Nagyikám diós vaníliás kiflije... mennyei

Épp csak 100 éve készülök megsütni, hogy eddig miért nem, ne is kérdezzétek, nincs válasz.
Gyermekkorom minden karácsonyán, húsvétján ott volt a süteményes asztalon a többi között, mindig degeszre ettem magam belőle, megunhatatlan.
Jó ideje kerestem ezt a diós ízt ami ebben a kifliben benne van, még álmodtam is vele, na ezek után még szép, hogy ma nekiálltam.
Tudni kell, hogy az Islernek vagy Ischlernek is ez a tésztája !!!!
"Különben is sokszor álmodom anyai Nagyanyám főztjével, csodás süteményeivel, fantasztikus szakácsnő volt, minden vasárnap délben náluk ebédeltünk, ha esett-ha fújt, pedig nem laktunk közel hozzájuk, de ez törvény volt a családunkban. Már nagyon öregek voltak Papával együtt, amikor még mindig mentünk, én már a férjemmel, gyerekeimmel, vagy csak a szüleim mentek, de akkor már ők főztek nekik egész hétre, hogy mamának ne kelljen."
Tudom, azért ódzkodtam a kifli sütésétől, mert én nem szeretem ezeket az aprólékos, pepecselős, formázgatós munkálatokat, nem, ettől én kicsit ideges leszek.
Pedig nem tartott sokáig.

 Hozzávalók: ebből az adagból 4 gáztepsis adag lesz
Diós omlós tészta
35 dkg liszt
15 dkg őrölt dió
1 tk. sütőpor /dr.oetker/
1 nagyobb narancs vagy citrom teljes héja reszelve
10 dkg cukor
vaníliás cukor /dr.oetker/
20 dkg vaj
1 egész tojás
1-2 ek. tejföl - tejföl helyett használhatunk 1-2 ek. jéghideg vizet is, épp csak annyit amitől összeáll a tészta


Forgatáshoz: porcukor, vaníliáscukor /dr.oetker/


Először az összes szárazat a tálba mértem, kézzel jól összekevertem, majd a vajjal összemorzsoltam gyorsan, beleütöttem a tojást és kezdtem összegyúrni, menet közben szükség volt a 2 evőkanálnyi tejfölre is /vagy 1-2 ek. jéghideg víz/, szép sima tésztává gyúrtam és a tállal együtt 15-20 percre betettem a hűtőbe pihenni.
Közben előkészítettem a gáztepsiket, sütőpapíroztam és a kezem ügyéhez raktam.
Egy mélyebb tálba kiszórtam félkilónyi porcukrot és hozzászórtam 3 csomag vaníliáscukrot, jól összekevertem.
Amikor letelt a pihenőidő, kényelmesen odaültem az asztalhoz, nem bírok én már ennyi kifli mellett állni, szóval így üldögélve nem is volt olyan borzasztó ezt a rengeteg kiflit kisodorgatni.
A deszkát jól megliszteztem, a tésztából diónyi darabokat csíptem, nudlivá sodortam, majd kifliformára igazítva a tepsire raktam sorban egymás mellé, kis közöket hagyva, egészen picit nőni fognak, de nem nagyon.
A sütőt 200 fokra előmelegítettem és a kiflik tepsinként 12-14 percet sültek, lényeges, hogy világosra süssük. Sülés után 5 percig hagytam hűlni, ennyi idő kellett, hogy leválasszam a sütőpapírról simán, majd azon melegen vaníliás porcukorba forgattam és a nagy üvegtálamat kezdtem megtölteni, azt hittem törékeny lesz, és nem volt az. Egyetlen darab sem tört el, csak a számban, mert perszehogy jópárat bekaptam menet közben.
Nagyon finom, jó szívvel ajánlom teljesen kezdő háziasszonyoknak is, sikerük lesz vele, mert gyors és pofonegyszerű.
A teljes kihűlés után különböző karácsonyi fémdobozokba pakoltam szépen elrendezve, ugyanis így sokáig eláll, már ha lesz minek elállni....
Még egy kis szilvalekváros hókifli adagon merengek, de nem is akarom hangosan mondani, épp csak súgva, mert nem biztos hogy nekiállok, de ha megtudják a gyerekeim akkor követelni fogják és muszáj lesz.
Egyelőre pihenek, majd meglátom.