Tejszínes, spenótos, rakott burgonya

A tegnapi sajtkrémes pogácsa töltelékéből, a sajtkrémből többet készítettem a kelleténél, biztosra akartam menni, nehogy menet közben elfogyjon.
Bőven maradt belőle, pedig nem sajnáltam a pogiból sem.
Reggel óta azon töprengtem, mit találjak ki, mit kezdjek vele, egyáltalán hogyan olvasszam  be a mai ebédbe. Spagettis, makarónis variációkban gondolkodtam, amikor blog nézegetés közben megláttam Tündér blogján ezt az egytál ill. köret receptet. Azonnal eldőlt a kérdés.
Itt-ott változtattam kicsit, nem sokat.
Lehet, ugyanezt kipróbálom a burgonyát helyettesítve, makarónival vagy spagettivel is.



5 db nagyobb főtt burgonya, karikázva
1 cs.fagyasztott spenótlevél-pasztilla fele /vagy 2-3 maroknyi friss spenótlevél
3 tojás
2 dl tejszín
1 ek.liszt
6-8 gerez fokhagyma
só, bors
2-3 dkg vaj
15 dkg reszelt sajt

jelen esetben a maradék sajtkrémbe, ami kb.15 dkg-nyi volt, és amibe beleütöttem a tojásokat egyenként, jól elkevertem, belenyomtam a fokhagymákat, hozzá öntöttem a tejszínt, sóztam, borsoztam, meghintettem az evőkanálnyi liszttel, azzal is simára kevertem és félretettem.
A krumplikat puhára főztem, majd pucolás után felkarikáztam.
Fél liter vizet forraltam, majd beleszórtam a fagyott spenótpasztillákat és 3 percig blansíroztam/pároltam, leszűrtem, hagytam langyosra hűlni, kicsit megvagdaltam és csak azután kevertem a tojásos keverékhez, nehogy felolvassza a benne lévő vajat.
Tavasszal, nyáron, friss spenótlevéllel kell készíteni természetesen.
Micsoda isteni, könnyű ebéd lesz ez a nyáron is egy salátával, merthogy  rendszeresen lesz nálam az biztos.



Következett az összeállítás.
Kivajaztam a sütőtálat, beleterítettem a burgi felét, erre öntöttem a spenótos-tojásos keverék felét, majd jött a burgiadag másik fele, és a tojásos keverék másik fele, a tetejére rengeteg sajtot reszeltem még, majd ment a sütőbe, ahol kb. 30 perc alatt piros, ropogósra megsült.
Nagyon, de nagyon finom lett, a spenót, a fokhagyma, a sajtok, a tejszín krémessége valami isteni egyveleggé állt össze, az külön jó volt, hogy a teteje, oldala finom ropogósra sült.
A férjem aki nagy húsevő, halkan megjegyezte evés közben, hogy sült csirkével, vagy bármilyen sülthússal még jobb lenne, de végül szótlanul megette az egésznek a felét, ebéd végén pedig hozzátette, nem is kell minden nap húst enni.
Hát igen, ez az étel jó köretnek is, és jó csak magában, egytálnak is.