Meggydzsem mindössze pár kiló meggyből, ugyanis tavaly sikerült olyan sok mindent, szinte ipari mennyiségben befőznöm, hogy mindenből van még bőven.
Csak a meggylekvárral nem tudok betelni, idén ez a kedvencem.
Pedig a meggymagozásba azt hittem beleőrülök, még egy ilyen borzasztó konyhai tevékenység a világon nincs, mint a magozás. És a körmeim, hetekig tragikusan néztek ki.
De a lekvár utáni vágyakozás azért erősebb volt, így legyűrtem és a szokott módon cukorral összekeverve egy éjszakát állt, majd zselésítővel feltúrbózva, a leírás szerint megfőztem, üvegekbe adagoltam, dunsztoltam.
Egy jó adagot a végén tálba tettem és naponta reggelire, vacsorára, uzsonnára, amikor értem, elkenegettem zsemlére, vajaskenyér tetejére, briósra, mikor mire.
Csodás volt csak úgy magában is.
De a friss meggydzsem a ropogós, friss vajazott zsemlén vagy simán az édes brióson és a kedvenc pirospöttyös bögrémben a hideg tejjel egyenesen isteni párosítás.
Gyerekkoromban Szepes Mária meséskönyvén nőttem fel a Pöttyös Panni kalandjain, persze azt képzeltem, hogy én vagyok a hősnő, bár soha senki nem hívott az életben Panninak, de innentől datálódik végzetes és örök vonzalmam a pöttyös holmik iránt, főleg a piros pöttyös és különösen a bögrék a gyengéim, de bármi lehet pöttyös, sőt még a pöttyös ágyneműhuzatot sem vetem meg.
Zölddió Projektem.
Elkészült életem első zölddió befőttje, ez egy kísérlet, mindössze egy befőttesüveggel.
Mert mi van, ha nem ízlik?
Ha igen, jövőre nekiállok, annyi diófánk van, csak győzzem energiával.
Nagymamám, az apai, készített anno ilyesmit, ugyan nem emlékszem az ízére, de arra igen, hogy nála mindig volt. Úgy éreztem, kötelességem megpróbálkozni vele, már csak a családi hagyomány miatt is, no meg a sok dió miatt is. A felbontással még várok.
Folyamatban van életem első zölddió likőrje még érlelés alatt, már a második fázisban, azaz már a fűszerekkel pácolódik újabb egy hónapig.
Az első fázis amikor alkoholban kell áztatni egy hónapig.
Harmadik fázis, amikor cukorsziruppal kell feltuningolni és üvegekbe szűrve lehetőleg karácsonyig várni a kóstolgatással, mert addigra lesz az igazi.
Lehet, hogy nem bírok addig várni, majd meglátom, mert azért kifúrja ám az oldalamat a kíváncsiság.
Mindkét receptet Szepykénél tanulmányoztam és az ő instrukciói szerint készítettem.
A meggylekvár tényleg isteni, én is rajongok érte.
VálaszTörlésAnikó, párszáz forintért bárhol tudsz venni meggymagozót. Hihetetlen gyorsan ki lehet vele több kiló meggyet is magozni, nekem is van. És nem megy szét a kezed meg a körmöd. :)
Tényleg nincs meggymagozóm, mert mindig azt mondtam, hogy nehogy már ne tudjam kimagozni, lehet hogy bolond vagyok????
VálaszTörlésna majd beszerzek:-)))))
A meggylekvárt én is nagyon szeretem. Igaz, minden meggyes dolgot is:))
VálaszTörlésHú én is nagyon:-))))
VálaszTörlésAnikó, jó sokat dolgoztál az eltevéssel. De a házi lekvároknak nincsen párja a világon, csak a saját eltevésű az igazi. Milyen jó lesz előszedni télen a nyár ízeit.
VálaszTörlésNagyon csábító a meggylekvárod,jövőre talán én is rakok el, idén nem termett annyit a meggyfánk.
Nea csak házi lekvárt érdemes használni, enni, szerintem, a bolti nem jó, ill. van ami igen de az piszok drága és kicsi adag. Mindenképpen érdemes eltenni, most a meggyre vagyok rákattanva, pedig tavalyról még az is maradt, de mindenképpen még akartam, én is vettem zöldségesnél a meggyet, amikor láttam, hogy szép, nagyon szeretem:-))))
VálaszTörlésAnikó úgy látom, hogy hasonló az ízlésünk én is imádom a meggyet lekvárnak, levesnek, szósznak, pitébe stb. na és a kalácson vagy brióson tejjel szintén gyakori nálam is, nem csak a meggy hanem a baracklekvár, szilvalekvár is.
VálaszTörlésLívia könnyen lehet:-)))))
VálaszTörlés