Télapó... jön...

Szeretem a Télapót, maga a csodavárás, leginkább a kicsik izgalmát, várakozását, kipirult arcocskáját, hogy olyan édesen hisznek benne, hagyni is kell sokáig, hogy higgyenek, aztán ahogy okosodnak, eszesednek úgyis megtudják a valóságot, épp a 8 éves kis unokaöcsémről derült ki most, hogy ő már megtudta valamelyik osztálytársától, hogy nincs is Télapó, de még billeg azon a bizonytalan mezsgyén... lehet hogy mégis ????

Alig lehetett lebeszélni, hogy ne világosítsa föl a húgát, aki még töretlenül hisz.

Annyira cukik a gyerekek.

Térültem fordultam, mit látok,  az ablakban egyszercsak ott volt ez az édes hóemberke - hasában fincsi drazséval - tudtam, éreztem, hogy kapni fogok tőle valamit, hiszen jó kislány voltam :-)
Köszönöm a gyerekeim szerető gondoskodását :-)