Hajnali köd és pára

Tisztára trópusi az időjárás...

 A kertben...

... és az utcánkban

Habkönnyű tejberizs karamellizált őszibarackkal

Ennek a hétvégi desszertnek története van.
Pénteken több minden más mellett vettem 2 kg gyönyörű érett őszibarackot, majd megszólalt olyan szép és hamvas volt.
Amikor hazaértem és elpakoltam az egyebeket, rögtön megmostam párat és nekiültem megenni, szomjas is meg az őszire is kiéhezett voltam.
Őrületes csalódás, és méreg,  ugyanis a csodaszép baracknak az égvilágon semmi, de tényleg semmi íze nem volt.
Még vízíze sem.
Azt hittem ott helyben megüt a guta, meg főleg mihez kezdjek vele, mert hogy senki nem fogja megenni az biztos.
Kidobni a mai árak mellett luxus.
Tök véletlenül Nea blogján szembejött velem a megoldás.


Az ősziket meghámoztam, kimagvaltam - szerencsére magvaválló volt, legalább ezzel nem kellett küzdeni - és feldaraboltam.
Egy kislábasban barnacukrot olvasztottam, úgy 2 dl-nyit, amikor már szép színe volt, beleborítottam az őszidarabokat és összerottyantottam.
Főztem egy jókora adag tejberizst, 1,5 liter tejből, 2,5 dl rizzsel, vaníliarúddal, ahogy azt kell.
Kihűtöttem, majd 3 dl tejszínt kemény habbá vertem és lazán belekevertem.
Nagy kelyhekbe és tálkákba osztottam a rizsből majd a karamelles barackból, megint rizs és a tetejére barack. Jól behűtöttem.
Hát lett egy pár adaggal, nagyon finom volt és még szerencse, hogy meg tudtam menteni az ősziket illetve ehetővé tettem.
Kössz Nea az ötletet, nélküled kidobásra került volna.
Azóta már máshol ugyan de megint vettem őszit, vásárlás előtt kértem az árust, hadd kóstoljam meg, mert még egyszer nem akarok így járni.

Idén nyáron az összes eltevésem: meggydzsem valamint zölddió likőr és befőtt

Meggydzsem mindössze pár kiló meggyből, ugyanis tavaly sikerült olyan sok mindent, szinte ipari mennyiségben befőznöm, hogy mindenből van még bőven.
Csak a meggylekvárral nem tudok betelni, idén ez a kedvencem.
Pedig a meggymagozásba azt hittem beleőrülök, még egy ilyen borzasztó konyhai tevékenység a világon nincs, mint a magozás. És a körmeim, hetekig tragikusan néztek ki.
De a lekvár utáni vágyakozás azért erősebb volt, így legyűrtem és a szokott módon cukorral összekeverve egy éjszakát állt, majd zselésítővel feltúrbózva, a leírás szerint megfőztem, üvegekbe adagoltam, dunsztoltam.
Egy jó adagot a végén tálba tettem és naponta reggelire, vacsorára, uzsonnára, amikor értem, elkenegettem zsemlére, vajaskenyér tetejére, briósra, mikor mire.
Csodás volt csak úgy magában is.

De a friss meggydzsem a ropogós, friss vajazott zsemlén vagy simán az édes brióson és a kedvenc pirospöttyös bögrémben a hideg tejjel egyenesen isteni párosítás.
Gyerekkoromban  Szepes Mária meséskönyvén nőttem fel a Pöttyös Panni kalandjain, persze azt képzeltem, hogy én vagyok  a hősnő, bár soha senki nem hívott az életben Panninak, de innentől datálódik végzetes és örök vonzalmam a pöttyös holmik iránt, főleg a piros pöttyös és különösen a bögrék a gyengéim, de bármi lehet pöttyös, sőt még a pöttyös ágyneműhuzatot sem vetem meg. 

Zölddió Projektem.
Elkészült életem első  zölddió befőttje,  ez egy kísérlet, mindössze egy befőttesüveggel.
Mert mi van, ha nem ízlik?
Ha igen, jövőre nekiállok, annyi diófánk van, csak győzzem energiával.
Nagymamám, az apai, készített anno ilyesmit, ugyan nem emlékszem az ízére, de arra igen, hogy nála mindig volt. Úgy éreztem, kötelességem megpróbálkozni vele, már csak a családi hagyomány miatt is, no meg a sok dió miatt is. A felbontással még várok.

Folyamatban van életem első zölddió likőrje még érlelés alatt, már a második fázisban, azaz már a fűszerekkel pácolódik újabb egy hónapig.
Az első fázis amikor alkoholban kell áztatni egy hónapig.
Harmadik fázis, amikor cukorsziruppal kell feltuningolni és üvegekbe szűrve lehetőleg karácsonyig várni a kóstolgatással, mert addigra lesz az igazi.
Lehet, hogy nem bírok addig várni, majd meglátom, mert azért kifúrja ám az oldalamat a kíváncsiság.
Mindkét receptet Szepykénél tanulmányoztam és az ő instrukciói szerint készítettem.

Egy gyorsan összedobható finom nyári ebéd mára...

Kolbászos tarhonya

Igazán gyors, percek alatt megvan, nem kell sokat a konyhában tartózkodni.

1 szál finom, minőségi parasztkolbász, karikázva
1 db kis fej hagyma, apróra vágva
1 cs. tarhonya
olaj, só, bors

A kolbászkarikákat olajon átsütöm, majd kiveszem egy tálkára.
A visszamaradt olajra szórom a tarhonyát jól átpirítom, majd hozzákeverem a hagymát és tovább pirítom, sózom, végül annyi vízzel felöntöm ami bőven ellepi, borsozom és fedő alatt főzöm takarékon.
Amikor beitta a vizet azaz megpuhult, hozzákeverem a kolbászkarikákat és tálalom.
Mi ma egészen apró csemege uborkával esszük, de kovászos uborkával is szoktuk.

Madártej

Valami könnyű finomságra vágytam, hát ennél jobbat, gyorsabbat aligha találnék.

1,5 l tej
4 tojás
6 ek cukor
1-2 rúd vanília vagy 2 tasak vaníliáscukor
1 cs. oetker vaníliáspudingpor, vagy tejszínpudingpor  /a főzős ! itt most sűrítési céllal szerepel/
1 citrom héja
mazsola

Egy lábast, félig feltöltve vízzel, odateszem a tűzre, hogy felforrjon.
 A tojásokat szétválasztom, a fehérjéket 2 ek. cukorral nagyon keményre felverem.
A sárgákat 4 ek. cukorral habosra, fehéredésig keverem,  majd hozzászórom a pudingport és egy kevés hideg tejjel vagy vízzel lazítom, jól kikeverem.
/Tudom, hogy az igazi, eredeti madártej receptjében nem szerepel semmi sűrítés, magától sűrűsödik a sok tojástól az állandó keverés közben, szoktam úgy is készíteni, arra is volt példa, hogy összement a tojás, ki kellett önteni az egészet, na azóta biztonsági kűrt szeretek futni, a pudingporral kellemesen sűrű, krémes lesz az állaga, és illatosan vaníliás, nálam ez bevált, elronthatatlan, azóta csak így készítem. Ha 1 tasak pudingporral készítem hígabb a lé, ha 2 tasakkal akkor sűrűbb krémesebb. Mindenhogyan nagyon finom./
Közben, ha felforrt a víz, gyöngyözőre állítom és egy evőkanállal galuskákat szaggatva, a vízben mindkét oldalukat kb. fél-fél perc alatt megfőzöm. Egyszerre 3 darabnál többet nem teszek bele, mert fővés közben enyhén megnőnek, innen is lehet látni, hogy mikor kell átfordítani a másik oldalára.
Szűrőkanállal kiszedem és rögtön a tálaló tál aljára helyezem a galuskákat óvatosan.
Ahogy készülnek lehet egymásra is tenni, semmi bajuk nem lesz. Minden réteget megszórok mazsolával, mert mi jó sok mazsolával szeretjük és reszelek rá citromhéjat.

Amikor a habgaluskák készen vannak odateszem a tejet és felforralom, a vaníliarudat kettévágom, a magját kikaparom, megy a tejbe és a héja is.
Amikor felforrt, takarékra teszem és a cukros, pudingos tojássárgáját állandó keveréssel hozzácsorgatom, amikor egyet buggyan még, már veszem is le a tűzről, addigra az állaga is kellemesen sűrű, finom édes, vanília illatú és azon melegében ráöntöm a habra.
Tetejét is megszórom mazsolával és hagyom kihűlni, majd megy a jégre nyáron.
Télen langyosan szoktuk enni.
/A férjem annyira szereti, hogy leveses tányérban színültig töltve eszi/

Mennyei finom, könnyű, habos édesség és igazán gyorsan elkészül.

Zsenge főtt kukorica

Ehhez igazán nem kell kommentár, mindenki tudja milyen finom.
Húsz perc főzés elég és kész.
Jól megsózva valami isteni.

A gyermekeim ajándéka az új konyhához

Igéretemhez híven még megmutatom, hogy ezt a készletet kaptam az új konyhához a gyerekeimtől, mert folyton mondogattam, ha lesz az új konyha ilyet szeretnék venni, mert a nagymamámnak is volt, neki fehér alapon kék mintás, nekem meg ezek a rózsásak a kedvenceim, és ezek olyan szépen mutatnak egy konyhában.

Mikor átadták majdnem sírtam a boldogságtól, annyira örültem.

Lehet bővíteni is a készletet, majd meglátom mire lesz még szükségem és után rendelünk, mondjuk búzadara, zsemlemorzsa stb.

Ezennel vége a Zsanuária napoknak, mert már feszélyezett vagyok, nem vagyok dicsekvős, soha nem is voltam, remélem nem tűnt annak, csak megosztottam a boldogságomat kivételesen.

Innentől a sütés-főzés a főszereplő újból, a finom ételek.

Mindenkinek nagyon köszönöm a kedves kommentjét az eseményekhez.

A sokadik házassági évfordulóm

Bizony ma ezer éve, hogy férjhez mentem, soha egy másodpercre sem bántam meg, nem mondom, hogy nem veszekedtünk, mert dehogynem, de soha nem tartott sokáig, ami szerintem fontos egy jó házasságnál, hogy az alapvető dolgokban mindig egyetértettünk, egyforma a világnézetünk, nagyjából az ízlésünk is, mindig közös nevezőre tudtunk jutni mindenben, sokat tudtunk/tudunk együtt nevetni, a férjemnek isteni humora van, és nem utolsó sorban van két gyönyörű gyermekünk.

Elnéztem most ezt a régi képet, mennyire fiatalok voltunk, boldogok és szépek.

Megöregedtünk ugyan, de én a férjemet most is ugyanígy látom, ilyen fiatalnak, mosolygósnak, és csak remélem, hogy ő is, ha rám néz.

Ilyen volt...és ilyen lett - az én álomkonyhám

Először is mindenkinek nagyon köszönöm a kedves jókívánságát, nagyon jó volt olvasgatni, több mint egy hét után, amikor végre leülhetek, szusszanhatok és bekapcsolhattam a gépemet.
Közben antibiotikum hatására végre meggyógyultam, meg az izgalmak hatására is.
Elnézést, hogy nem válaszoltam előbb, de azt sem tudtam fiú vagyok vagy lány, nem volt se gáz, se víz a konyhában egy hétig, pizzákat, meg lángosokat,  fagyikat és dinnyéket ettünk, tudjátok milyen az amikor a fürdőszobai tusolóban, vagy egy műanyag lavórban kell elmosogatni ???
És 36 fok árnyékban. Kész téboly.
De vége, végre elkészült a számomra csodaszép kis konyhám /3x4 m-es/, kicsit régies hangulatú, de ehhez a házhoz ez illik, mivel ez egy régies ház.
Nekem valamiért nem tetszenek a modern bútorú konyhák, elnézést attól akinek az tetszik.
Konkrétan ezt néztem ki már több éve, erre vágytam azóta, hogy eldöntöttük, hogy ide költözünk és többé már nem nyaralónak használjuk ezt a házat.
Az én csodálatos férjem valóra váltotta ezt nekem erre a kerek szülinapomra.
Ő tervezte meg, hol mi legyen és aszerint vásárolta meg, szerencsére az összeszerelést szakemberekre bízta, ennyi szerelés baromi fárasztó lett volna, akármilyen ügyes is.
Nem ecsetelem, hogy mekkora rumli volt itt, kosz és összevisszaság egy teljes héten át plusz  egy hétvégén, a kipakolás, a régi bútoroktól megszabadulni, a falak kifestése barackszínűre, végre az összeszerelés, ami a szakembereknek 7 teljes óráig tartott, majd a bepakolás, egy csomó minden kiszelektálása, ilyenkor mindig kiderül mennyi felesleges dolgot halmozunk fel, az egyszer még jó lesz valamire dumával, és persze soha semmire.
Szóval irgalmatlanul kidobáltam egy csomó mindent, meg elajándékoztam ismerősöknek, szomszédoknak.
Most a kereső fázisban vagyok, a "mit hová tettem" és az "itt jó lesz ez vajon"-ban, még hiányzik egy-két polc a megfelelő helyről és így a pult is felszabadultabb lesz.
Szóval boldog vagyok, fáradt vagyok, de elégedetten nézegetem az én gyönyörűségemet, egy nagy adag töpörtyűs pogácsával már fel is avattam.

...És még nem beszéltem a gyerekeim ajándékáról, az egy külön bejegyzés lesz, a szívem másik csücske, amikor megkaptam, másnap reggel korán kiosontam és megnéztem nem álmodtam-e, tényleg ott vannak-e, az is természetesen az új konyhához illeszkedik, de majd meglátjátok....



Ilyen volt....
Amikor még nyaralónak használtuk a házat, Budapestről leszaladgálva, jó volt így is, kicsit szedett-vedett, zsúfolt, kerti bútorokkal kiegészítve, Dédi kredencével, de a célnak megfelelt.

Konyhai képeim...

Amikor még dobozban az álomkonyhám...

...és az összeszerelés után közvetlenül...
Ilyen lett...

Konyhai díszeim, képeim...

... immár részben bepakolva, de még semmi nem véglegesen, biztos többször átpakolok amíg megtalálom a legoptimálisabb, kézreálló variációkat.
Most ott tartok, hogy keresek egy pár dolgot, hová tettem, például nem találom a szalvétákat, pedig három csomaggal is van, csak ki tudja hol...

Az asztal és a székek szándékosan nem törtfehér színűek, mert nem kórházi osztályt szerettem volna.

A mosogató hatalmas, öblös kerámia, nem fröcsköl ki a víz, egy kisbabát gond nélkül fürdetni lehetne benne. Ezentúl nem probléma semmilyen tepsi, kukta vagy kocsonyafőző nagy fazék elmosása... ja, és a mosogató mellett palacktartó is van a boroknak...

...és a kedvencem, a tűzhely, a felső gázrózsák, gyufát többé nem kell gyújtani, mert csak egy gombot kell benyomni és begyullad a megfelelő gázrózsa...
... a sütő meg villannyal működik, légkeveréses, grillezni is tud, de egyébként is annyi funkciót tud, hogy egészen elképedtem, hogy mik vannak...

Azt hiszem kicsit könnyebb lesz itt kreatívkodni, sütni-főzni, a derekam nem fog fájni, a hátam beszakadni, mert nem kell iszonyú rossz szögben hajolni mondjuk a zöldségek pucolásánál stb.stb.