Egy nagyágyú ebéd holnapra.
"Erdélyi" vagy "kolozsvári" néven elhíresült káposztaétel, ami pont ugyanúgy készül mint a rakott kelkáposzta, csak ez savanyúkáposztával és pont ugyanolyan finom is.
Előre elkészítettem, mert holnap nem érek rá a főzésre, egyébként erre is érvényes a töltöttkáposztához kapcsolódó mondás, hogy melegítve még jobb, mint frissen elkészülve.
No azért frissen se utolsó.
1,5- 2 kg
savanyúkáposzta, amit kicsit megvagdaltam, hogy ne legyen nagyon hosszú szálas
2-3 babérlevél
1 ek. borsikafű/csombor
1 ek. szárított majoranna
1 fej vöröshagyma apróra vágva
4-6 gerezd fokhagyma szintén apróra
só, bors
1-2 ek zsír, pici pirospaprika
Egy lábasban zsíron a hagymát megdinsztelem, majd ment hozzá a fokhagyma meg az összes fűszer, végül a káposzta, amit én soha nem mosok ki, sőt ha van savanyú leve azt is hozzáöntöm és még kb.2 dl vizet. Az egészet puhára párolom, levét hagyom elfőni.
1 kg
darálthús, ami elsősorban sertéslapocka
2-3 fej vöröshagyma apróra vágva
3-4 gerezd fokhagyma szintén apróra
1 db hegyes erős paprika karikázva
só, bors
zsír, pirospaprika
Egy másik lábasban a szokásos módon pörköltet készítek a fentiekből, és zsírjára sütöm.
20 dkg
rizst sós vízben félpuhára párolok.
1 nagy vödör 20%-os
tejföl
1 szál etei /nálunk most ez a nagy kolbászkedvenc/, vagy bármilyen nagyon jó minőségű /csabai, gyulai/, enyhén csípős
kolbász, miután lehúzom a bőrét, felkarikázom.
Ez a kolbász állagra félúton van a lángolt és a száraz kolbász között, tehát nem túl puha és nem túl kemény, száraz, pont nagyon finom.
4-5 szelet sima
füstöltszalonna /vagy annyi, ahányan ebédelünk majd/, beirdalva a bőréig
Összeállítása egy nagy és mély sütőtálban vagy edényben.
Jelen esetben a nagy kacsasütőmben raktam össze, tökéletes hozzá, mint ahogy egy egész kacsa/liba pirosra sütéséhez, vagy sok vendég esetén 2 egész csirke lesütéséhez, vagy egy nagyobb/két kisebb kenyércipó megsütéséhez is. Szóval több mindenhez is nagyon praktikus.
Tehát kizsíroztam a sütőformát, legalulra tettem egy réteg káposztát, kb. a fele mennyiséget, erre jött a rizs fele szépen elterítve, erre a kolbászkarikák fele, kissé bele is nyomkodva, majd erre az egész adag pörkölt, majd a rizs másik fele, természetesen egyenletesen elterítve minden réteg.
Ezek után a kolbászkarikák másik felét rakom a rizsre és kicsit mindegyiket itt is belenyomom, végül a káposzta másik felével betakarom az egészet.
Egy nagy vödör tejfölt jól kikeverek krémesre és az egésznek a tetején szétkenem és végül erre helyezem a beirdalt szalonna szeleteket, amiből ropogósra megsülve lesz a kakastaréj és sülés közben belecsorog a szalonnazsír a végére, még fokozva az ízhatást.
Hogy ez milyen finom így együtt, arra nincs szó, különben is nagyon szeretem a sült szalonnát.
Így összerakva teszem a sütőbe közepes lángra /180 fokra/, mert lassan kell összesülnie és sokáig, hogy az ízek összeérjenek benne.
Az eredmény mindent megér. Jó szaftos, enyhén csípős, fűszeres, az igazi magyaros ízvilágú étel, ami természetesen nagyon finom és én nagyon szeretem.
Friss puha kenyérrel és tejföllel tálalom.
Szafti cicám persze az egész főzést az étkezőasztal alól, a szék ülőpárnáján heverészve figyuzta végig, persze közben szundikált is.
Ilyenkor a legédesebb, amikor kicsit álmos, de persze a kolbászillat is izgatta.
Mindig ott van a közelemben, hozzám ragaszkodik a leginkább, este úgy nézünk tv-t, vagy úgy olvasok, hogy közben félig a fotel karfáján, félig az oldalamhoz lapulva szundikál.
Szóval szimbiózisban vagyunk :-)