Sacher torta...

A hétvégi desszertünk volt, Sachert életemben először készítettem, finom volt, a családban mindenkinek ízlett, jó csokis volt és kitűnően illett hozzá a málnadzsem.
F.Nagy Angéla receptje szerint sütöttem.

Hozzávalók:
5 tojás szétválasztva
20 dkg porcukor
12 dkg olvasztott vaj
7 dkg rétesliszt
4 dkg kakaópor /hollandot használtam/
málnadzsem / vagy sárgabarack lekvár
tetejére:
1 tábla étcsokoládé
1 ek. étolaj vagy 5 dkg vaj / a végeredmény szempontjából mindegy melyik, egyformán jó/

A tojásfehérjéket nagyon kemény habbá vertem.
A sárgákat fehéredésig kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kakaóport, a lisztet, az olvasztott vajat és végül beleforgattam a fehérjehabot is.
Vajazott lisztezett tortaformába töltöttem a masszát, elsimítottam és forró sütőben, közepes lángon tűpróbáig sütöttem.
Kivéve rögtön kiborítottam deszkára és azon melegen több kanál málnalekvárral alaposan megkentem a tetejét és hagytam kihűlni majd tortatálra csúsztattam. Az eredeti recept szerint sárgabarcklekvárral kell kenni, de a pikáns málna is isteni hozzá.
NAGYON FONTOS hogy a még forró sütire kenjük a lekvárt, mert akkor lesz az igazi !!!!
Végül elkészítettem a csokimázat, a felkockázott tábla étcsokit vízfürdő felett felolvasztottam, belekevertem az olajat és egyenletesen rácsorgattam a sütire.
Miután teljesen kihűlt a máz is, csak akkor szeleteltem és tejszínhabbal tálaltam, de nagyon finom hozzá a vaníliafagylalt is.
Kissé tömény, kellően csokis süti, olyan brownie szerű, viszont a málnalekvár szenzációsan illik hozzá, nagyon finommá teszi.

Téli ajtódíszem

Készen vettem,  mert megtetszettek a színei,  kellemes őszi színek,  ahányszor ránézek  felvidít ebben a lehangoló szürkeségben.

Tavaszig szívesen nézegetem, aztán majd húsvétra új díszt kap az ajtó.

Erdélyi rakott káposzta... azaz... Kolozsvári rakott káposzta...

Egy nagyágyú ebéd holnapra.
"Erdélyi" vagy "kolozsvári" néven elhíresült káposztaétel, ami pont ugyanúgy készül mint a rakott kelkáposzta, csak ez savanyúkáposztával és pont ugyanolyan finom is.
Előre elkészítettem, mert holnap nem érek rá a főzésre, egyébként erre is érvényes a töltöttkáposztához kapcsolódó mondás, hogy melegítve még jobb, mint frissen elkészülve.
No azért frissen se utolsó.

1,5- 2 kg savanyúkáposzta, amit kicsit megvagdaltam, hogy ne legyen nagyon hosszú szálas
2-3 babérlevél
1 ek. borsikafű/csombor
1 ek. szárított majoranna
1 fej vöröshagyma apróra vágva
4-6 gerezd fokhagyma szintén apróra
só, bors
1-2 ek zsír, pici pirospaprika

Egy lábasban zsíron a hagymát megdinsztelem, majd ment hozzá a fokhagyma meg az összes fűszer, végül a káposzta, amit én soha nem mosok ki, sőt ha van savanyú leve azt is hozzáöntöm és még kb.2 dl vizet. Az egészet puhára párolom, levét hagyom elfőni.

1 kg darálthús, ami elsősorban sertéslapocka
2-3 fej vöröshagyma apróra vágva
3-4 gerezd fokhagyma szintén apróra
1 db hegyes erős paprika karikázva
só, bors
zsír, pirospaprika

Egy másik lábasban a szokásos módon pörköltet készítek a fentiekből, és zsírjára sütöm.

20 dkg rizst sós vízben félpuhára párolok.

1 nagy vödör 20%-os tejföl

1 szál etei /nálunk most ez a nagy kolbászkedvenc/, vagy bármilyen nagyon jó minőségű /csabai, gyulai/, enyhén csípős kolbász, miután lehúzom a bőrét, felkarikázom.
Ez a kolbász állagra félúton van a lángolt és a száraz kolbász között, tehát nem túl puha és nem túl kemény, száraz, pont nagyon finom.

4-5 szelet sima füstöltszalonna /vagy annyi, ahányan ebédelünk majd/, beirdalva a bőréig

Összeállítása egy nagy és mély sütőtálban vagy edényben.
Jelen esetben a nagy kacsasütőmben raktam össze, tökéletes hozzá, mint ahogy egy egész kacsa/liba pirosra sütéséhez, vagy sok vendég esetén 2 egész csirke lesütéséhez,  vagy egy nagyobb/két kisebb kenyércipó megsütéséhez is. Szóval több mindenhez is nagyon praktikus.

Tehát kizsíroztam a sütőformát, legalulra tettem egy réteg káposztát, kb. a fele mennyiséget, erre jött a rizs fele szépen elterítve, erre a kolbászkarikák fele, kissé bele is nyomkodva, majd erre az egész adag pörkölt, majd a rizs másik fele, természetesen egyenletesen elterítve minden réteg.
Ezek után a kolbászkarikák másik felét rakom a rizsre és kicsit mindegyiket itt is belenyomom,  végül a káposzta másik felével betakarom az egészet.
Egy nagy vödör tejfölt jól kikeverek krémesre és az egésznek a tetején szétkenem és végül erre helyezem a beirdalt szalonna szeleteket, amiből ropogósra megsülve lesz a kakastaréj és sülés közben belecsorog a szalonnazsír a végére, még fokozva az ízhatást.
Hogy ez milyen finom így együtt, arra nincs szó, különben is nagyon szeretem a sült szalonnát.

Így összerakva teszem a sütőbe közepes lángra /180 fokra/, mert lassan kell összesülnie és sokáig, hogy az ízek összeérjenek benne.

Az eredmény mindent megér. Jó szaftos, enyhén csípős, fűszeres, az igazi magyaros ízvilágú étel, ami természetesen nagyon finom és én nagyon szeretem.
Friss puha kenyérrel és tejföllel tálalom.

Szafti cicám persze az egész főzést az étkezőasztal alól, a szék ülőpárnáján heverészve figyuzta végig, persze közben szundikált is.
Ilyenkor a legédesebb, amikor kicsit álmos, de persze a kolbászillat is izgatta.
Mindig ott van a közelemben, hozzám ragaszkodik a leginkább, este úgy nézünk tv-t, vagy úgy olvasok, hogy közben félig a fotel karfáján, félig az oldalamhoz lapulva szundikál.
Szóval szimbiózisban vagyunk :-)

Sonkás nokedli

Semmi különös, saját ötletű, ebéd kreálmány a maradékokból.
Időnként, néha ötletem sincs mit főzzek, ilyenkor szétnézek a hűtőben és amit ott találok abból próbálok valamit összehozni.
Ma ez lett.

Főtt füstölt sonkát felcsíkoztam-kockáztam, ahogy sikerült.
Kevés olajon átpirítottam, majd pár karika hegyes erős zöldpaprikát és 2-3 gerezd aprított fokhagymát is hozzásütöttem, végül a kifőzött, leszűrt nokedlivel összeforgattam.
A nokedlit 3 tojásból és annyi liszttel amennyit felvett készítettem.

Tálaláskor bőven tejfölöztem és megszórtam sok reszelt sajttal.
Ahhoz képest, hogy hirtelen felindulásból és maradékokból készült, finom lett.

Libamáj sütve... libatöpörtyű sütve...

A Márton nap utóélete...

... igen, igen... a libamáj

A világ egyik legfinomabb étele szerintem.
Húsz éve nem ettem, valahogy nem foglalkoztam vele, pedig időnként nézegettem, készültem rá,  kéne venni, de mindig valahogy elmaradt.
Idén aztán kijelentettem, hogy semmi nem tud visszatartani, muszáj készíteni, még ha aranyárban mérik is. Egy kisebb darabot választottam és megsütöttem.
Ha azt nézem milyen sokáig eltart, és mennyire kiadós, nagyon megérte az árát.
Nos bőven pótolom az eddigi hiányt, reggelire-vacsorára akkora szelet kenyereket vágok be, meg az egész család is, hagymával, lilahagymával, retekkel, erős paprikával vagy anélkül, de mindig forró teával.
Csoda finom.





A másik istenség a libatepertő, frissen, melegen, puha kenyérrel, lilahagymával.
Ezt a képen látható adagot, együltőhelyünkben a férjemmel megettük, ahogy elkészült.
Nem tudom szavakkal kellően érzékeltetni mennyire finom volt.

Régebben mindig úgy készítettem, ha készítettem, hogy a bőrös hájat felkockázva, egy gondolatnyi vizet aláöntve, állandóan kevergetve kisütöttem, a végén, hogy szép színe legyen, egy fél deci tejet hozzáöntve - itt nagyon vigyázva, mert kifuthat, szóval óvatosan -  majd leszűrve, két merőkanál között kissé kinyomkodva tálba téve, majd a forró zsírjában megsütöttem a libamájat és kifagyasztottam.

Idén F.Nagy Angéla szakácskönyvében leírtak szerint jártam el, mégpedig úgy, hogy egy vaslábas alját kiraktam a kockára aprított bőrös hájdarabokkal, erre fektettem a libamájat, majd betakartam megint hájdarabokkal, alá öntöttem kb. 1-2 dl vizet és odatettem főni.
Ez szép csendesen fődögélt, az a szabály: ahány dekás a máj, annyi percig kell párolni a háj között. Én nem mértem az enyémet, de 25 perc elteltével beleszúrtam a májba, már nem jött véres lé belőle, tehát átfőtt.
Óvatosan szűrőkanállal kiemeltem és egy tálalónak is megfelelő jénaitál aljába tettem, hosszában szeletekre vágtam és egyenletesen meghintettem egy kevés pirospaprikával, egy pici csipettel.
A tepertőnek valót ezekután kissé nagyobb lángon zsírjára sütöttem, majd két merőkanál között kicsit kinyomkodtam és egy másik tálba szórtam.
A forró zsírt óvatosan ráöntöttem a májra, a kevés pirospaprikától nagyon szép sárgás lett a színe a zsírnak, majd amikor kissé lehűlt ment a jégre kifagyni.
Lehet a májat apróra törni is, szétnyomkodni a tálban, majd úgy ráönteni a zsírt, akkor  kenyérre kenve mindenhol májas a zsír garantáltan.
Igy egyben hagyva, vagy szeletelve darabosabban kerülhet a kenyérre.
A végeredmény miatt mindegy, mindenhogyan csodálatos téli eledel.

Nem múlhat Márton nap liba nélkül...

Egyébként is imádjuk, de ilyenkor a családban kötelező libát enni valamilyen formában.
Aranyos, kedves hagyomány szerintem és szorgalmasan be is tartjuk.
Csodás az aranyló libaleves lúdgége tésztával, a ludaskása nagyon nagy kedvencem és egészséges étel a rengeteg főtt zöldséggel és libaaprólékkal, valami fenséges a libatepertő lilahagymával reggelire vagy előételnek, a ropogósra sült libacomb vagy libamell párolt lilakáposztával, de amit a legeslegjobban szeretek, viszont a legritkábban szoktunk enni az a zsírjában sült hízott liba mája, mert hogy aranyárban adják kilóját. Azért időnként megreszkírozom, csakhogy el ne felejtsük az ízét.
Na idén vettem egy fél mellet és bőrös libahájat, annak a zsírjában sütöttem ki, a következő poszt erről fog szólni.

Idén Márton napon libamellet sütöttem, mondanom sem kell isteni finom volt a ropogósra sült bőrével, omlós húsával.

Semmi különös faxnit nem csinálok, sózom, borsozom, beirdalom kockásra a bőrét, majd bőrével lefelé teszem a tepsibe, kevés vizet öntök alá és 1-2 rozmaringágat majd beteszem lefóliázva a sütőbe párolódni.
ez kb. 1 óra, ezalatt elkészítem a köretet, a zsíros krumplit,sós vízben főtt krumplit, amit majd összetörök és a forró libazsírral lazítok, és a dinsztelt lilakáposztát, amit én 10 dkg cukor karamellizálásával indítok, majd erre loccsintok kevés olajat, amikor már szép színe van az olvadt cukornak, erre jön 1 fej vékonyan szálasra vágott vöröshagyma, 1-2 tk. köménymag és jól összepirítom, majd a szintén vékonyan szálasra vágott lilakáposzta, sózom és ráöntök 2-3 dl ecetes vizet, az ecetnek ki kell érződnie bőven a víz mellől.
Jól összekeverem és az egészet puhára párolom.
Mikor letelik az óra, leveszem a fóliát, minden mellet visszafordítok bőrével felfelé és erős tüzön piros ropogósra sütöm.
Mire megsül a hús addigra a köretek is készen vannak.

Mennyei egy lakoma, nem véletlenül mi sűrűn esszük az év folyamán, de nem csak a libát, a kacsát is.

Egy szép őszi nap legjobb reggelije...

...de csak akkor, ha nem megyünk sehová és hozzánk sem jön senki.
A fokhagyma miatt.

Fokhagymás pirítós tökmagolajba mártogatva, majd
forró teát kortyolgatva hozzá.

Ez valami mennyei finom.
A tökmagolajat Duende révén ismertem meg, ő használta/használja salátákba, kenyérbe, mikor mibe.
Beleszerettem először a színébe, majd amikor vettem és megkóstoltam akkor az ízébe is.
Valami csodás aromája van,  nagyon is kiérződik a tökmagíz belőle.
Természetesen most már én is használom amibe csak lehet, a legegyszerűbb salátát is feldobja, ha egy keveset rálocsolunk. A hagymasaláta vagy a savanyúkáposztás téli saláta elképzelhetetlen nélküle.
Őszi-téli reggeleken  így szeretek reggelizni olykor-olykor, arról nem is beszélve milyen egészséges.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.

A pirítóst jó erősen bedörzsölöm fokhagymával, picit sózom...

...majd mártogatok, tunkolgatok...

és milyen csodás meleg színe van az olajnak

...végül jöhet utána a nagy bögre, forró citromos tea, meg egy jó könyv.

Most éppen Agatha Christie krimije a "Temetni veszélyes" című.

Nem is tudom hanyadszorra olvasom újra, megunhatatlan.

Hát ez nagyon finom volt, igazán jóllaktam.
Olaszországban sok helyen, és Szicilián láttam, hogy az idős parasztemberek minden nap ilyet reggeliznek, csak ők olívaolajba mártogatják a kenyerüket.
Az is nagyon finom, kipróbáltam, de nekünk itt van ez a csodás tökmagolaj.
Nyáron is finom ez a reggeli, akkor jó sok, édes paradicsommal szoktuk enni.

Egy őszi nap finom ebédje.....

Körömpörkölt

Imádjuk, gyakran is készítem, főleg télen, vagy nyáron  ha hűvösebb az idő.
Az igazság az, hogy soha nem tudok eleget enni belőle, annyira szeretem, sós vízben főtt krumplival, vagy kenyérszeletekkel és savanyúsággal.
Részletes leírás itt.

Madártej

Ez is nagy kedvenc, mert könnyű, finom, krémes, és főleg hamar elkészül.
Nyáron persze jégbehűtve, de ilyenkor már inkább langyosan esik jól, de semmiképp nem hűtöm, csak hagyom szobahőmérsékletre kihűlni.
Leírás itt.

Sajtos pogácsa

Pogácsából bármilyen és bármennyi jöhet
Van egy alaptészta recept Mohától és Limarától, verhetetlen, és annyi variációt készíthet az ember amennyi csak az eszébe jut.
Többféle pogácsa receptem leírása itt és itt.


Talán mondanom sem kell, jóllaktunk.