Emlékszem gyermekkoromban, ilyenkor nyár elején valóságos ünnepnek számított az a vasárnapi ebéd, amikor finom húsleves volt csirkeaprólékból, cérnametélttel, amit nagymamám gyúrt, majd rántott csirke petrezselymes újkrumplival és fejes salátával...
/Mama és Papa mindig melegen, fokhagymásan, ecetes lével leöntve ették a fejes salátát, nyersen soha, a Szüleim meg mi gyerekek viszont csak nyersen ecetes-cukros lében, most öregkoromra derült ki számomra, hogy ízlik a meleg öntött saláta is :-) /
... vagy uborkasalátával, és végül az egész megkoronázásaként valami nagyon finom süti volt, többféle töltetű rétes, vagy kapros túrós lepény, vagy krémes sütik, de még sorolhatnám a variációk számát, mert mindig valami más volt.
Nagymamám csodálatosan főzött, sütött.
A csirkéket természetesen korán reggel ő vágta le, kopasztotta, bontotta, és készítette el, egy mélytányérban felfogta a vérét, hagyta megalvadni, majd a húslevesfőzés végén éles késsel felkockázta a tányérban és ezeket a kockákat belefőzte a levesbe, én egyszerűen imádtam, nagyon finom volt a húslevesben.
A rétestésztát maga nyújtotta ki az asztal körül sétálgatva. És micsoda dús töltelékek voltak benne.
Ezeknek az ebédeknek valami olyan csodás íze, aromája volt, ami manapság utánozhatatlan, visszahozhatatlan. és az a hangulat is, ami minden vasárnapi ebédet jellemzett, ott volt együtt az egész család, mindig, kötelezően és jól éreztük magunkat.
Ebéd után a férfiak fröccsöztek, emlékszem a szódásüvegekre, mi gyerekek szörpöket kaptunk, amit Mama tett el, az asszonyok kávét főztek, kézileg tekerve a kávédarálót, ettől olyan isteni kávéillat terjengett a házban.
Nincs is emlékem más vasárnapokról, más programokról - kivéve amikor nyaralni mentünk valamelyik SZOT üdülőbe - mert mindig nagyanyáméknál voltunk, ha esett-ha fújt.
Ezeknek a nagy családi ebédeknek akkor szakadt vége, amikor már Mama nagyon öreg lett, már nem főzött, én már szinte felnőtt voltam, ha mentünk hozzájuk, akkor a Szüleim főztek, vittük magunkkal az ebédnek valót, de sokszor inkább már őket hoztuk hozzánk.
Szép emlékeim ezek.
Olykor álmodom ezekkel az ebédekkel, Mamáékkal, látom a sütiket tálakon, frissen, épp felvágva, porcukrosan... szinte érzem az illatukat is... úgy szeretnék néha megint ott lenni... velük, hiányoznak nagyon.
Ahogy öregszem úgy a csirkéből a szárnyát és a far-hátat kedvelem a legjobban, /a püspökfalatot viszont nem/, na jó a combját is, rántva, sütve, pörköltnek, meg az aprólékját levesben, a lábát is kellően tisztítva persze vagy szintén pörköltben. A csirkemell vékonyra szeletelve, szintén kirántva még jöhet, de leginkább már csak kockázva, szószos elkészítésben bírom megenni.
Persze nagyon nem mindegy hol veszem a csirkét, erre nagyon odafigyelek, hiszen némelyiknek nincs valami jó íze.
Rántott csirkeszárny petrezselymes újkrumplival, vajon párolt brokkolival és friss fejes salátával, amit ecetes-cukros lében forgattam meg.
Számomra ez az ebéd az étkezések csúcsa, és a legfinomabb. Nekem.
Petrezselymes újkrumpli készítése köretnek... a kezdő háziasszonyok részére
2 kg újkrumpli
vaj/zsír/olaj, víz
1 nagy csokor petrezselyem apróra vágva
só
Általában folyóvíz alatt dörzsi-szivaccsal dörgölöm át, ennyi a pucolása és bő vízben öblítem.
Ha kisebbek úgy hagyom egészben, ha nagyobbak ujjnyi vastagra karikázom, majd egy megfelelő méretű lábasba szórom, hogy terülni tudjon, dobok/öntök alá kevés vajat/zsírt/olajat, ha olajjal készítem mindig dobok rá egy kockányi vajat is, no meg 1/2 dl vizet és takarékon megpárolom.
Sózni ilyenkor még nem szabad, csak a végén, amikor elkészült.
Soha nem kevergetem, hogy ne törjem össze, csak rázogatom a fedett lábast a füleinél fogva, konyharuhával leszorítva a fedelet.
Hamar puha lesz, kb. 15-20 perc alatt kész is.
A végén szórom hozzá a petrezselymet, így megmarad a friss, üde zöld íze és akkor sózom is, még egyszer összerázom és tálalásig úgy hagyom lefedve.
Frenetikusan finom, imádom.
Ilyenkor nyár elején gyakran készítem ebédre az újkrumplit hús nélkül is, csak úgy magában valamilyen salátával, vagy sütök hozzá virslit és tükörtojást, vagy csak buggyantott tojást többet is és cukros-ecetes lében forgatott fejes salátával vagy uborkasalátával tejfölösen esszük, megunhatatlan étel, nagy kár, hogy nincs egész évben, bár akkor nem lenne ennyire varázslatos, ha bármikor ehetnénk, nemigaz?
Brokkoli vajon párolva... mint zöldségköret
1 fej friss brokkoli, rózsáira szedve vagy
1 cs. fagyasztott brokkoli is jó /illetve bármilyen zöldség/
Egy nagy serpenyőben vajat olvasztok majd ráteszem a friss brokkoli rózsákat, pici vizet öntök alá és megsózom, lefedve roppanósan puhára párolom, a végén meghintem őrölt borssal.
Ha fagyasztottal készítem, a csomag tartalmát ugyanúgy az olvasztott vajra szórom, sózom, de nem öntök alá vizet, mert ahogy kiolvad a vajon azalatt bőven átpárolódik, szintén a végén borsozom.
A fagyasztott brokkolinak kevesebb párolódási időre van szüksége, hamarabb elkészül.
Bármilyen zöldséget párolhatunk így köretnek, bébirépát, zöld ceruzababot például.
Mi ezeket nagyon szeretjük, sokszor készítem is, legtöbbször fagyasztottból.
A friss zöldségekből lehet úgy is, hogy kevés vízben 5-10 percig előpárolom majd úgy dobom a vajra, bármelyik párolólevéből kiváló zöldségleves készíthető egy kevés vajgaluskával kiegészítve petrezselymesen.
