Zsömlék... kívül ropogósak, belül foszlósak...

Megszülettek életem első saját sütésű zsömléi.

Örök hálám Limarának és az ő csodás receptjeinek.

/Igaz, a receptnél +1 dl-vel megemeltem a folyadékot, és +10 dkg-al a lisztmennyiséget, nem használtam öregtésztát és burgonyapelyhet sem, ennyi a változtatás, és ennek ellenére zsömléim csodásak lettek/

A kényszer vitt rá, mivel nem vettük észre, hogy tegnap megettük az utolsó itthon lévő kenyérszeletet is, csak morzsák maradtak, ma viszont lekvárfőzésre készültem és semmi kedvem nem volt a közeli kisközértbe sem átmenni, megnéztem Limara oldalát a részletekért, így azonnal bepakoltam a cuccot a kenyérgépbe és már ülhettem is neki a több kiló körte pucolásának, utána jött még egy kis szilva magozása szintén a befőzésre várva, közben kétszer is átgyúrtam a kelő tésztát majd ment is vissza tovább pihenni, kelni, én meg a lekvárokat befőzni.

Mire a szárazdunsztba került a körtelekvár és a szilvadzsem végre, na akkor nekiálltam a sütő bedurrantásának, a tészta szaggatásának, formázásának, majd sütésének.

Ez maga lett a csoda, hihetetlen, soha nem gondoltam volna, hogy tényleg igazak a hírek, tényleg zongorázni lehet a különbséget a boltihoz képest. 

Annyira finom, kívül ropogós, belül olyan foszlós, hogy azonnal úgy langyosan, kettőt-kettőt megettünk vajazva a férjemmel, hang nélkül, csak elégedett morrantásokat hallatva olykor.

Hogy eddig miért nem sütöttem??? Fogalmam sincs. Tisztára bolond voltam, azért.

Jóval később kérdeztem a férjem, hogy holnap mit főzzek ebédre, no és mi volt a válasza??? 

Zsömlét !!!!

Finom, puha, foszlós, selymes a bélzete... hmmm

Hozzávalók 12 darabhoz:
4 dl langyos víz
2 ek olaj
1 csapott ek. só
1 tk. cukor
60 dkg kenyérliszt /de jó a sima finomliszt is/
1 tasak élesztőpor

Ebben a sorrendben ment a gépbe, ami megdagasztotta és megkelesztette, amikor lejárt a program kivettem a tésztát, lisztezett deszkán átgyúrtam és visszatettem a kenyérgép még meleg üstjébe újra kelni.
Természetesen akinek nincs kenyérgépe az kézzel dagassza be, a langyos vízbe keverje bele a cukrot és a friss élesztőt, szóval a kézzel dagasztáshoz egy nagy tálba mérje ki a lisztet, sót végül a felfuttatott élesztővel dagassza be a tésztát, a két ek. olajat dagasztás közben a vége felé adja hozzá.
A tészta akkor jó, ha szép sima és elválik táltól, kéztől. Letakarva duplájára kell keleszteni.
Közben még egyszer érdemes átgyúrni gyöngéden és visszatenni pihenni, megint letakarva és újra duplára kelni hagyni.
Egyébként mindegy, hogy friss vagy por az élesztő, egyformán jó  /ha a szárazat: instant vagy express élesztőport használok azt nem kell felfuttatni, csak egyből a liszthez szórni és elkeverni majd a többi hozzávalóval bedagasztani ! közben ugyanúgy kétszer finoman átgyúrni és letakarva meleg helyen pihentetni.
Innentől ugyanaz:
Amikor másodjára is duplájára nőtt kivettem, lisztezett deszkán kinyújtottam nem túl vékonyra, fánkszaggatóval egyenlő formákra szaggattam, egyenként golyókká gömbölyítettem, majd letakarva pihentettem megint 10 percig.
Közben bemelegítettem a sütőt 220 fokra, a zsömléket pedig olajozott gáztepsire egymás mellé leraktam mind, kis közökkel, megint letakartam és hagytam 20 percig a meleg konyhában kelni.
Mielőtt betettem volna a sütőbe, egy hasonló mélységű, azaz a másik gáztepsit megspricceltem vízzel, ráborítottam mintegy tetőként az előző tepsiben várakozó zsömikre és így együtt mentek a forró sütőbe pont 20 percre...
- akinek nincs még egy hasonló formájú mély tepsije tetőnek, vagy nincs kettő gáztepsije, akkor csak simán tegye be a sütőbe a zsömlés tepsit, de a sütő aljába egy kis lábasba vagy egy üres, erre a célra használt konzervdobozba tegyen vizet, vagy 4-5 db jégkockát dobjon be a forró sütő aljába, hogy gőz keletkezhessen. Ez nagyon fontos !
... a 20 perc letelte után levettem a forró tepsitetőt több konyharuha segítségével és a zsömlék tovább sültek - míg a nekem megfelelő - piros, aranyszínű ropogós állagot elérték.
Akkor kivettem, rácsra helyeztem, miután tűzforrón a kissé összetapadt zsemléket nem tudtam rögtön szétszedni, meg kellett várni, hogy valamennyire visszahűljön, amikor már meg tudtam fogni csodásan elváltak egymástól és rácson hagytam kihűlni, persze langyosan muszáj volt enni belőle, bele is haltam volna, ha nem ehettem volna.
Valami eszméletlen finom.
Ezentúl csak gondolok egyet és már sütöm is.