Tegnap arra ébredtem, hogy tésztát kéne enni, de saját kezűleg gyúrtat, mert annak egyszerűen nincs párja, keményebb, ruganyosabb, rágni kell, nem csak nyelni, hiába vannak egyre jobb, házias tésztakészítmények - mellesleg szeretem is, használom is ezeket, nagyon sokszor, mert praktikus és gyors - de amit saját kezűleg gyúrunk, darabolunk, nekem az a legjobb.
Nem is értem miért nem készítek többször, egyáltalán nem akkora fáradtság, az íze, állaga miatt pedig mindenképp megéri.
... hogy arról már említést se tegyek, hogy 2 darab tésztagépem is van mindenféle tartozékokkal, mindkettőt örököltem, az egyik Édesanyámé volt, a másik egy nagynénié, aki nekem adta, és még soha nem használtam egyiket sem, ne kérdezzétek, hogy miért, mert nem tudok rá értelmes magyarázatot adni, fogalmam sincs, mindig csak készülök elővenni, aztán elmarad.
Ezügyben valami baj van velem :-)
Mikor most begyúrtam a tésztámat még nem tudtam milyen ízesítésű lesz, menet közben találtam ki.
Mindenesetre főztem elé egy zöldséglevest, sok petrezselyemmel, paprikakrémmel, és naná a tésztafőzőlével, levesbetétnek pedig a tésztából tettem hozzá egy-két maréknyit, fincsi lett.
A tésztához: ez az adag 2 főnek elegendő nálunk
30 dkg liszt
3 egész tojás
pici só
pici víz
Egy tálba szitálom a lisztet, közepébe mélyedést kavarok, oda ütöm a tojásokat, sózom, és három ujjammal kevergetem, mindig egyre több lisztet felvéve, pici vízzel a végén még rásegítek és innentől jól és sokáig gyúrom, amíg szép sima lesz. A tálba visszatéve és konyharuhával letakarva pihentetem.
Majd kb. félóra múlva lisztezett deszkán kettőbe veszem, egyenként átgyúrom, és jön a nyújtás.
Könnyebb kisebb darabbal dolgozni, pláne, ha nem vagyunk rutinosak.
Igyekszem minél vékonyabbra nyújtani, de nem átlátszóan hajszálvékonyra. Amikor úgy gondolom, hogy elég, akkor kettőbe hajtom és vissza, majd a vonal mentén kettévágom, ugyanígy teszek az összes lapocskával, egészen addig míg kb.2-3 centi széles csíkokat nem kapok, ezeket jól meglisztezve egymásra helyezem és éles késsel darabolom. Ha kész, az ujjbegyeimmel szétrázogatom és hagyom szikkadni, amíg a sós víz felforr a kifőzéséhez.
Kifőzöm, ha újra felforrt a víz és az összes tészta fent van a tetején, akkor szűrővel kiemelve már megy is az adott ízesítéshez ami bármi lehet amit szeretünk.
Soha nem szabad leöblíteni a házilag gyúrt és kifőzött tésztát, a főzőlevet is vétek kiönteni, mert csodás leveseket főzhetünk belőle: Pl. fokhagymalevest, krumplilevest, zöldséglevest, ki mit szeret.
Én ezeket mind.
... a
házilag gyúrt kifőtt tésztát én mindig és kötelezően forró zsírra szedem ki - Dédi mamának igaza volt, sokkal jobb ízű zsírral elkeverve a tészta - ha például túrósnak, mákosnak, diósnak készítem.
Természetesen, ha valami mártásos, vagy krumplis, káposztás, grízes formában fogjuk enni, akkor egyből az előre elkészített ízesítéshez keverem, kevés főzővízzel együtt.
Fokhagymás-tejszínes-sajtos mártás
1 ek. zsír
2-3 gerezd fokhagyma lapkákra vágva
1 tömlő natúr tejszínkrémsajt
1-2 dl habtejszín, zsíros
1 csapott ek. szárított kakukkfű
1 tk. paprikakrém
1 ek. szárított petrezselyem vagy, ha van 1 csokor friss, apróra vágva
reszelt trappistasajt, a tetejére, sok
természetesen ezt még lehet fokozni gombával, hegyes erős zöldpaprika karikákkal, minddel finom.
Ezek a legnagyobb kedvenceim.
