Hókifli karácsonyra...

Családunk évszázados nagyanyai  / déd, ük / receptje, minden karácsonykor / a hókifli húsvétkor is /, ott volt a terített asztalon a többféle ízesítésű bejgli, a zserbó, a linzer aprósütik, a torták, a somlói galuska társaságában.

Hogy csak a süteményeket említsem.

Én most álltam neki először, próbasütést végeztem, féladaggal.

Muszáj belejönni, gyakorolni, mert  rám vár ez a teendő ezentúl, minden karácsonykor.

A családi hagyományokat márpedig, ha törik-ha szakad, tovább kell vinni.

A receptnek a teljes adagot adom meg, kb.75 db lesz a feltüntetett mennyiségből.

Nálunk csak szilvalekvárral készülhet, más töltelékkel egyszerűen nem eszik meg.

Csodálatosan egyszerű, nagyon finom, megunhatatlan.

Hókifli

Tészta:

60 dkg liszt

6 tojás sárgája

3 kis pohár tejföl, 20%-os

só

20 dkg puha disznózsír - négyfelé elosztva

vaníliás porcukor a forgatáshoz

Töltelék: kemény szilvalekvár, a régi hagyományos

Lehet még dió, mák, gesztenye töltelékkel is, a töltelékük készítése ahogy a bejgliknél szokásos.

Itt jól látszik a vágott felükkel felfelé és így nyújtani lapkává, majd tölteni, formázni.

Ettől lesz levelesen rétegzett minden kiflicske.

A hozzávalókat jól összedolgoztam egyneművé, kivéve a zsírt, jó alaposan meggyúrtam, majd négy egyenlő részre vettem, mindegyiket helyes kis cipóvá gömbölyítettem és mentek a hűtőbe, a minimum kb. 2-4 óra pihenésre.
Amikor letelt az idő, hagytam szobahőmérsékleten egy órát állni, majd egyenként jó vékonyra nyújtottam, mindig csak egy cipócskával dolgoztam, a többi addig a tálban pihent.
Tehát amikor kinyújtottam, nagyon vékonyan megkentem a puha zsírral és szorosan feltekertem, mint a bejglit szokás és ujjnyi darabokra vágtam. Ezeket a darabokat, a vágott felükkel felfelé, /ettől lesz szellős, leveles, rétegezett hatású /, egyenként kinyújtogattam lapkává, majd mokkáskanálnyi szilvalekvárt tettem rájuk. Felsodortam és kifliformára próbáltam alakítani. Néha sikerült, néha nem, néha inkább csak párnácska lett, de az élvezeti értékéből ez semmit nem vont le. Az sem baj, ha néhol kilátszik a lekvár kissé, mert a kemény szilvalekvár jó tulajdonsága, hogy nem folyik.
Sütőpapíros tepsire helyeztem a tésztácskákat és forró sütőben, 180-190 fokon 10 percig sütöttem tepsinként.
Figyelni kell, nehogy megégjen, épp csak színesedőnek, de világosnak kell maradnia !!!
Még melegen vaníliás porcukorba forgattam valamennyit és nagy tálba raktam, ahol rétegenként újabb porcukorszitálást kaptak.
A családi hagyománynak, elvárásnak ugye meg kell felelni.



Most a féladagos próbasütés jól sikerült, a receptben a teljes adag van megadva !!!
A kiflik villámgyorsan elpárologtak, eltünedeztek, úgyhogy a 20-i héten neki kell állnom az újabb, most már teljes adag elkészítésének.
Csak hová fogom eldugni a tálakat, hogy maradjon 24-re belőle.
Főleg magam elől.
Ez itt a nagy kérdés.