Nem akarom elkiabálni, de....

... mintha megjavulna, legalábbis próbaképp ma reggel kivettem a rizsből és telefonáltam kettőt, persze, hogy a gyerekeimet hívtam és tudtunk beszélni !!!!
Úgy tűnik minden rendben van talán, de a biztonság kedvéért visszatettem egy újabb adag rizs fogságába, biztos ami biztos, csak száradjon szépen. Majd délután kiveszem.


Szóval emberek, ha bárkinek vízbe esik a telója, miután leszárogatta, szétszedte, kivette stb azonnal egy olyan edénybe, dunsztos üvegbe, bármibe tegye, ahol ha feltölti rizzsel semmi ne látszódjon ki a telefonból és hagyja úgy 2 napig.
Utána lehet próbálkozni, feléledt-e, vagy szervízbe menni, hátha ott még tudnak vele valamit kezdeni.


Ez a rizsdolog tulajdonképpen teljesen logikus, de nekem, ha nem mondják, eszembe nem jutott volna, pedig tessék... annyira örülök, elmondani nem tudom.
Nem is magáért a telefon miatt, a tárgyak azok tárgyak, eltűnnek, elromlanak, elvesznek, de itt nekem most másról van szó,  ez a telefon nem szimpla tárgy volt, hanem a férjem telefonja volt, és innentől ez érzelmi kérdés nálam. Ragaszkodom hozzá, soha többet nem teszem zsebre, hacsak nem zárható a zseb, a nyakamban lógatva fogom hordani.