Szabályok:
1./ Linkeld be annak a blogját, akitől kaptad.
Rozatól kaptam, akinek ezúton is nagyon köszönöm, hogy rám gondolt.
Blogja: Szőlőhegyi mesék, konyhák, mindennapok
2./ Tedd ki a blogra
Megtörtént
3./ Jelölj meg 5 kétszáznál kevesebb követővel rendelkező bloggert, akiknek szívesen tovább adod ezt a díjat.
A követő számot én nem vettem figyelembe, azoknak adtam a díjat akiknek szeretem a blogját nézegetni, nagyon jó és sok kipróbálásra érdemes receptjük van és a kommentekben jókat lehet velük beszélgetni. Számomra ezek a szempontok döntőek és fontosak.
4./ Irj egy-egy kommentet az 5 díjazottnak, hogy tudjanak arról, díjat kaptak.
Fogadjátok szeretettel:
Barbi "Barbi konyhája"
Viki "Házias Konyha"
Krisztina "Illéskrisz Konyhája"
Mági "Szeretetre hangoltan"
Trollanyu "Troll a konyhámban"
Köszönöm szépen Anikó, nagyon kedves vagy :-)
VálaszTörlésSzép napot kívánok Neked!
Drága Anikó, köszönöm szépen a díjat, jólesik amit írtál!!! :)) Ma is sírt Anna mikor eljöttem, nem is sírt, annál ez rosszabb volt. :( Elvitték tőlem ő meg nyújtotta a kis kezét és visított. Kint az udvaron percekig hallgattam aztán elmentem mert nem bírtam. Szerintem még pofont is adott az óvónéninek aki kivette a kezemből! :(( Szörnyű, szeretném, ha már túl lennénk rajta, örülök is, hogy holnap hétvége!! Puszillak!
VálaszTörlésVikikém én is szép napot kívánok és isteni a focaccia recepted megint:-)))))
VálaszTörlésBarbikám tudom min mész keresztül, szívfacsaró, én is az ovi melletti parkban ültem minden nap és ott sírtam mint a záporeső, a gyerekem a ruhámat tépte, nem akarta elengedni, így mentem, csapzottan, sírva dolgozni. Tébolyda volt.
Aztán a kicsi akit 1 évre 3 évesen bölcsibe kellett adni, mert októberi lévén, szeptemberi ovi kezdéssel, még nem töltötte be a 3-at nem vették be az oviba, ahol ott volt a nagyobbik és segítette volna. Arra hivatkoztak ez a törvény, de hogy mi az emberség, a méltányosság, az mint olyan nem volt.
A kicsi minden reggel rúgta az ajtót, ahová bevitték és torka szakadtából ordított.
Nem ragozom tovább, őrület volt, azután beleszoktak, ma már nem is emlékeznek ezekre a dolgokra, de én pánik beteg lettem és pár évet elvett az életemből amíg megint összekalapáltak és helyre jöttem.
Szóval vigyázz magadra, Annácska meg fogja szokni, később már jól fogja érezni magát, otthon nagyon sokat foglalkozz vele és szeretgesd:-)))))
Köszönöm Anikó a biztatást!!! Nekem a hajamat és a ruhámat is fogta és nem akarta elengedni. Azt hiszem én jobban viselem mint te, mert Anna egy évet már bölcsis volt és ott végigjártuk ezt az utat, most gyorsabban haladunk. Tegnap 1 percig álltam kint és hallgattam aztán csend lett, majd utánam telefonált egy ismerős anyuka, hogy minden oké Annám játszik és mosolyog. Úgy gondolom, nincs az a picur és anyuka aki ezen ne esne át. Aranyos vagy és jólesik ami írsz! Csodás hétvégét kívánok Neked és a Családodnak!!! :)
VálaszTörlésBarbikám, igen nekem nagyon nehézre sikeredett az elválás, mert 4 évet voltam itthon velük, szinte össze voltunk nőve, valósággal sokkolt mert nem voltak sírós gyerekek, de aztán elmúlt ez, megszokták és onnantól semmi közösségi probléma nem volt a sulikban sem.
VálaszTörlésMindennel együtt az a véleményem, hogy a gyerekekkel otthon kéne lenni míg fel nem nőnek.
Az a nő aki karriert szeretne, az inkább ne szüljön, vagy csak nagyon körültekintően, esetleg az édesanyjára azaz a nagyira hagyva a kicsit, soha nem idegenre, nem lenne annyi sérült ilyen-olyan problémával küzdő gyerek, szerintem:-)
Lehet kissé maradi vagyok, de a gyerekeknek az anyjuk által adott biztonságra, bátorításra, támogatására és nem utolsósorban az állandóan jelenlévő szeretetére van szükségük ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, jól teljesítő, normális felnőtt emberekké váljanak.
Az anyáknak is fizetést kellene kapniuk azért mert nevelik a gyerekeket, és az apáknak stabil, a családot eltartó munkahelyekre lenne szükségük:-))))
Na befejeztem, de asszem több gyermek születne, ha így lenne:-))))
Gratulálok a díjadhoz! Anikó ma voltál eszembe a híradóban volt hogy az az ügyvéd fiatal ember aki megnyerte a "Maradj talpon" játékát, tudod hová megy? Arra az útra ami neked az álmod volt!
VálaszTörlésÉn is kívánok nektek nyugalmas, napsütéses, szép idős hétvégét:-)))))
VálaszTörlésÉva látod másnak is az a kedvenc útja, örülök, hogy neki sikerül végig utazni rajta és el tud menni, csodás élményben lesz része:-))))
VálaszTörlésKöszönöm a gratulációt, kedves vagy:-)))))
Anikó akkor egy a gondolkodásunk! Én nagyon szívesen lennék háztartásbeli!! Sajnos a legtöbb anyának azért kell dolgoznia mert a férj fizetése nem elég. Szerintem ez túlnyomórészt így van. Amíg ez nem valósulhat meg nagy számban addig azok is beadják a gyerkőcöt akik otthon vannak, mert akkor az otthon nevelkedő picik nem tudnak beilleszkedni, és nem találják meg a közös hangot más gyerekekkel. Én itthon dolgozom, nekünk még könnyebb volt, a nagyik messze, így is sokat támaszkodtunk anyósomra. Viszont már kötelező az óvoda, kiscsoporttól vinni kell őket! Legalábbis a tévében erről beszéltek, azt nem tudom, hogy ez a törvényrendelet életbe lépett-e. Hát bizony vannak dolgok amik már nem változnak. Felgyorsult ez a világ! :(
VálaszTörlésKülönben már itthon alszik Annám és szépen elvolt az oviban is, festett, evett, játékkonyházott. Vidáman várt! :)
Az én időmben aki otthon tudott lenni a gyerekével annak csak az utolsó nagycsoportos óvodaévre kellett beadni a gyereket, hogy szokja a közösséget, úgy is hívták, hogy iskola előkészítő, nem tanultak, hanem a játszásokat, foglalkozásokat úgy alakították, hogy megszokják a kb. 40 perces helyben maradást, elfoglaltságot.
VálaszTörlésAz jó, ha otthon dolgozol, mert bármi van érte tudsz menni, én 8-17 óráig dolgoztam utazási irodánál, értekezletek, vásárok, kiállítások, utazások akár belföldre, akár külföldre, nem mindig tudtam azonnal rohanni, ha volt valami.
Egyszer pont akkor lettek mumpszosok mindketten amikor 3 hétig külföldön voltam, amikor elmentem még minden rendben volt, anyukámék vigyáztak rájuk, odaköltöztek hozzánk, mert a férjem is dolgozott, mire megjöttem beteg volt mindkét gyerek, azonnal betegállomány újabb 2-3 hétre. Na most így állj helyt a munkahelyeden is, ahol egyébként elég rendesek voltak, meg itthon is.
És ez így ment, rémálom volt néha összeegyeztetni.Nem véletlenül betegedtem meg.
Boldogan lettem volna itthon én is htb-ként, de kellett a pénz persze.
Anna szépen megszokja majd az ovit, mert az is más, hogy nem kell ott lennie estig, meg a sok játék, barátnők. Ha vidáman vár téged akkor a te lelked is helyre jön azonnal:-)))))
Sok puszi nektek:-)))))
Anikó, nagyon szépen köszönöm, hogy megint díjat kaptam tőled:) Nagyon köszönöm a kedves kommentet is, amit írtál a blogon:)
VálaszTörlésAz ovis témához írom, tényleg nagyon nehéz, én is végigcsináltam 3 gyerekkel és persze mindegyik más volt, a legroszabb az első volt, ő sokszor még direkt be is pisilt, mikor indultunk az oviba, hogy át kelljen öltözni, azzal is lehetett húzni az időt:) Itt Norvégiában 1 éves kortól mennek a gyerekek oviba, addig van gyes (igaz, ezalatt az idő alatt megkapják a fizetésük 100%-át a nők), ez sem jó, de így legalább nincs ordítás, sírás, könnyebben megszokják az ovit. De hát ez van, manapság már éjjel-nappal dolgozni kell, hogy el tudd tartani a gyerekeidet.
Szép hétvégét:)
Trollanyu nagyon szívesen, amit írtam komolyan is gondolom:-))))
VálaszTörlésNem könnyű anyának lenni, és felnevelni a lurkókat, pedig ez talán többet ér és fontosabb bármilyen munkánál, de sehol nem becsülik eléggé, sajnos:-)))
Köszönöm szépen én is a díjat! Jól esik, hogy gondoltál rám! Az ovis témához hozzászólva, Krisztike elég könnyen vette az akadályt, nála csak arra kellett ügyelni, hogy reggel minden köszöngetés és búcsúzkodás helyett egyszerűen be kellett tolni őt az ajtón és utána becsukni gyorsan. Ha "adj egy puszit és sietek érted" volt, akkor vége volt. Sírás, kapaszkodás, mi egyéb. Kb. 1 hónap alatt elmúlt a dolog...
VálaszTörlésDrága Anikó, benéztem és köszönöm. Igen megleptél, nagyon-nagyon örülök. Jó kis tavasz kezdés. Még semmit nem tettem a Díj továbbadásával kapcsolatban. Van még időm?
VálaszTörlésNeked díj nélkül, de gyönyörű, melengető, virágos tavaszt kívánok, érezd nagyon jól magad!
Krisztina nagyon szívesen.Lehet, hogy ott rontottuk el mi is, hogy búcsúzkodtunk, na mindegy, álmomban ne jöjjön elő az az időszak, még most is, ha nagy ritkán eszembe jut összeugrik a gyomrom és kényelmetlenül érzem magam, pedig sok-sok éve már:-))))
VálaszTörlésMágikám nagyon szívesen, ráérsz bármikor foglalkozni a díjjal, ez nem időre megy, akkor csinálod amikor ráérsz.
Neked is nagyon kellemes, napos-derűs hétvégét kívánok:-))))
Megtettem mindent, remélem jól...
VálaszTörlés