Rizskoch / Rizsfelfújt

Tehát a lencsegulyás után ez volt a második fogás, nem akarom tömjénezni magam, de jó választásnak bizonyult. Illett hozzá.
Azt is jól tettem, hogy F.Nagy Angéla receptjét használtam, eddig ugyanis mindig szárazra sikeredett egy kicsit, ugyanis eleve tejberizst főztem és nem tettem hozzá vajat sem.
Most viszont kellemesen krémes maradt a belseje /nem nyers!/, viszont a teteje-alja szépen megsült, azt hiszem a vaj jót tesz neki.

Forrás: F.Nagy Angéla 1973-as recepteskönyve

25 dkg rizs
annyi víz amennyi a rizst ellepi
5 dkg vaj
1 vaníliarúd, felvágva, magjai kikaparva /vagy 2 cs. vaníliás cukor/
csipet só
tej,  kb 3/4 liter, felforralva, melegen
10 dkg cukor
6 tojás szétválasztva
1 citrom reszelt héja
mazsola, egy jó marékkal
vaj, zsemlemorzsa a tepsi kikenéséhez
lekvárok

A rizst odatettem a tűzre főni, annyi vízzel amennyi épp ellepte, hozzátettem a darab vajat és sót, és a vaníliarudat. Amikor már beszívta a vizet akkor kezdtem több részletben a meleg tejet adagolni hozzá, mindig csak annyit amennyi ellepte, és csak addig, míg puhára főtt a rizs. Ekkor elzártam, kidobtam a vaníliarudat és belekevertem a mazsolát, lefedtem és hagytam dagadni, hűlni.
A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem, a sárgáját a cukorral és a citromhéjjal habosra kevertem és fokozatosan hozzáadtam a már langyosra hűlt rizst, legvégül pedig a fehérjehabot forgattam hozzá. A tepsit vastagon kivajaztam és megszórtam zsemlemorzsával, majd beleöntöttem a masszát.
190 fokra előmelegített forró sütőben kezdtem a sütést, majd mérsékeltem 10 perc után 170 fokra és kb.30 perc alatt pirosra sütöttem. Akkor kész - onnan is lehet tudni - hogy már nem lötyögős az állaga a tepsiben. Langyosan megszórtam bőven porcukorral és kétféle, saját főzésű lekvárral tálaltam, mivel én eperrel szeretem, a férjem pedig sárgabaracklekvárral, mert az a kedvenc lekvárja.
Mindkettővel csodafinom volt.