Szeretem a Télapót, maga a csodavárás, leginkább a kicsik izgalmát, várakozását, kipirult arcocskáját, hogy olyan édesen hisznek benne, hagyni is kell sokáig, hogy higgyenek, aztán ahogy okosodnak, eszesednek úgyis megtudják a valóságot, épp a 8 éves kis unokaöcsémről derült ki most, hogy ő már megtudta valamelyik osztálytársától, hogy nincs is Télapó, de még billeg azon a bizonytalan mezsgyén... lehet hogy mégis ????
Alig lehetett lebeszélni, hogy ne világosítsa föl a húgát, aki még töretlenül hisz.
Annyira cukik a gyerekek.
Köszönöm a gyerekeim szerető gondoskodását :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése