2012. január 31., kedd

Sajtos-szalonnás szarvacska angolosan




Ez az étel az angolszász Mac and cheese egyik variációja, ennek a receptjét hónapokkal ezelőtt láttam  vagy az "Ahogy eszik, úgy puffad" blogon, vagy a "Praktikák sok gyerekhez" blogon, vagy nem tudom kinek a blogján, de ha az illető rám szól, hogy az ő blogján volt ez a recept több hónapja, készséggel belinkelem.
Tegnap már láttam a NoSalty-n is, az "Ági főz" blogon is csak másképp készítve kicsit.
Szóval népszerű recept kezd lenni, de finom is, kiadós is, érdemes elkészíteni.




4 főre készült:

35 dkg szarvacska tészta / vagy makaróni tördelve
20 dkg húsos kolozsvári szalonna kockára vágva / a Bacon is jó
2-3 gerez fokhagyma áttörve
5 dkg vaj
5 dl tej
5 dkg liszt
20-25 reszelt sajt vegyesen füstölttel együtt
1 ek mustár


Míg sós vízben főtt a tészta, csak roppanósra-azaz 5-7 perc! mert még a sütőben is párolódni fog,
a szalonnát zsírjára, piros, ropogósra sütöttem, a végén hozzáadtam a fokhagymát is, jól elkevertem és a leszűrt tésztát beleforgattam.
Egy tűzálló tálat vagy tepsit kiolajoztam.
Egy nyeles lábasban elkészítettem a besamelt, azaz a vajat felolvasztottam, a lisztet lepirítottam kissé és felengedtem a tejjel, sóztam, borsoztam, mustároztam és 2-3 maréknyi reszelt sajtot beleolvasztottam, sűrűn folyós, krémes masszának kell lennie, majd ezt a keveréket a szalonnás szarvacskára borítottam, jól elkevertem és a kiolajozott sütőtálba simítottam.
A tetejét vastagon megszórtam a maradék összes sajttal és egy kevés zsemlemorzsával, amitől  majd jó ropogós lesz, ment a sütőbe, ahol 15-20 perc alatt pirosra sült sajt.
Tálaláskor én megtejfölöztem az enyémet, mert imádom a tejfölt mindenen, amihez csak passzol, de anélkül is nagyon finom és komplett egytál.
Mindenkinek ízlett, nagy siker volt, úgyhogy ezt még többször is kell készítenem.




                                                                        besamel






2012. január 26., csütörtök

Magyarok Asztala Díj




Petrától kaptam amit ezúton is nagyon köszönök neki.

Akiknek én továbbadnám szeretettel, mert nagyon megérdemlik, mert isteni receptjeik vannak, mert élvezet nézelődni a blogjukon, mert rengeteg jó tippet, hasznos tanácsot adnak az arra járóknak:

Duende  - Szellem a fazékban
Viki - Házias konyha
Jutka - Süssünk főzzünk valamit
Éva - Takarékos konyha
Trollanyu - Troll a konyhámban

Fogadjátok szeretettel.


Persze rajtuk kívül még nagyon sok blogot tudnék felsorolni, akik szintén megérdemlik a remek receptjeik miatt, de időhiány miatt nem megy.


Feladat csak annyi, hogy megjelentetitek a blogotokon a "Magyarok asztala" c. képet és továbbadjátok a díjat annyi blogtársatoknak, ahánynak akarjátok. Nincs számbeli megjelölés.

2012. január 25., szerda

Lestyános húsgombócleves




Valósággal beleszerettem a nyáron a lestyánba.
Alíz blogján a Fakanálforgató tollforgató-n láttam, meg más erdélyi blogokon is, hogy ők a lestyánt napi szinten használják levesekbe, egyéb ételekbe, amibe kell, sőt télire tartósítják komoly mennyiségben.
Itt Magyarországon is ismertük, vagy legalábbis hallottuk ennek a fűszernövénynek a nevét, de egyáltalán nem jellemző a használata, csak kevés kivétel van tényleg, én nem is ismerek senkit aki főzné az ételeibe.
Na tavaly nyáron egy kertészetben aztán vettem egy tövet, elültettem a kertben, és majd minden levesbe belefőztem egy-egy szálat.
Finom, aromás a zellerzöldhöz hasonlatos formájú, ízű,  illatú, csak sokkal erőteljesebb, karakteresebb. Olyan mint a mondat végén a pont, lezárja, egységbe fogja az étel ízét pont ahogy kell.
Nekem annyira ízlik, hogy ősszel lefagyasztottam a növényke leveleit, szárait, egész télen használom, sőt vettem szárított formában is, mivel egy kis növény még nem ad annyit, de tavasszal már több tövet is fogok a meglévő mellé ültetni, ami egyébként fagyálló, tavasszal újra kihajt, de akkor már picit terebélyesebben, tehát évről évre növekszik.
Szeretném, ha valósággal lestyánerdő növögetne a kertemben.




1/2 kg darált sertéshús
2 db vöröshagyma
2-4 gerezd fokhagyma
1 tojás
1 maréknyi rizs a gombócba
1 cs. petrezselyemzöld apróra vágva
2-3 szál lestyán apróra vágva
2 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1 kis darab zeller
2 kelkáposztalevél csíkozva
1-2 maréknyi gersli/árpagyöngy a levesbe betétnek és sűrítésképpen
olaj
1 ek liszt, tejföl
1 dl tejszín
só, bors

Összegyúrtam a húsgombóc hozzávalóit, a húst, 1 vöröshagymát, 2 gerezd fokhagymát, a tojást, sóztam, borsoztam és egy marék rizst szórtam rá és jól eldolgoztam.
Megpucoltam és felkarikáztam a zöldségeket, majd kevés olajon megdinszteltem, ment hozzá a másik vöröshagyma kockázva, összepirítottam és felengedtem annyi vízzel, amennyi levest szerettem volna, felforraltam, majd beletettem a kelkáposzta csíkokat, a 2 maréknyi gerslit, a maradék fokhagymákat és az apróra gömbölyített húsgombócokat.
A végén a zöldeket is, ha kell még akkor só és bors is.
Puhára főztem az egészet, illetve, amikor a hús és a zöldségek már puhák, a gersli még csak majdnem puha, de én pont így szeretem, hogy kicsit rágni kelljen.
A lisztet elkevertem az 1-2 dl tejföllel és hőkiegyenlítéssel behabartam levest, majd a tejszínt is hozzácsorgattam, jól összeforraltam és tálaltam.
Nagyon finom.






2012. január 23., hétfő

Narancshéj cukorszirupban




Annyi narancsot megeszünk nap mint nap, a rengeteg héj meg megy a kukába.
Gondoltam, sütemények sütésénél meg milyen jó lesz, ha megmentek egy keveset későbbre.




Próbaképpen 4 naranccsal kezdtem, egy üvegnyi lett belőle, olyan rendes befőttes üveggel.
Ha beválik, jövőre majd többet is elteszek.

Jól megmostam/sikáltam a narancsokat, a pucolás után, amennyire tudtam levágtam a keserű, belső fehér bundácskát, bár nagy ügyet nem csináltam belőle, ha maradt valamennyi rajta.
Szeretem, ha kicsit kesernyés az íze.
Ezek után olyan vékonyra metéltem, amennyire csak tudtam és bírtam türelemmel.
Egy kis lábasban odatettem annyi vízzel ami ellepte /talán még 1,5 dl sem volt/ és egy fél óráig csak főztem, majd ezekután még egy kis vizet töltöttem hozzá, mert az előzőt elfőtte és szórtam rá 20 dkg cukrot, amivel annyi ideig rotyogtattam, míg jó sűrű lett majd a tiszta alaposan kimosott befőttesüvegbe töltöttem, ami teljesen tele is lett, celofánt tettem rá és így csavartam a fémfödelet a tetejére.
A forró üveget beállítottam a tiszta konyharuhák közé, mivel jó sok van, tökéletesen megfelelt száraz dunsztnak, 24 órát töltött ott, teljes kihűlésig. Két nap múlva ki is lett próbálva.
A hétvégén szalagos fánkot sütöttem a gulyásleves utánra és egy evőkanálnyit beledagasztottam a tésztájába, minden harapásnál lehetett érezni a narancshéj ízét-illatát, finomabbá tette a fánkot.
Ezentúl amibe csak lehet, mindenbe teszek belőle.
Sőt, mivel még mindig tart a narancsinvázió, lehet hogy még egy üveggel elteszek, nyáron is jó lesz édességekben.




2012. január 21., szombat

Díj... aranyosan, viccesen




Teácskától kaptam, akinek nagyon köszönöm, hogy rám gondolt ezzel a két helyes kis díjjal, az "orosz konzulátustól":-)))

Ahogy látom a blogokon, már mindenki megkapta, aki csak kaphatta, tehát Reformkori Petrát fogom követni, én sem jelölök senkit külön, hanem mindkét díj mindenkié aki csak a blogomra jön nézelődni, már ezért megérdemlik:-)
Tehát mindenki fogadja tőlem szeretettel a díjakat:-)))

Két dolog rólam:
-Kifejezetten szolidáris vagyok az aranyos gömbölyű hátsóval rendelkező medvebocsok iránt, akik megpróbálnak a napba nézni:-)
-Kifejezetten szeretem a réti susulykából főtt finom főzeléket, mert jó ízű és nagyon egészséges:-)


Mindenkinek nagyon kellemes, napfényes, nevetős, finom süteményes hétvégét kívánok!!!!!

2012. január 19., csütörtök

Ecetes almapaprika





Imádom a savanyúságokat.
Ha piacra megyek, soha nem jövök úgy haza, hogy ne vettem volna négy-ötféle savanyúságot, egyszerűen nem bírok ellenállni a savanyúságos stand látványának.
Az a sok tál tele mindenféle ecetes zöldséggel, a legújabb nagy kedvencemmel az ecetes karfiollal, ami valami mennyei, de céklával, uborkával, fokhagymával, cseresznyepaprikával, fehér vagy lilakáposztával töltött paprikával, a hatalmas hordó a savanyított káposztával az egyik legszebb látvány, legalábbis nekem.
Rögtön éhes leszek.





Paprikáskrumpli






Ezt az ételt mindenki ismeri, mindenki el tudja készíteni ebben az országban.
Mondhatjuk, hogy az egyik tradícionális ételünk. 
Azt hiszem talán az egyik leggyakrabban főzött egytálétel és azt hiszem nincs ember aki ne szeretné vagy ne evett volna ilyet.
Csak abban lehet eltérés, hogy ki mivel dúsítja, kinek mire futja még a pénztárcájából.
Csak simán is nagyon finom, tehát csak a krumpli, hagyma, pirospaprika és zsiradék.
Viszont ha jut több pénz is rá érdemes galuskával, vagy apró nokedlivel,  gombával,  virslivel vagy kolbásszal, ezen belül is lángolt kolbásszal vagy debrecenivel is feldobni.
Bármilyen idény salátával vagy hordós savanyúsággal tökéletes ebéd vagy vacsora.
Az enyémben most galuska, virsli és egy maréknyi erdei gombakeverék volt pluszban és jó csípős ecetes almapaprikát ettünk mellé.
Finom volt.





2012. január 17., kedd

Hétvégi süteményeim


Egymás után sütöttem mindkettőt még pénteken délután.
Mindkettőt  F.Nagy Angéla: Süteményt télen-nyáron c. kiadványából  vettem, de a gyümölcsök nem szerepeltek a receptekben, azt már én adtam hozzá.
Igy aztán szombaton és vasárnap is volt mihez nyúlni, délutánonként, mikor mindenkire rájött a szenvedés, hogy enne valamit...


Meggyes dióspiskóta





25 dkg vaj
20 dkg cukor
1 sütőpor
4 tojássárgája
vaníliáscukor
22 dkg darált dió
24 dkg rétesliszt
1 kupica rum vagy narancslikőr
1 citrom héja reszelve
4 tojásfehérje kemény habbá verve
1 ü. meggybefőtt, leve leöntve ásványvízzel keverve kellemes üdítő

A vajat a cukorral, a sütőporral, és a tojások sárgájával habosra kevertem, apránként adtam hozzá a vaníliáscukrot, az őrölt diót, a lisztet, a rumot, végül a tojásfehérje habot. Amikor már minden benne volt, akkor reszeltem hozzá a citromhéjat.
Sütőpapíros tepsibe simítottam a masszát, tetejére szórtam a meggyszemeket szép egyenletesen, majd a forró sütőbe tettem 5 percre magas fokozatra /gázon 7-esre/, majd levettem takarékra /gázon 3-4-esre/ és szépen lassan sütöttem tűpróbáig, kb. 30 perc.
Csak kihűlés után borítottam ki és kockáztam fel, tálra rendeztem majd porcukroztam.

Ezt a tésztát is süthetjük tortának, ez a fenti mennyiség 2 db közepes nagyságú tortalapnak felel meg, tortaformában sütve, bármilyen krémmel töltve.






Kakaós kevert őszibarackkal




2 egész tojás
1 bögre cukor
1 sütőpor
1 bögre tejföl
2 ek. kakaópor
1 bögre liszt
1 doboz őszibarack konzerv, leve leöntve ásványvízzel keverve nagyon finom, üdítő szomjoltó sütés közben, a felezett ősziket kis darabokra aprítottam

A tojásokat habosra kevertem a cukorral, sütőporral, majd a tejfölt és a kakaóport, legvégül a lisztet kevertem hozzá. Sütőpapíros tepsibe töltöttem a masszát, tetejére szórtam egyenletesen az őszidarabokat és előmelegített, forró sütőben megsütöttem, kb.25-30 perc, tűpróbáig!!!
Hagytam teljesen kihűlni, akkor kiborítottam deszkára, óvatosan lehúztam a sütőpapírt, felkockázva tálra rendeztem és alaposan meghintettem porcukorral.

Ha nem teszünk hozzá gyümölcsöt, akkor kihűlés után kettőbe vágva baracklekvárral is megkenhetjük, utána szeletelhetjük, porcukrozhatjuk.
Ugyanezt a tésztát kerek formában tortalapként is megsüthetjük és csoki, dió, vagy gesztenyekrémmel töltve isteni finom tortát készíthetünk.





Szeretem ezeket az egyszerű sütiket, finomak nagyon.



Hagymás törtkrumpli




Annyira régen készítettem köretnek hagymás törtkrumplit, most hétvégén a rántott karajhoz ez készült, valahogy most egészen rákattantam,  mert már elfelejtettem milyen nagyon finom is.

5 db közepes burgonya
1 db vöröshagyma apróra
1 ek. libazsír
só, bors

A krumplit hajában megfőztem, hámoztam és hagytam kihűlni.
Amikor már hideg lett, nagylyukú reszelőn lereszeltem.
A hagymát apró kockákra vágtam és a libazsíron megdinszteltem, sóztam, borsoztam és hozzákevertem a krumplit.
Hagytam jól lepirulni, odakapni az alját.
Valami isteni volt a rántott karajhoz és mellé a hagyományos uborkasaláta.






2012. január 13., péntek

Kolbászos paradicsomos spagetti




Ma megint csak egy szolíd ebédet szerettem volna.
Körülnéztem a hűtőben, spájzban, hol mi van.
Talált maradékokból lett az ebéd.

1 dob.hámozott, darabos paradicsomkonzerv
1 szál csípős etei kolbász, karikázva
15 dkg füstölt szalonna, kockázva
1 fej vöröshagyma, kockára aprítva
2 gerezd fokhagyma
só, bors, oregano,
sok-sok reszelt trappista sajt


Odatettem vizet forralni a spagettinek.
A szalonnát ropogósra sütöttem, majd a zsírján a kolbászt is, majd kivettem és félretettem, ezután a jó pirosas szalonnazsíron megdinszteltem a hagymát, fokhagymát is és ráöntöttem a paradicsomot, fűszereztem bőven, imádom az oregano ízét, illatát a paradicsomos ételekben.
Összerottyantottam. A végén visszakevertem bele a kolbász és sültszalonna darabokat.
Megreszeltem jó sok trappista sajtot.
Amikor minden kész lett összeforgattam a szószt a tésztával és megszórtam a sajttal.
Isteni finom, csípős ízű lett a kolbásztól, feltétlenül többször el fogom készíteni, fel is tűztem a cetlit a hűtőre, hogy szem előtt legyen.
Minden finom étel nevét, főbb jellemzőit pár szóval, kis sajtcetlin a hűtőre mágnesezek, így mindig látom és nem felejtem el, ha már többször készült valami és meguntuk, akkor lekerül a hűtőről, de mindig van helyette újabb és újabb ismétlendő.




2012. január 10., kedd

Macska a karácsonyfában

Még vízkeresztet sem tudtuk megvárni, le kellett bontani a karácsonyfánkat Szafti miatt, mert azt a produkciót találta ki, hogy befeküdt a fa valamelyik ágára, lehetőleg a törzsnél valahol középtájon. Ott szundikált vagy onnan nézett elégedetten, hogy megint sikerült valamivel felhívnia magára a figyelmet.
Mert ő egy ilyen cica, neki mindig kell valami újdonság, valami izgalom, amivel az egész családot sakkban tartja.
Ezt naponta megismételte, ő remekül szórakozott, mi meg frászt kaptunk és attól tartottunk, hogy feldönti az egészet, összetöri a díszeket és mindez éjszaka történik majd amikor alszunk és mindhárom állat elvágja a lábát a törött díszeken átgázolva.









Mindig február végén szoktuk lebontani a fát, mert hála az égnek nemsokára itt a tavasz,  mert ezekben a hideg téli hónapokban jó hangulatot ad,  kellemes ránézni, olyan szívmelengető látvány.
Nos olyan a nappali, mintha nem is lett volna karácsony és hol van még a tavasz.
Ma reggelre arra ébredtünk-keltünk, hogy esik a hó itt nálunk.

2012. január 5., csütörtök

Fokhagymaleves és krumplikása


Szürke hétköznapokra, ronda januári napokra való finom egyszerű paraszti ételek, amikor még tele vagyunk a karácsonyi és szilveszteri lakomák emlékével  és csak úgy enni kívánunk valamit, valami egyszerűt és melengetőt.
Valami "semmi különöset".
Semmi faxnisat, csak úgy magunknak.
Na ilyenkor készítem a fokhagymalevest és a krumplikását.

Persze minden évszakban szoktam ám főzni, nemcsak télen, mert nagyon szeretjük.
Nekem nagyon nagy kedvenceim.
Fokhagymaleves parasztosan
1/2 fej fokhagyma apróra vágva, ha több főre lesz készítve akkor 1 egész fej
1 db hegyes erős paprika karikázva
1-2 ek. olaj
1 tk. pirospaprika

1 ek. édesanna csemege paprikakrém
1-2 tk. erőspista csípős paprikakrém
levesbetét: vagy gyufatészta, vagy apró nokedli, vagy mint most széles metéltszerű, kissé egyenetlen, mert saját kezűleg gyúrtam és vágtam 1 tojásból, annyi liszttel, amennyit felvett
tejföl a tálaláshoz

A tésztának összegyúrom a lisztet a sóval, tojással, pici vízzel és bőven lisztezett deszkán rögtön nyújtom, amilyen vékonyra csak tudom, itt azért annyira nem számít, hogy nagyon vékony legyen, majd két centis csíkokra vágom, majd a csíkokat meglisztezve egymásra fektetem és jó éles késsel felszelem olyan kis metélt formára.
Vizet forralok, sózom és kifőzöm a tésztát, nem szoktam agyon főzni, úgy szeretem, ha "fogkemény", azaz rágni kell. Leszűröm, de a főzőlevet felfogom, mert ezzel öntöm fel majd a levest.
Kevés olajon megfuttatom a sok-sok fokhagymagerezdet, épp csak és rögtön leveszem a tűzről, rászórom a pirospaprikát, elkeverem és felöntöm a tészta jó lisztes főzőlevével, hogy 1-1,5 liternyi legyen és felforralom. A kifőtt tésztát is beleteszem, egyet rottyan és kész is.
Sok tejfölre tálalom.


Krumplikása

3 db nagyobb krumpli kockázva
1-2 ek. liszt
1 ek. zsír
15 dkg tepertő, apróra megvágva
tejföl
1-2 fej vöröshagyma, karikázva, lisztbe forgatva, ropogós pirosra sütve /ez elhagyható ugyan, de jobb, ha nem/

A krumplit annyi sós vízben amennyi épp csak ellepi puhára főzöm.
Míg fő addig a tepertőt, amit előzőleg kis darabokra aprítottam, egy kanálnyi zsíron, serpenyőben átsütöm, jó forróra és tányérra kiszedem.

Megjegyzem a tepertő nálam bizalmi kérdés, akinek nincs sajátja - márpedig legtöbbünknek nincs, nagyon nézze meg, hol veszi, vásárlás előtt kérjen kóstolót, minden valamire való hentes megengedi, mert tudja, hogy az övé jó.
Aki nem engedi, ott eszünkbe ne jusson venni.
Belefutottam már iszonyú rossz, avas tepertőbe, na az elveszi az élettől is a kedvet.
Szóval csak olyat szabad venni, ami aranybarna színű, friss, ropogós, szétolvad a szájban, vagy ha húsos akkor ropogós és ízre mintha akkor sütötték volna. Épp csak nem meleg.
Ezt kezdő háziasszonyoknak írtam, mert az öreg rókák már egyszer kétszer sütöttek otthon zsírszalonnából és pontosan tudják milyen színről, ízről, állagról beszélek.

Tehát, ha a krumpli puha, a főzővizében összetöröm és visszateszem a tűzre, beleszórok apránként 1-2 kanálnyi lisztet, folytonos keverés mellett és addig főzöm, amíg jócskán puffog-dohog.
Ekkor beleterítem a jó bőven zsíros serpenyőbe, ellapogatom és az alját nagyon pirosra sütöm a tepertőmorzsalékos zsíron, tetejére tálaláskor visszaszórom a forró tepertőt.
Tányérokra adagolva bőven tejfölözöm és ha sütöttem hozzá ropogós hagymakarikákat azt is szórok rá. De hagyma nélkül is - most úgy volt - tökéletes.
Finom, nagyon laktató étel. Nem is lehet belőle sokat enni, a tejföl kicsit segít, kicsit könnyít ezen.

Dédiék sokat készítették a krumplikását, hideg téli napokon szinte minden héten volt náluk, előtte  - tejlevest adott /ez felforralt picit édes tej, belefőzött házi cérnametélttel/, vagy
- gömböleg levest / ők a gombócokat hívták gömbölegnek /, ami híg rántottleves-szerűség volt, de nem köményes, hanem sok petrezselymes és öklömnyi krumpligombócos, ezeket a meglehetősen nagy krumpligombócokat főzte bele a levesbe, vagy
- olyan másféle gömböleg levest is, aminek a belsejében egy kanálnyi szilvalekvár volt, így lett kifőzve, majd édes cukros tejjel felöntve, a gombócok úgy készültek, állítólag kukorica és finomliszt keveréke lett összegyúrva vízzel, csipet sóval és forró zsiradékkal, ezt összedolgozta /tojás nem volt benne/ és kifőzte, de bizonytalan vagyok így készült-e pontosan a tésztája.
És finom leves volt mindkettő gömböleges.

A krumplikását más vidékeken hívják dödöllének, gancának, gánicának és még ki tudja hány elnevezése van, a Felvidéken csak krumplikásának hívták és a fent leírt módon készítették el, soha nem szaggatták galuskákra és zsírban forgatva tepsin megsütve, ahogy más vidékeken pl. Zalában, hanem így egyben egy lappá lapítva, az alját nagyon pirosra-ropogósra, a teteje meg puha, belesüppedve a forró sült tepertő és hagymakarika.
Fiatalabb koromban szörnyen nehéz ételnek, túl töménynek tartottam, nem is szívesen ettem, most viszont jólesik, és nagyon ízlik. Ahogy öregszem úgy egyre jobban.
Lehet összefüggés van az életkor és a nehéz ételek között.




2012. január 1., vasárnap

Újévi lencse és korhelyleves...




Számomra elképzelhetetlen az új év kezdése lencse nélkül.
Mióta az eszemet tudom, mindig ez volt az ebéd január 1-én, és egy aranyos hagyomány, amit viszek tovább a saját családomban, remélem a gyerekeim is majd az övékében.
Mielőtt nekiállok a lencse főzésének, kiszórom egy tálba és valamennyi családtagomnak bele kell nyúlni, morzsolgatni, szemezgetni, szórni, mert a babona szerint, aki újévkor lencsét szemelget, morzsolgat, annak az új évben is lesz  pénze mindenre, amire csak neki szükséges.
Még szerencse, hogy a lencse hamar megfő, mert mire mindenki előkerül a szobájából egy kis morzsolgatáshoz... mert ugye ki mikor jött haza a bulikból, mikor feküdt le, meddig alszik stb. stb.
Elég nagy időintervallumról van szó, de azért délután kettőre, háromra általában kész az ebéd, mivel a füstölthúst előre megfőzöm, arra legalább nem kell várni.

Ezt az ételt nálunk mindenki szereti, gyakran főzöm is, újévkor kötelezően, levesnek, gulyásnak, főzeléknek, salátának, télen, nyáron.

Lencsefőzelék

1 db főtt füstölt csülök, vagy füstölt tarja
1-2 db vöröshagyma, apróra vágva
annyi babérlevél ahányan esszük majd az ételt
1/2 kg lencse
só, bors, kevés ecet
olaj, liszt, pirospaprika a rántáshoz

A csülköt vagy más füstölt húst puhára főzöm, majd kicsontozom, ha szükséges, a felesleges kövér és bőrdarabokat általában kidobom, ha más fültölthúst használok, például tarjadarabot, azt akkor vékonyan szépen felszeletelem, a főtt levet külön szűröm, ha szükséges kicsit zsírtalanítom, de azért hagyok rajta is, a lé csak egy részét használom fel, a többit tisztára mosott nagy tejfölös vödrökbe adagolom és lefagyasztom. Jól jön az később is, nyáron is, olyan ételekbe ami finomabb lesz egy kis füstöltlével,
A főtt csülöknek leginkább a belső sovány részét kockázom, darabolom fel a főzelékbe, a többi részt reggelire, vacsorára lehet fogyasztani tormával, mustárral, friss kenyérrel.
A lencsét alaposan megmosom, majd odateszem annyi füstöltlé + víz keverékével, amennyi bőven ellepi. Rászóróm a babérlevelet, meg a hagymát és puhára főzöm. Ez nem több 20-25 percnél.
Pirospaprikás rántást készítek és besűrítem, ami nálam nem jelent igazán sűrűséget, szeretem kicsit levesesre hagyni, nem szeretem, ha megáll a kanál benne, vagyis viszonylag kevés, híg rántást készítek hozzá.
Összeforralom és a fakanálra csorgatok kevéske ecetet, úgy kavarom bele.
Kóstolgatni kell, mert épp csak kicsit, leheletnyit érződjön ki az ecet, nem szabad nagyon savanyúnak lennie. Az ecetet lehet helyettesíteni mustárral is, az is megadja a kellő pikáns ízesítést.


Jóleső a gyomornak ez az étel is, meg a másik nagy kedvenc, megunhatatlan és ilyenkor tisztára gyógyszer:

A kolbászos korhelyleves



1 kg savanyúkáposzta, levével együtt, a káposzta kicsit megvágva, ne legyenek túl hosszú szálai
1-2 db vöröshagyma kockára vágva
1 szál etei /ez itt környékbeli nagyon finom kolbász/ vagy bármilyen más, jó minőségű csípős kolbász karikázva
15 dkg füstölt szalonna, ami lehet a sima kenyérszalonna is vagy kolozsvári húsos is, kis kockákra vágva
borsikafű /csombor/
kapor
10 dkg árpagyöngy /gersli/

A szalonna kisütött zsírján megdinsztelem a hagymát, majd rádobom a kolbász karikáit is, hagyom kicsit összesülni, a kolbász adja meg a leves színét, ezután megy rá a káposzta, a gersli és a fűszerek, majd felöntöm a káposzta levével is, ha van, amitől kellően savanykás lesz és még annyi vízzel, amennyi levest szeretnék. ha netán van a fagyasztóban régebbről félretett füstöltlé, szoktam egy adagot azt is hozzáönteni, csak jót tesz az ízének, gazdagabbá teszi.
Puhára főzöm, besűríteni nem kell, a gerslitől kellően sűrű lesz, meg hát ez végül is leves.
Tejföllel tálalom, puha friss kenyérrel.
Csodafinom, nagyon szeretjük, újévkor kötelezően, de az év többi részében is gyakran főzöm.



Szilveszteri finomságaim...






Kétféle sült csülök,
párolt lilakáposztával és
kacsazsíron sütött, hagymás, kacsamájas sültkrumplival

Állítom, hogy a sertéscsülök megfelelően elkészítve sokkal, de sokkal finomabb a létező összes bőrös malacsültnél. Sokkal ízesebb, szaftosabb.
Már kipróbáltam a malacnál a combot, a karajt, az oldalast, szerintem mind szárazabb húsú, mint a csülök, akárhogyan is van fűszerezve és megsütve. Persze a bőre ropogós pirosra sütve, sörrel kenegetve sülés közben, nagyon finom, de ugyanezt a csülöknél is el lehet érni, viszont a húsa isteni finom szaftos.

Azért kétféle, mert két nyers csontos csülköt és egy füstölt csülköt sütöttem egyszerre, ami annyira jól sikerült, hogy elhatároztam ezentúl ez lesz "A" szilveszteri menü mindig.
Mindenről készítettem képet, csak a csodás pirosra sült csülkökről nem, mert mire észbe kaptam már csak a romok voltak a sütőtálban.

2 db nyers, csontos csülök
1 db füstölt csülök
2 db a főzőlébe + 4-5 db vöröshagyma a sütéshez
2 fej fokhagyma
maréknyi babérlevél
maréknyi szemes bors
1-2 ek. zsír /sertés/

Kuktában, / szerencsére van nekem egy nagy kuktám, megfelelő elhelyezéssel belefért mindhárom csülök, pedig nem voltak kicsik /  elhelyeztem, felöntöttem annyi vízzel, ami ellepte, beleszórtam a fűszereket, rengeteg fokhagymát és jó pár vöröshagymát is melléjük tettem, majd 1,5-2 óra alatt puhára főztem.
Bőven kizsíroztam a nagy kacsasütőmet és abba tettem át a csülköket, úgy hogy ami csontot tudtam, azt mind kihúztam, ne zavarjanak be a továbbiakban.
Nagyon sok vöröshagymát feleztem negyedeltem és melléjük dobtam, és fokhagymát is legalább két fejjel, majd ment a forró sütőbe és ropogós pirosra sütöttem, közben a bőrös részeket többször sörrel kenegettem.





Párolt lilakáposzta

1 közepes fej lilakáposzta - de jó a fehérkáposzta is, amit szép szálasra, vékonyan felszeltem
2 db vöröshagyma, amit szintén vékonyan félkarikára és szálasra vágtam
1 tk. köménymag, szemes is, őrölt is
olaj
1 dl cukor
2 dl víz
1 dl ecet
1 tk. só

A cukrot karamellizáltam, amikor már szép barna színe lett hozzádobtam a köménymagot és a vöröshagymát és egy kevés olajat rá, összedinszteltem, felöntöttem az ecet és víz keverékével, sóztam és belekevertem a káposztát. Lefedve addig pároltam, amíg a káposzta majdnem teljesen puha lett, majd fedő nélkül elfőztem róla a fölösleges folyadékot.
Kóstolni kell, mert egyszerre kell édesen savanykásnak lennie, érződnie kell a köménynek is, ha szükséges kell hozzá tenni ami még hiányzik.
Szerintem ez a világ legszebb színű zöldsége így elkészítve és milyen finom.



Kacsazsírban sült, hagymás, kacsamájas krumpli

3 kg krumpli, héjában főzve, majd pucolva, negyedelve
6 db vöröshagyma, szintén negyedelve
1 fej fokhagyma, gerezdekre
1 doboz kacsamáj / kacsazsírban eltéve /a Sparban kapható/
só, bors

Mindent egy tepsibe halmoztam, a nagy darab májakat kisebbre daraboltam, jól összekevertem és ropogós pirosra sütöttem.





Hagymás, törtkrumplis pogácsa
Tücsök és Bogártól a recept, köszönet érte, mert nagyon finom, jóízű, puha, foszlós és egyszerű.





1 dl meleg víz
1 dl meleg tej
1 tojás
1 ek.só  / nekem egy picit sótlan lett, legközelebb többet rakok bele/
1-2 tk. cukor
10 dkg főtt, áttört burgonya /lehet maradék krumplipüré is/
1-2 ek. kacsazsír vagy libazsír
1 db vöröshagyma
50 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
tetejére: egy felvert tojás a kenéshez

Mindent beraktam a gépbe a fenti sorrend szerint, ami aztán bedagasztotta és megkelesztette a tésztát.
Előtte a zsíron megdinszteltem az apróra vágott hagymát és összekevertem a krumplival, majd így raktam a gépbe a sorrendje szerint.
Miután megkelt, kinyújtottam lisztezett deszkán, kiszaggattam, sütőpapíros tepsire sorakoztattam, lekentem egy felvert tojással és 15-20 perc alatt pirosra sütöttem, előmelegített sütőben.
A hagyma sem nem érződött, sem nem látszódott a pogácsában, tehát azok is készíthetik, akik nem nagyon szeretik látni a hagymát.
Én nagyon hagymás vagyok, szeretem az ízét, a látványa sem zavar, ezért legközelebb megpróbálom úgy, hogy a krumpli megy a tésztába, de a zsíron dinsztelt sok-sok hagymát pedig belehajtogatom a megkelt tésztába, úgy vajon milyen lesz.
De így is nagyon finom volt.







Sonkás, sajtos sörkifli
Ez saját találmány, már vagy 25 éve sütögetem, semmi különösebb, de talán éppen azért szereti mindenki, meg azért mert finom a belsejében az olvadt sajtban sült sonka.



3,2 dl  langyos tej
1 dl olaj
1 tojás
1 ek. só
1-2 tk. cukor
60 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
tetejére: tojás, reszelt sajt, esetleg magok

A gép bedagasztja és megkeleszti, majd lisztezett deszkán kettőbe veszem, átgyúrom mindegyiket és kör alakúra nyújtom. Cikkekre vágom, mindet megrakom töltelékkel a szélesebb végénél és feltekerem, kifli alakúra formázom. Sütőpapíros tepsire teszem, lekenem tojással, még szórok a tetejére reszelt sajtot, és/vagy köményt.
200 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöm, kb. 15-20 perc tepsinként.





Tölteléke:

20-25 dkg főtt füstölt tarja, pici kockákra aprítva
20-25 dkg reszelt sajt, bármilyen megfelel
só, bors

Ezeket egy tálban jól összekeverem - a fűszereket sem sajnálva, és bőven rakom a kiflire.
A belsejében megolvad a sajt és nagyon finom fűszeres íze lesz az egésznek, de vigyázat
csak langyosan szabad enni, mert az olvadt sajt nagyon forró, számtalanszor megégettem a számat, mert nem tudtam várni és még melegen beleharaptam.
Nagyon finom, italok mellé kiváló.




Ez volt a szilveszteri menüsor, finom volt és bőven elég.
Kezdődhet a 2012-es év, ami remélem nem lesz rosszabb, mint a 2011 volt.
Ezzel már most előre kiegyeznék.
Azért jobb lehet... mert abból meg soha nem elég!!!