Elsősorban persze rengeteg steak-et sütnek, az argentin steak világhírű, vajpuha, omlós, Buenos Airesben egymást érik az ilyen kiülős-beülős éttermek, ahol millióféle faszénen sütött steakvariáció kapható, fiatal kecske egészben sütve, mini hurkák, különleges fűszeres kolbászkák társaságában, és hozzájuk az isteni kenegetős szószok garmadája, amit ők chimichurrinak hívnak.
Chimichurri receptje: nagyon finom, fűszeres mártogató bármilyen más sülthöz is kiváló, nemcsak steak-hez
4-5 közepes hagyma kockára aprítva /felét félretenni/
6-8 paradicsom szintén kockára /felét félretenni/
1 közepes fej fokhagyma gerezdjeire és apróra vágva
/1 cs. korianderzöld apróra vágva, én nem használom, valamiért nem bírom az ízét, illatát/
2 cs. petrezselyemzöld apróra vágva
kevés oregano
1-2 ek. borecet, legjobb a vörösborecet
csípős chili vagy hegyes erőspaprika apróra vágva
só
olívaolaj
Kevés olajon a hagyma felét, a paradicsom felét, a fokhagymát, a zöldfűszereket összepirítjuk, majd hozzákeverjük a borecetet, összepároljuk, nem szabad sűrűnek lennie, ha netán az, akkor egy kevés vízzel higítsuk, sózzuk, összeforraljuk és a tűzről levéve belekeverjük a hagyma és paradicsom másik, nyersen hagyott felét és az erős paprikadarabokat.
Bármilyen sülthúst mártogathatunk bele, nemcsak steak-et, sült zöldségeket is, krumplit is, hűtőben, jól záródó üvegben eláll egy ideig.
/persze az argentínok nemcsak a marhát, hanem a bárányt, a kecskét is eszik például és olyan vajpuhára sütve, mint az álom, hogy most mást ne is soroljak/
Argentína csodálatos ország, a sokszínűségével, az isteni ételeivel, a tangóval, a kedves emberekkel...
Ezt az alábbi pörköltszerűséget is rendszeresen készítik, főtt rizzsel elkeverve a gaucho-k /marhapásztorok/ napi eledele, de a városokban, a polgárok is fogyasztják hétköznapi szinten, a hús mellé belefőznek kukoricacső darabokat, paradicsomot, burgonyát.
Én az alapételt szoktam készíteni, mi így szeretjük:
Hozzávalók a carbonada raguhoz:
1 kg marhahús, lehetőleg színhús
őrölt kömény
2 db nagy vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
olaj, liszt
1 ek.cukor, só, bors
1-2 dl sör
1 kg marhacombot, hátszínt, vagy az olcsóbb lábszárt, vagy a rostélyosnak azt a belső, csont nélküli szeletét nagy kockára vágva, egy serpenyőben, kevés olajon megpirítom, majd egy nagy vaslábasba öntöm át és bőven meghintem őrölt köménnyel.
A 2 nagy fej vöröshagymát, szintén nagyobb kockákra aprítom és 3 gerezd fokhagymával együtt ugyanabban a serpenyőben a maradék zsiradékon - esetleg teszek még hozzá olajat - szintén megpirítom, amikor már eresztett egy kis levet, 1 ek. cukorral együtt karamellizálom, majd ezt is a vaslábasba töltöm, a húsra.
A serpenyőbe megint egy kis olaj megy, majd 1-2 ek. liszt rá, összepirítom, majd bő 1-2 dl sört ráöntök, kiforralom és ezt is ráöntöm a lábasban várakozó hagymás-húsos egyvelegre. Sózom, borsozom bőven és beteszem a sütőbe, úgy másfél-két órára.
Az idő leteltével vajpuhán veszem ki.
Az idő leteltével vajpuhán veszem ki.
Friss bagett, vagy fokhagymás pirítós, de sajtos fokhagymás szélesmetélt is illik hozzá köretnek és persze óriási mennyiségű bármilyen saláta, amit csak szeretünk.
Ha netán maradna másnapra, főtt rizzsel összekeverve, mint rizseshús is megállja a helyét.
Nálunk eddig még ez soha nem fordult elő, nem maradt egy darabka sem, sőt olyan gyorsan fogyott el, hogy mire észbekaptam nem volt miről fotót készíteni, legfeljebb az üres vaslábasról.
Ha netán maradna másnapra, főtt rizzsel összekeverve, mint rizseshús is megállja a helyét.
Nálunk eddig még ez soha nem fordult elő, nem maradt egy darabka sem, sőt olyan gyorsan fogyott el, hogy mire észbekaptam nem volt miről fotót készíteni, legfeljebb az üres vaslábasról.
Vendégségre, kerti partira különösen alkalmas fogás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése