tarja volt krumplipürével, savanyúsággal és a rumos diókrémtorta, no meg egy jókora tál sajtos ropogós.
Húsvét hétfőn, kellő lustálkodás után szintén kora délután, rántott csirke salátával és a maradék torta, meg sajtos, no meg jó kis filmek megtekintése a meleg lakásban.
Még az orrunkat se nagyon dugtuk ki.
Akkor jöjjenek a süti receptek: először a csupa-csupa dió...
Rumos diókrémes dióspiskóta
8 tojás szétválasztva
8 ek. xilit vagy cukor
8 ek. hidegvíz
4 ek. süteményliszt
1 sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
2 ek. őrölt dió
A 8 tojásfehérjét felvertem kemény habbá, közben hozzáadtam egyenként a tojássárgákat a cukorral felváltva több részletben, majd a hideg vizet is, végül pedig a diós-sütőporos-szódabikarbónás lisztet kavartam hozzá.
Vajazott, sütőpapíros nagy tortaformába töltöttem és 180 fokon megsütöttem tűpróbáig, ez kb. 20-25 perc volt. Rácson hagytam kihűlni és csak hidegen vágtam kettőbe.
2 dl tej
25 dkg őrölt dió
2 ek. liszt
1 citrom héja
1 dl rum
1 marék mazsola
50 dkg mascarpone
1-2 ek. xilit vagy cukor
A tejet kislábaskában felmelegítettem, hozzáöntöttem a lisztes diót és addig kevergettem, míg sűrű nem lett, hagytam kihűlni teljesen. Már hidegen töltöttem hozzá a rumot, a citromhéjat és a mazsolát, majd a habosra kevert mascarponéhoz adagoltam kanalanként.
Amikor jó krémesen egynemű lett, megtöltöttem a tortalap alját, tetejét és oldalát is jó vastagon, majd a tetejét diódarabokkal díszítettem.
Jól behűtve tálaltam.
Nekem nem lett elég édes, legközelebb, több cukor megy bele, nem véletlenül nyomtam jókora adag tejszínhabot a sajátomra, az édesség miatt kellett, viszont istenien jó rumos lett, ja és a mazsola is csúcs benne.
A többieknek nem volt bajuk az ízével. Naná.
... és akkor az újabb sajtos-köményes-ropogós, most Gizi receptje alapján, nagyon ajánlom mindenkinek, isteni finom...
50 dkg liszt
25 dkg jóféle házi sertészsír /de lehet vaj vagy margarin is/
1 tasak élesztőpor
1,5 csapott ek. só
1 egész tojás
20 dkg reszelt sajt + a tetejére egy kevés
1-2 ek. tejföl, ill. annyi, amennyitől összeáll jól gyúrható, jól nyújtható tésztává
köménymag
1 tojás a kenéshez
Először összemorzsoltam a sós, élesztőporos lisztet a zsírral, majd ment hozzá a többi a fentiek sorrendjében és összegyúrtam. lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, lekentem tojással, megszórtam sajttal és köménnyel majd feldaraboltam lisztbe mártott éles késsel.
Simán csak fölraktam egymás mellé a tepsire, semmi olajozás, semmi sütőpapírozás, és 230 fokra előmelegített sütőben megsütöttem nagyon pirosra, ugyanis ezek a sajtos-ropogósok csak akkor igazán finomak, ha nagyon meg vannak sütve, nem szabad sápadtra hagyni.
Két nagy gáztepsivel és még egy kisebbel lett, de az sem volt ám kicsi.
Szóval nagyon kiadós, és abbahagyhatatlan.
Finomakat készítettél. Én is a bevált dolgok híve vagyok, pláne ünnepkor nem kísérletezek. Milyen nyomóformád van a tejszínhabhoz a diós piskótán? - mert nagyon jól néz ki, olyan mint egy virágfej, szirmokkal.
VálaszTörlésÉdesanyád jobban van??? Remélem.
VálaszTörlésA hab készen vett flakonos tejszínhab, mindig tartok itthon egyet legalább, mert ilyenkor, ha nem elég édes nekem valami, vagy forró csokit készítek magamnak, vagy csak egy bögre mezei kakaót, na arra mindig nyomok egy kicsit, kipróbálásra vettem csokis habot is, az is finom nagyon:-))) A folyékony habtejszínt, hacsak nem kell valami sütikrémbe, a férjem elhasználja a napi két kávéjába /én már nem kávézom kb. 30 éve, teázni szoktam és ha édességrohamom van, akkor a fent elsoroltak jönnek számba/
Főzőtejszínt soha nem veszek és nem használom, mert az nem tudom micsoda, de hogy nem tejszín az biztos.
Köszönöm a kérdésed, de sajnos az édesanyám nincs jobban. Sőt húsvét hétfőn majdnem megint be kellett vinni a kórházba. Azért reménykedek, hogy még javulni fog.
TörlésNekem is van itthon flakonos tejszínhab, de én még nem találtam olyat ami ilyen formát nyomott volna, mint amit Te használsz, mi a neve? Nincs is jobb "egy bögre mezei kakaónál" és mi is tejszínhabbal isszuk. Jól teszed, hogy nem kávézol, én meg soha nem is kávéztam. Valamikor egészen fiatal asszony koromban egyszer kipróbáltam, de olyan rosszul voltam tőle, hogy majdnem kinyúltam. Remegtem, leizzadtam stb. Na akkor azt mondtam, hogy én ebből nem kérek soha többet. A dohányzással is így vagyok, soha nem dohányoztam.
A folyékony habtejszínnel is az a bajom, hogy nem mindig verődik fel megfelelőre. Főzőtejszínt és sem használtam még, mert nem készítek olyan ételt amibe kellene, hogy miből van azt meg nem is tudom. Lehet, hogy igazad van, hogy nem tejszín. De annyi sok olyan alapanyag van ami mindennel tele van, csak azzal nem ami igazán kellene, hogy legyen benne.
Szegény Édesanyád, remélem, hogy javulni fog az állapota:-)))
VálaszTörlésKüldök róla emailban fotót, akkor láthatod majd a flakonokat, én a német márkákat részesítem előnyben, de nem a növényi alapúakat, eleve borzadok olyasmitől, hogy egy tejszín hogy lehet növényi alapú??? szörnyű.
A kávéval én is úgy jártam, hogy évtizedekig ittam, aztán egy nyaraláskor, egy reggel olyan rosszul lettem tőle, hogy nem igaz, na attól kezdve nem iszom, ennek már több mint 30 éve. Erős dohányos voltam, napi 1,5-2 doboz cigivel, Anyám halála előtt egy hónappal leraktam és azóta nem szívtam egy szálat sem, szegénykém, egész életében ezért könyörgött, hogy hagyjam abba, de én szerettem nagyon a cigarettát.
Ez most már 10 éve.