Édesapám emlékére 2.

Kuglóf... narancslekváros-csokis

Kuglóf... narancslekvárral, csokicseppekkel

Ez az adag a létező legnagyobb kuglóf-formához való, nekem többféle formám is van, még az ehhez való nagy is, de még ebben is tömör darab lett, nem az a könnyű, levegős fajta kuglóf, igaz, ez az egyetlen élesztős ilyen receptem, az eddigi kuglófjaim mind sütőporosak.

Mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy a megadott mennyiségek fele bőven elég szerintem !

persze mindenkinek szíve joga a kipróbálása, mert amúgy nagyon finom, de hatalmas darab lesz, minimum 15 fős vendégségre elegendő:

Recept  innen

Hozzávalók:

3-3,5 dl langyos tej

1 egész tojás

csipet só

10 dkg cukor

8 dkg puha vaj

1 citrom reszelt héja

1 löttyintés vanília aroma

1 löttyintés rum

0,5 kg finomliszt vagy süteményliszt

1 tasak élesztőpor

narancslekvár kb.2,5 dl - de tökéletes bármilyen más pikáns lekvárral is

2 ek. kakaópor

mazsola

Mindent a fenti sorrendben betettem a kenyérgép kelt-tészta programjához, és a gép szépen megdagasztotta és megkelesztette nekem a tésztát, ezek után ujjnyi vastagra nyújtottam lisztezett deszkán, bőven megkentem narancslekvárral, megszórtam étcsoki-cseppekkel valamint 2 ek. cukrozatlan kakaóporral egyenletesen és feltekertem, mint a bejglit.

Vajazott szilikonos nagy kuglóf-formába helyeztem, a találkozási pontnál igyekeztem szépen összedolgozni, majd hagytam letakarva kelni - lehet akár több órán át is, nem árt neki - én 1-1,5 óra elteltével tettem be a 200 fokos forró sütőbe 10 percre, majd visszavettem 170 fokra és legalább még 40-45 percig sült, de tanácsos a tömörsége és nagysága miatt tűpróbával ellenőrizni megsült-e.

Legalább 3-4 centire túlnőtt a formán a sülés végére.

Tejjel, kávéval, kakaóval nagyon fincsi kis uzsonna, vacsora, vendégekhez pedig egészen kiváló, mert sok és kiadós.

Titu ma 10 éves... szépséges szülinaposunk

Titu története

Titut pénzért vettük, mert mindenáron szerettünk volna egy brit cicát, mert annyira tetszett és ma is tetszik ez a fajta, mert akkor még kezdő állatbarátok voltunk, mert akkor még gőzünk nem volt, hogy a menhelyek és a világ tele vannak nyomorult kóbor macskákkal, na azóta ezt a vonalat is pótoltuk Szaftival és Csinivel, Falat kiskutyánkkal és Cindy nagykutyánkkal, aki valójában nem a miénk, kölcsönbe kaptuk, de a nagy kert miatt kikönyörögtük, hogy nálunk maradhasson /alkalomadtán majd az ő regényes történetüket is megírom/.
A férjem soha nem akart állatot a budapesti lakásba, a kisebbik gyerekem hiába könyörgött hosszú éveken át, az apja hajthatatlan volt, könyörgött nekem is, bár én többször már-már hajlottam a dolog felé, egyszer már majdnem megvettem  egy macskaágyat is, meg tálkát is, holott macska még kilátásban sem volt. Így huzakodtunk, vitatkoztunk éveken át, sajnáltam a gyereket, de megértettem a férjem szempontjait is.
Aztán meghalt az Édesanyám, amin lehetetlen túljutni, aminek fájdalma soha el nem múlik, legfeljebb csak enyhíteni, csillapítani lehet az idő múlásával, és ebben segített nekem a gyerekem és amitől fordulat állt be nálam is macskaügyben, ekkor jött az életünkbe Titu.
A férjem is már egyre gyengébben tiltakozott.
A lányom kiderítette, kinyomozta, lebeszélte, sőt levitte az egész családot valahová Kiskunfélegyháza egyik csöndes utcájába, megtekinteni a jövendő brit cicukánkat, aki akkor született és egy falatka volt, összesen hárman voltak testvérek az alomban, Titu az egyetlen kandúrka és két kislánycica testvére, a háromból ketten arany-cirmos britek, egy pedig ezüst-cirmos volt. Az a kis ezüstös akkor már elkelt, ahogy aznap Tituka is a miénk lett, csak várnunk kellett az elválasztásig. Azt az egyet máig nagyon bánom, hogy a másik aranycirmos kislánycicát nem vettük meg Titu mellé, kellett volna, együtt szépen nevelkedtek volna nálunk, de hát követ el az ember marhaságokat élete során, ettől nagyobbakat is.
Nagy boldogság volt amikor hazahoztuk, előtte bevásároltunk mindent ami szükséges volt és mindent olyat is, ami nem feltétlenül kellett a tartásához, de mentségünk volt az abszolút kezdő állattartók megkergülése, hogy a mi cicánknak aztán mindene meglegyen.
A neve tulajdonképpen Titkos lett /majd ebből jöttek a rövidítések Titi, Titu/, mert imádott elbújni, eltűnni, hiába ciccegtünk, hívogattuk, amíg ő nem akarta, az istennek sem jött elő.
Kezdtük kifigyelni a kedvenc helyeit, a könyvespolcok legalsó, földön lévő polcain, mivelhogy ezek voltak elérhetőek akkoriban egy falatnyi macskának, a könyvek tetejére bemászott, ugyanígy a sűrűn egymás mellett tárolt, tokban lévő bakelit hanglemezek tetejére, vagy a kanapén lévő díszpárnák mögötti rejtelmes sötétségbe, onnan lesegetett ki, ha felébredt, bezzeg amikor éhes lett vagy alomra kellett mennie, akkor nagy nyújtózkodások közepette előjött.
Ámulva figyeltem ennek az icuri-picuri kismacskának a tökéletességét, ahogy rögtön tudta hol az alom, az mire van és azonnal azt használta. Ha éhes volt úgy jelezte, hogy a lábszárunkba kapaszkodott, fájt piszkosul, és hónapokig sebesek voltunk, mert egy kiscica még nem húzza be a körmeit, de nem szóltunk egy szót sem, csak eltorzult képpel fejtettük le magunkról.
Mindig kézben volt, simogattuk, szeretgettük, játszottunk vele, madzagra kötött kis figurákat húzogattunk neki, macska ennyit még nem volt dédelgetve, mint ő.
Órákig el tudtuk nézegetni, egy tündéri kiscica volt, szépen gyarapodott, cseperedett.
Felnőtt korára egy igazi Herceg lett, hatalmas, méltóságteljes nagy cica, aki már nem szereti, ha állandóan simogatják, nem is hagyja, nem is igényli, csak akkor jön, amikor ő akar jönni /ellentétben a másik kettővel/, akkor is csak rövid időre felugrik az ölembe, amikor ülök a fotelomban, majd eltörik a lábam a súlya alatt, de nem szólok, örülök neki, akkor hagyja a simogatást, állvakargatást úgy 10 percig és vége, ennyi kellett neki, már megy is tovább valamelyik kedvenc helyére szundikálni, leginkább a számítógépeknél lévő forgószékeket részesíti előnyben, pont olyankor amikor nekünk is kéne, de hagyjuk, alkalmazkodunk, vagy valamelyik kanapé sarkát, esetleg egy fotelt, de olyan is van, hogy eltűnik valamelyik gyerekem szobájában, elhever az ágyukon, vagy alatta valahol, ahol nem zavarja a többi jövevény állatunk.
Esténként olykor-olykor a kanapén heverő, olvasó vagy filmet néző férjem sípcsontján szeret végigheverni, akinek szintén majd eltörik a lába, de ő is tűri, mert olyan ritkán fordul ez elő, hogy Titu keresi a testkontaktust velünk, hogy örülünk neki.
Néha rácsodálkozik Szafti és Csini együttjátszására, birkózásukra, fogalma nincs mi történik, hiszen ő nem macskákkal szocializálódott, hanem velünk, néha megpróbálják megkergetni őt, csak úgy játszásiból, néha ő is visszakergeti őket, akkor olyan, mintha egy tank zúdulna a két másik felé, meg is rémíti őket, vége is a próbálkozásuknak, de Titu igazából nem egy társasági cica, ő egy magányos, magának élő cicu.
Néha Falattal is összeszagolgatnak, Falat tiszteli Titut, volt idő amikor háromszor akkora volt, mint Falat, valószínűleg emlékszik erre kutyuskánk, szokott játszani a két másik cicával a kergetőzésben, de azt tudja, hogy Tituval nem lehet, őt békén kell hagyni, néha egy kis szagolgatás és kész.
Titu mostanra olyan, mint egy joviális, higgadt, nyugodt, sokat tudó bölcs buddha.
Nagyon szeretem, remélem boldog a cicaélete velünk és együtt leszünk még nagyon sokáig.
Vele /is/ teljes az életünk.

NO COMMENT

3 csomaggal vettem, mind a három kivétel nélkül egyenként csak 400 gr, de hajszálpontosan !!!!
Tudom, másban is át vagyunk verve... a tejfölök, a joghurtok... és még sorolhatnám...
Kész átverés a vásárlás majd mindenben... az "ország viszont jól teljesít" a mi zsebünkre...

Egyszerű kis összedobós... Tepsis karaj

Tepsis karaj krumplival, hagymával, salátával

Hozzávalók: 2 főre
4 szelet sertéskaraj/tarja
Fűszerkeverék sült sertéshúsokhoz való bőven
4-6 db közepes krumpli karikázva
1-2 db vöröshagyma karikázva
1-2 gerezd fokhagyma lapkákra
só, bors, pici pirospaprika
olaj
1-2 ek. tejföl a végén
sajt reszelve a tetejére /elmaradhat, most nálam el is maradt /

Még reggel kiklopfoltam a karajszeleteket és bedörzsöltem a fűszerkeverékkel, majd ment a hűtőbe a sütésig.
Vékonyan kiolajoztam egy kisebb tepsit, ment bele az összes vöröshagyma-karika, rá az összes krumplikarika, sóztam borsoztam, pirospaprikáztam, végül a fűszeres hússzeletek, majd a fokhagymalapkák. Meglocsoltam egy-két evőkanálnyi olajjal és aláöntöttem kb. 1 dl vizet, 180 fokos sütőben hagytam párolódni, sülni, amikor a húsnak már szép pirosas színe lett kivettem, megfordítottam a hússzeleteket, vékonyan lekentem tejföllel, a krumplira is kenegettem és ment vissza még egy kis pirulásra.
Finom, fűszeres, jó ropogós lett minden, a hús pedig omlósan vajpuha.

Saláta: a már megszokott nyárias vegyes keverék
1 db jégsaláta
1-2 szál újhagyma a zöldjével együtt
1-2 darab paradicsom darabolva
cukros-ecetes lében megforgatva
só, bors

Hétvégére egy édes meg egy sós...

Bögrés :  Csokicseppes-mazsolás koszorú
bögre méret 2, 4 dl
1./ tál
1 egész tojás
fél bögre cukor
1 bögre túró
fél bögre tej/ vagy 2-3 ek. tejföl
4 ek. olaj
2./tál
1,5 bögre finomliszt
1 tk. szódabikarbóna
egy marék mazsola
egy marék csokicsepp
1 citrom héja

Mindent kimértem tálanként, külön-külön jól elkevertem, majd a kettőt összevegyítettem és vajazott, lisztezett koszorúformába terítettem, végül 180 fokos sütőben kb. 20 percig sütöttem, de tűpróbával ellenőriztem, hogy megsült e.
Amikor kihűlt porcukroztam.
Végtelenül egyszerű kevert süti, de nagyon finom akár kávé, akár egy bögre citromos tea mellé, csak úgy délutánra.
Természetesen kuglóf-formában is, vagy őzgerincben is megsüthető.
A recept Latsiáé még 2013-ból.

Juhtúrós apró pogácsa 2... a StreetKitchen múlt hétvégi adásából
van egy juhtúrós pogácsa 1. is, ennek a receptje  itt

25 dkg puha vaj
25 dkg juhtúró
10 dkg reszelt sajt /trappista/
2. ek zsíros tejföl
2 egész tojás
0,50 dkg finomliszt
1 tasak élesztőpor

1 db enyhén felvert tojás a kenéshez
reszelt sajt a tetejére /mert az egész köményem is kifogyott, különben az lett volna/

Kimértem a lisztet, az élesztőt, a sót egy tálba, majd belemorzsoltam a vajat, a juhtúrót és a reszelt sajtot, amikor már jó morzsás volt akkor ütöttem hozzá a tojásokat és kanalaztam rá a tejfölt, majd sima egynemű tésztává gyúrtam.
Az eredeti recept ír egy kis tejet is, de az a helyzet állt elő, hogy egy korty tejem sem volt itthon, de nem is hiányzott, abszolút működik a recept tej nélkül is.
Természetesen ezt a tésztát fóliába csomagolva be lehet tenni a hűtőbe akár 1 éjszakára is, de pár órára is, viszont én most azonnal kinyújtottam lisztezett deszkán ujjnyi vastagra, a legkisebb szaggatóval pedig kiszaggattam, sütőpapíros tepsire tettem, egy picit hagytam itt pihenni, de csak addig míg felvertem egy tojást a kenéshez és reszeltem még sajtot a tetejére.
Miután mindezzel megvoltam, ment a 200 fokra előmelegített sütőbe, amíg pirosra nem sült a teteje.
Nagyon finom persze és abbahagyhatatlan.

Pulykamell és ceruzabab vajon sütve...

Finom, könnyű ebéd, a vékonyra szelt pulykamellet jól befűszereztem, majd bőséges olvasztott vajban hirtelen átsütöttem, nem kell sok idő erre, oldalanként 3-4 perc, majd a hússzeleteket egy tányérra kiszedtem, a fagyasztott  ceruzababot, úgy fagyottan beleborítottam a visszamaradt forró vajba, rögtön lefedtem, saját gőzében párolódott puhára 10 perc alatt, a végén ízesítettem egy kis sóval és frissen őrölt borssal. Ennyi.

Ceruzabab a képen frissen.

Túrógombóc újszerűen... villámgyorsan

Azt hiszem életem legjobb túrógombócát ettem az előbb, szinte nem is akarom elhinni, cakk-pakk 30 perc alatt készen volt és már ettük is.
Fél adaggal próbálkoztam gyáva módon, mi van ha mégsem jó... de szenzációsan jóóóó és könnyű, és rezgős, a féladaggal is 13 gombóc lett, 2 főnek bőven elegendő vacsira.
A receptet persze a rendes adaggal adom meg, és Apróséfnek köszönhetem.
Isteni finom, eldöntöttem, hogy soha többé nem fogom a hagyományos módon készíteni, állítólag kihűlve is puha marad, ez még ma estig ki fog derülni.
Szerintem ez a recept működne búzadarával is, ugyanígy vagy vízzel megfőzve vagy tejjel, a többi meg mint lent.

Túrógombóc kukoricadarával újszerű készítési módon
Nagy adag
0,5 liter víz
15 dkg kukoricadara
0,5 kg félzsíros/zsíros tehéntúró
csipet só
2-3 ek. cukor
vaníliás cukor
1 citrom/vagy narancs héja reszelve
1 marék mazsola

zsemlemorzsa
vaj/olaj
őrölt fahéj
tejföl

 

A vizet egy lábasban felforraltam, beleszórtam a kukoricadarát és állandó keveréssel sűrűre főztem, akkor jó, amikor már nehezen lehet keverni annyira sűrű, tűzről levettem és azonmód a forró masszához szórtam a túrót és az ízesítőket, cukrokat, sót, mazsolát, belereszeltem a citromhéjat is és jól elkevertem egyneművé. Vizes kézzel tetszőleges formájúra gombócoztam.
Egy másik lábaskában megpirítottam a zsemlemorzsát, amikor aranybarna lett, levettem a tűzről, meghintettem bőven őrölt fahéjjal, elkevertem és máris forgattam bele a gombócokat.
Tányérokra rakosgattam és bőven tejfölözve tálaltam.
Nagyon finom puha, remegős, ahogy az kell.
Plusz cukorral elfelejtettem meghinteni, de nem is volt rá szükség, pont elég kellemesen édes a bennelévőktől és erre még a mazsola is rásegített, amit önhatalmúlag tettem bele, mivel a mazsola szerelmese vagyok, amibe csak lehet teszek, az eredeti receptben ugyanis nem szerepel, szerintem ízesebbé tettem ezzel.

A nagy meglepetés az időfaktor, összesen fél óra !!! kellett az első mozdulattól az evésig. Hihetetlen.
Ezentúl csak így lesz.

Gombás gersli-rizotto sült virslivel... sok salátával

Gersli-rizotto gombás, sajtos
1 liter húsleveslé, ha van, ha nincs, akkor 4 db zöldségleveskocka a liter vízhez
1 ek. kacsazsír/libazsír/olaj
15-20 dkg árpagyöngy /gersli/
1 nagy vöröshagyma kockázva
15-20 dkg csiperkegomba tetszőlegesen darabolva, szeletelve, de jó a sós lében eltett szeletelt gombakonzerv is, csak felhasználás előtt a levétől szűrjük le
só, bors, kb  2-3 dkg vaj a végén
reszelt sajt
virsli, jó minőségű, személyenként 2 db
saláta: jégsaláta, kígyóuborka, lilahagyma, paradicsom, paprika, ha van otthon mind, ha nincs kevesebből is nagyon finom, mindent vékonyra szeletelek, egy nagy tálban összekeverem a szokott cukros-ecetes lében és jól összeforgatom. Üdítő, nyárias ízű a végeredmény.

A gerslit ugyanúgy főzöm rizottonak, mint a rizst, csak picit tovább tart.
Ha nincs húsleveslé akkor összefőzöm a zöldségalaplét a 4 db kockából a forróvízben.
A kacsazsíron megdinsztelem a hagymát üvegesre, ha friss a gombám, akkor ilyenkor teszem a hagymához és kissé összepirítom, majd megy bele a megmosott gersli, jól elkeverem és felöntöm egy merőkanálnyi leveslével, állandóan kevergetem, míg szépen beszívja, csak ekkor öntöm hozzá a következő adag leveslét.
Igen, fárasztó a rizotto főzése, mert ott kell állni, állandóan kevergetni, megvárni míg beszívja, majd akkor mehet hozzá a következő merőkanálnyi adag lé és így tovább... egészen addig míg megpuhul, illetve én szeretem az árpagyöngyöt roppanósra hagyni, tehát ha rizottonak készítem soha nem főzöm teljesen puhára, mint például a rizst.
Amikor már majdnem puha akkor teszem hozzá a konzervgombát, ha azt használok /a konzerv levét leszűrtem és kiöntöttem/ és tovább rotyogtatom együtt már, ha kész átkeverem, a tetejére dobom a vajat és lefedve pihentetem pár percig, illetve addig, amíg egy másik serpenyőben a beirdalt virslik mindkét oldalát jól átsütöm.
Az olvadt vajjal még egyszer átforgatom a rizottot, ami ettől egészen finom krémes állagú lesz, ha szükséges még sózom és őrölt borsot tekerek rá frissen.
Most már lehet tálalni, tetejére rengeteg reszelt sajtot szórok, a képeket még a sok sajt előtt készítettem, hogy látszódjon jól az étel.
Csak magában salátával is nagyon finom ám.
Finom, kiadós, laktató, étel.

Mennyei tyúkhúsleves... a főtt tyúk mellé kétféle mártás...

Élek-halok a jó húslevesért, sokszor készítem is, szerintem a legjobbak egyike tyúkból, gyöngytyúkból  vagy marhahúsból készül.
Nem mintha nem lenne jó csirkéből, kacsából, libából, húsos karajcsontból stb. stb. de bizony, hogy jó.
De nekem az egyik igazi nagy kedvencem a tyúkhúsleves, jó sok zöldséggel, finom cérnametélttel.
Most kivételesen nem sütöttem piros ropogósra a tyúkocskát a levesfőzés után, sokszor készül úgyis valamilyen krumplikörettel és sok salátával, hanem most csak úgy főtten ettük kétféle mártással, egy tejszínes-borsos fokhagymaszósszal és egy édes meggyes-egreses/piszkés szósszal, kinek melyikhez volt gusztusa éppen, például nekem egymás után mindkettőhöz, mert nekem ezekhez mindig van étvágyam, nagyon szeretem a főtt húshoz a mártásokat, a sósat is, meg az édeset is.
Tökéletesen kielégítő finom ebédünk volt.

Tyúkhúsleves 
1 db konyhakész, kistestű tyúk
2 db egész vöröshagyma
8-10 gerezd fokhagyma
15-20 szem egész bors
1 db zöldpaprika
2-3 db sárgarépa
2-3 db fehérrépa
1 közepes zeller
1 közepes karalábé
1 cikk kelkáposzta
1 cs petrezselyemzöld vagy zellerzöld /nyárról fagyasztott/
1 ek. szárított lestyán
1 ek. vegeta
só

A nagy húslevesfőző fazekamban, hideg vízben teszem oda a megmosott, tisztított, konyhakész tyúkot, annyi vízzel, hogy bőven ellepje, majd felforralás után, takarékon, épp csak zizeregtetve 3-4 óra hosszat főztem, ezalatt teljesen puhára, omlósra főtt a tyúk.
Némi pihentetés után leszűrtem, a leveshez cérnametéltet főztem ki sós vízben, majd szűrés, öblítés után a leveslével engedtem föl, a levest végül a zöldségekkel tálaltam.
A főtt tyúkot kicsontoztam, lebőröztem, majd forró leveslében tartottam míg elkészültek a mártások.

Sós mártás főtt húshoz:  Fokhagymaszósz - Fokhagyma mártás 
6-8 db nagyobb fokhagymagerezd áttörve
1-2 ek. olaj
1-2 ek. liszt
húsleveslé
tejszín
só, bors

Kevés olajon picit megfuttattam az áttört fokhagymát, meghintettem a liszttel, kicsit együtt pirítottam majd felengedtem húsleveslével, sóztam, borsot őröltem rá és a kellő sűrűségűre főztem össze, végül tejszínnel adtam meg a finom krémességét.
Nagyon jóízű, intenzíven fokhagymás.

Édes mártás főtt húshoz:  Meggyes - egres/piszkés szósz
1 ü. meggybefőtt
1 bögre fagyasztott egres /nyáron tettem el/
kevés cukor
1 tk. mézes fűszerkeverék
2 cs. tejszínpudingpor kevés vízzel kikeverve
tejszín

A meggybefőtt levét leszűrtem majd fazékba öntöttem és még vízzel kipótoltam, beletettem az egrest, a mézes fűszerkeveréket, a cukrot és felforraltam.
Közben kikevertem a pudingporokat kevés vízzel és a felforrt gyümölcsléhez öntöttem, sűrűsödésig kavartam. Végül a meggyszemek is belementek, 1 perc alatt összeforraltam és kész.
Az egresnek pont elég ennyi, hogy ne essen szét, de ne maradjon nyers sem, a meggy meg már eleve párolt.
Imádom ezeket az édes gyümölcsmártásokat csak a főtt hússal is, de nagyon vajas-tejes krumplipürével is, tökéletes ebéd vagy vacsora számomra.

Holnap jön ki a medve...

Nem mindegy holnap süt-e majd a nap, most kivételesen az lenne jó, ha nem sütne, csak egyetlen napig ! mert akkor az ébredező macikánk nem látja meg az árnyékát, így már kint marad, konklúzió: rövid lesz a tél !!!!
Ha viszont süt a nap, akkor medve barátunk meglátja bizony az árnyékát és gyorsan visszabújik egy kis további szunyókálásra, konklúzió: bizony még sokáig tél lesz.
Na ennek nem örülnék.