... hála az égnek megúsztuk a havazást, nem irigyeltem a déli megyékben lakókat, oda zúdult minden.
Viszont nagyon hideg van, az az orrcimpaösszeragasztós hideg, meg is fáztam kissé a ki-be futkározástól, mert ugye én vagyok a hajnali műszakos /6 óra/ állatetető, a hűlésből már úgy-ahogy helyre is jönnék, csak a köhögés ne volna, majd szét szakad mindenem, de most már iszom az Erigon szirupot, emlékszem gyerekkoromban is ez volt a köhögéscsillapító. Remélem hatni fog.
Amikor kész vagyok és megetettem az éhes "fenevadakat", ilyenkor télen azonnal visszabújok még a jó meleg takaróm alá az ágyikómba és következik a második durmolós menet, úgy 9 - 9,30 óráig.
Annyira jólesik, akkor is, ha nem vagyok beteg, de ilyenkor meg pláne.
Úgy éreztem ma reggel is, hogy tavaszig nem akarok felkelni.
Bezzeg tavasztól-késő őszig/télig dehogy fekszem vissza, imádok kint bóklászni a kertben korán reggel, élvezni a napot, a madarakat, a kék eget, nyáron mezítláb a harmatos füvet, almát, barackot rágva, meggymagokat köpködve, mikor minek van szezonja.
De hol van még a tavasz.... a kutya nem ette még meg a telet... de február 2-án erősen figyelni fogom süt-e a nap, ha igen a medve meglátja az árnyékát és visszamegy aludni a barlangjába, azaz hosszú lesz a tél.
Drukkolok, hogy jó ronda, lehangoló szürkeség legyen azon a napon, mert akkor már kint marad, és hamarosan megjön a tavasz.....
Persze az elmúlt hétvégén is finomakat ettünk.... és sütöttem is, mert szombaton vendégeink is voltak.
Az itt látható receptek három bloggertársamtól származnak, köszönet érte nekik :-)))))
Kolbászkrémes sajttekercs ... az ötlet
Aleda konyhájából
nagyon finom, abbahagyhatatlan csemege, csak úgy magában is, de retekkel, újhagymával vagy pórékarikákkal is valami isteni.
1 cs. szeletelt sajt /bármelyik megfelelő, amit szeretünk/
jóféle füstölt paprikás parasztkolbász, nem árt, ha friss, puha
puha vaj
A kolbászt megszabadítottam a héjától és egy tálba morzsoltam, majd hozzáadtam a puha vajat és egy villával elegyítettem, összenyomkodtam, majd jól egyneművé kavartam.
Mindezt lehet késes aprítóban is, ott talán még szebb is lesz a végeredmény, de akinek nincs az boldogul így is.
Egy tepsibe sütőpapírt fektettem, majd rá a sajtszeleteket egymás mellé úgy, hogy a szélein 1 cm-nyire fedjék egymást, majd betettem előmelegített forró sütőbe, hogy kicsit megolvadjon, felpuhuljon, hajtogathatóvá váljon, ez 2-4 perc, jól lehet látni a sajton amikor már ki lehet venni.
A sütőpapírral együtt kiemeltem az asztallapra, rákentem a vajas kolbászkrémet, majd a papírral együtt feltekertem és a két végénél a papírt megcsavartam, úgy nézett ki, mint egy nagy, kövér szaloncukor, és betettem a hűtőbe dermedni.
Fogyasztás előtt kivettem, letekertem a papírt róla és egy éles késsel felszeletelve tányérra sorakoztattam.
Guszta, mutatós és nagyon finom, kiváló vendégváró is, kössz Adélkám ezt a klassz ötletet !
Mákos-almás kevert süti őzgerincben ... a recept
Trinity konyhájából /aki Mágitól vette az ötletet, tehát a helyzet amikor a receptek összeérnek/
5 egész tojás
15 cukor
csip.só
citromhéj
10 dkg olvasztott vaj langyosan
30 dkg őrölt mák
5 dkg liszt
2 kk. sütőpor
egy marék kerek mogyoró
2 db alma reszelve
5 dkg mazsola
5 dkg aszalt vörös áfonya
1/2 dl tejszín
A vajat olvasztottam és amíg hűlt, egy tálban habosra kevertem a tojásokat a cukorral, citromhéjjal, majd hozzácsorgattam a langyos vajat is.
Egy másik tálban összekevertem a mákot, lisztet, sütőport és kanalanként, állandóan keverve a tojásos keverékhez adtam.
Ha túl sűrű lenne, lehet lazítani kevés folyékony tejszínnel.
A legvégén hozzákevertem a gyümölcsöket.
Szilikonos sütőformába töltöttem és ment a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol lassan kb. 50 percig sült, a végén persze tűpróbával néztem a közepét, jó-e.
Jó volt.
Teljesen kihűtve tálra borítottam, bőven porcukroztam, majd tálaláskor szeleteltem és finom, fanyar somlekvárral tálaltam.
Csudajó volt Lil, nagyon köszönöm !
Most kóstoltuk meg a penyigei somlekvárt, életemben először kóstoltam, mondhatom nagyon finom, édesen fanyar íze tökéletes volt a mákoshoz.
Beleszerettem.
Krumplis pogácsa ...
Mági konyhájából ... illetve Édesanyja 100 éves receptfüzetéből ....milyen csodák lehetnek még ott ?
40 dkg főtt áttört krumpli /mérés hámozás után, kockázva, sós vízben puhára főzve, levét félretenni, mert kell!!!/
kb. 40-60 dkg liszt
1 tasak porélesztő vagy 1/2 kocka friss a szokott módon pici tej-pici cukor keverékébe morzsolva
1 ek. só
bő kispohárnyi tejföl
20 dkg puha zsír /lehet puha vajat is használni/
1 tojás kissé felverve a lekenéshez
Egy nagy tálba beleszórtam kezdésnek 40 dkg lisztet, hozzákevertem a porélesztőt, a sót, az áttört már langyosra hűlt krumplit, a zsírt, a tejfölt és kezdtem eldolgozni, dagasztani, majd a krumpli főzőlevét is hozzácsorgattam, közben még lisztet adtam hozzá,
-először is én szeretem zsírral készíteni ezeket a pogácsákat, szerintem - de ez csak az én véleményem - sokkal ízesebb, finomabb lesz tőle, aki ettől idegenkedik készítse nyugodtan puha vajjal, biztos ugyanolyan finom lesz attól is.
-másodszor, általában porélesztőt használok, azért mert könnyű tárolni, mert szerintem ugyanolyan hatásos, mint a friss, bár olykor használom a frisset is.
-harmadszor, általában géppel dagasztom be és kelesztem a tésztákat, most is így történt, de le akartam írni, hogy tálban és kézzel dagasztva hogy megy, mert nincs mindenkinek kenyérgépe.
Szóval, ha géppel, akkor mindig alulra a nedves dolgok mennek, a folyadékok, zsiradékok, főtt burgonya stb. só, majd a tetejére a liszt és arra az élesztőpor, mert az élesztő nem érintkezhet semmivel, csak a dagasztás során majd. Fontos!
Addig dagasztjuk a tésztát amíg elválik az edény falától is meg a kezünktől is, szép simának és kissé lágynak, puhának, de jól és könnyen gyúrhatónak, nyújthatónak kell lennie a végeredménynek.
Menet közben ezt érzi már az ember, ha kicsit keményebbnek tűnne, akkor mehet még folyadék, ha nincs már krumplilé akkor langyos víz, de mindig csak kevés egyszerre!
Ha túl lágynak, folyósnak bizonyul akkor még lisztet kell szitálgatni hozzá, de itt is mindig csak keveset egyszerre!
Ha megfelelő akkor szépen letakarom egy konyharuhával és hagyom kelni.
Bekapcsolom a sütőt 200-220 fokra.
A pogácsáknak nagyon forró sütő kell, hirtelen kell sülniük, mert ha lassan, alacsony fokozaton, akkor kiszárad.
Amikor a tészta a duplájára növekedett, lisztezett deszkára borítottam, kézzel széthuzogattam amennyire csak tudtam, mivel lágy állagú, de pont emiatt lesz könnyű a végére, nem szeretem sodrófával nyújtani, mert akkor kinyomom az élesztő által keltett légbuborékokat.
Kb. 4 cm-es pogácsa szaggatóval szépen kiszaggattam és vékonyan kiolajozott tepsikre, egymás mellé raktam közvetlen közel, mivel lágy a tészta nehogy elterüljön, hanem felfelé növekedjen majd sülés közben.
Kicsit még pihentek a tepsin, majd lekentem mindegyiket felvert tojással és egyenként beraktam a forró sütőbe ahol is csodás pirosra sütöttem.
Az első adagnál /kerek tál/ 5-10 percig alsó-felső sütésen ment, majd átkapcsoltam légkeverésre, a másik adagnál /tepsis/ rögtön légkeveréssel indítottam és csak az utolsó 5 percben kapcsoltam vissza alsó-felsőre.
Tapasztalatom, hogy jól, és ropogósra sütve nekem finomabb, vagyis a kerek tálban lévő pogácsákat hamarabb kivettem, kb. 20 perc után, ezek puhábbak, foszlósabbak lettek.
A tepsin lévők viszont legalább 25 percet töltöttek bent és kívül ropogósabbak lettek, a belsejük viszont ugyanúgy puha.
A végeredmény nagyon finom, így is, úgy is, csak ettük és ettük, langyosan és frissen a legeslegjobb, de az a pár darab ami véletlenül megmaradt, másnap is puha volt, reggelire a teám mellé nagyon jólesett.
Ági nagyon köszi, még sokszor fogom megsütni !