Bruschetta... az olaszok frenetikus előétele... a kedvencem, bármikor, bármennyit tudok megenni belőle. Szoktam is készíteni, csodálkoztam is, hogy még eddig nem került fel a blogra.
Ideírom az igazi, klasszikus receptet is, ugyanis ez az enyém most nem teljesen olyan, mert pl. eléggé el nem ítélhető módon nincs itthon friss bazsalikomom és az nagyon fontos lenne bele... ráadásul egy hirtelen ötlettől vezérelve olívaolaj helyett most sült kolozsvári szalonna zsírján pirítottam meg a kenyérszeleteket, mi több, a szalonnapörcök is rákerültek a kenyérre, ez pláne nincs az eredetiben... mit mondjak nem rontotta el, de így mégsem az igazi bruschetta, csak az én változatom...
kenyérszeletek
olívaolaj
fokhagymagerezdek 2 db egyben marad, a többit apróra felvágva
vöröshagyma apróra kockázva
paradicsom apróra kockázva
friss bazsalikomlevelek aprítva
csipet oregano, só, őrölt bors
A paradicsomot felkockázzuk, a hagymát is, 2 gerezd kivételével a fokhagymát is, végül a bazsalikomot és mindezt összekeverjük, fűszerezzük.
A kenyérszeleteket meglocsoljuk olívaolajjal, majd sütőben lepirítjuk világosra /de ettem úgyis Olaszországban, hogy kenyérpirítóban pirították és utána olajozták és dörzsölték be fokhagymával/
az egész fokhagymagerezddel alaposan be kell dörzsölni minden kenyérszeletet, majd bőven megpakolni ezzel a fűszeres paradicsommal.
Mennyei.
2 db paradicsom kockázva
2 fokhagymagerezd
kis darab kolozsvári szalonna, felcsíkozva
4 kisebb kenyérszelet
só, bors, csipet oregano
A paradicsomot kockáztam, sóztam, borsoztam, ment rá az oregano is.
A szalonnát pörcre sütöttem és a zsírján megpirítottam a kenyérszeletek egyik felét, majd mindegyiket a zsíros felén bedörzsöltem a fokhagymával, a pörcöket elosztottam a kenyerekre, majd rápakoltam a fűszeres paradicsomot is.
Lehet, hogy nem volt az igazi klasszikus, de hogy nagyon finom lett így is, azt higgyétek el nekem.
Úgy bevágtam a kenyérszeleteket, mint a huzat. isteni volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése