Hétvégén bőséges villásreggeli... vagy akár ebéd is lehet

Hétvégén érdemes egy kicsit bőségesebb villásreggelit készíteni a családnak.
Mindenki eleve tovább alszik, később kel, később reggelizünk, később van az ebéd is.
Persze nálunk van olyan is, hogy egyáltalán nem reggelizünk, hanem majd az ebéd az első étkezés.
A hétvégében ez a jó, hogy semmi nem kötelező, hogy kényelmesen adják magukat a dolgok, nem kell sietni, nem kell görcsölni, stresszelni semmin.
Csak nyugisan.

1 ü. spárgakonzerv vagy fagyasztott spárga, mindegy zöld vagy fehér, egyformán finom
2 szelet sonka személyenként / de lehet ropogósra sült bacon szelet is
4 szem hajában főtt krumpli kockázva, de ez el is maradhat
vaj sok
hollandi mártás, ez most kész német termék, a culinarisban kapható, 2,5 dl van a dobozban, de ez sok, 4 főre a fele is bőven elég, a másik fele biztonságosan eltartható a hűtőben legalább még egy hétig, bármilyen párolt zöldségre kiváló és felhasználható
/ komoly háziasszonyok persze maguk kavarják ki, de egyrészt én nem vagyok komoly háziasszony, másrészt nekem ez is hozzátartozik néha-néha a kényelemhez, hogy olykor készen veszem és nem fáradozom vele /

Egy nagyobb lábasban enyhén sós vizet forralok, amibe megy egy jókora csipet cukor is, ha felforrt óvatosan belecsúsztatom a konzervspárgát kb.1-2 percre, mert csak átforrósítom, mivel az már főtt.
Ha fagyasztott vagy tavasszal friss spárgám van akkor 2-3 percig főzöm csendes bugyogással, kis lángon.

"A legérdekesebb történetem, hogy egész életemben nem ismertem a spárgát, nálunk családilag soha nem volt tányéron, szerintem, ha hallottak is róla, valami úri huncutságnak könyvelhették el, de lehet nem is hallottak róla, hogy van ilyen zöldség. Igy jártam a salátalevessel is, azt ugyan ismerték, de soha nem főzték, mert Apám fiatal korában majdnem megfulladt egy salátalevéltől, onnantól ez nem lehetett asztalon nálunk. Már meglett háziasszony voltam amikor egyszer kóstoltam és azonnal beleszerettem, naná, hogy a gyerekeim hallani sem akarnak róla, de még kóstolni sem, pedig, ha tudnák mennyire finom sok fokhagymával, tejszínesen, kaprosan. Mennyei étel. A férjemmel ketten esszük."

A férjem nem rajong a spárgáért, náluk sem volt soha, nem is érti, hogy mit szeretek ezen a "semmilyen" zöldségen.
Néha azért eszik ő is belőle a kedvemért, meg mert egészséges.
Most az öregkorom küszöbén ismerkedtem össze a spárgával és mondhatom, szerelem lett az első látásra-ízlelésre, pedig ízre tényleg semmi különös, semmilyen fű íze van, de mégis, talán pont ezért bármi mellé lehet köretként tálalni, vajjal, hollandival, tartárral. No és akkor rizottoban sült kacsamell mellé.Fenomenális, van egy ilyen receptem is. Akkor levesnek is finom, sok tejszínnel, krémszerűen, sűrűn.
Tavasszal alig várom a friss megjelenését, imádom.

A vajat felmelegítem egy serpenyőben és kissé megpirítom a főtt, kockázott krumplit, majd átforgatom rajta a sonkát is, csak hogy forróak legyenek, majd a visszamaradt, kissé már barnás vajba szűröm át a spárgát is és jól átforgatom.. Ha egy picit megbarnul a vaj csodás íze lesz.
Azonnal tálalom, szépen elrendezve tálon, a spárgára vékonyan csorgatva a hollandit.
Szintén forró citromos vagy boros teával kitűnő, laktató reggeli, garantáltan délután 4 óráig senki nem fogja követelni az ebédet, sőt ha dél körül történik ez az étkezés, akkor ez maga egy jó ebéd is lehet.
Miért is ne, hétvégén mindent lehet.
Nem kell ragaszkodni a beidegződött konvenciókhoz.

A villásreggeli után jólesik valamilyen gyümölcs. Bármilyen.
Ilyenkor ősszel a bőség zavarával küzdünk, most kapható a legtöbb gyümölcs, egyik finomabb, mint a másik, a rengeteg szőlő, szilva, alma és körte, egyik finomabb, mint a másik, ízesek, aromásak.
Most mégis a fügét mutatom, örülök, hogy nálunk is kapható, igaz nem olcsó, de egy-két darab elég belőle  és ha lehet, olyantól kell venni aki itt maga termelte, nevelgette fügefáját, az biztosan finomabb ízű. A Mecsek déli lankáin nálunk is megmarad, növekszik és terem a fügefa.
Én nem szeretem magát a friss gyümölcsét, csak aszalva télen - a mikulás mindig rakott a cipőmbe egy csomaggal - és a legújabb kedvencem a fügelekvár, hát az valami isteni vajas pirítósra kenve.
Először a fügével mint gyümölccsel olaszországi nyaraláson találkoztam, ott nyáron úgy árulják a piacon, mint nálunk az almát, kilóra, a szép sötétlila, kissé már puha példányok az érettek, kettőbe kell venni és kirágni a szép pirosas belsejét a héjból.
Szerintem semmi íze nincs, de nem kell rám hallgatni, ahány ház annyi szokás, ízlés.
Viszont biztosan nagyon egészséges, ha nap érlelte, csak úgy mint nálunk az összes gyümölcsöt.
Sokat kell enni belőlük ameddig lehet, mert nemsoká itt az a fránya tél.