Marhapörkölt...

a tegnap mutatott  köretek főétele

Marhalábszárból pörkölt
Hozzávalók:
1 kg marhalábszár kockákra vágva
4 db vöröshagyma nagyobb kockákra aprítva
3-4 gerezd fokhagyma apróra
1 db hegyes erős paprika karikázva
2 db tv paprika kockákra
2 db paradicsom kockákra
só, bors, pirospaprika,
2 ek. zsír
1 ek. saját eltevésű paprikakrém

Ezt az ételt mindig zsírral készítem, mint ahogy a töltöttkáposztát is. Egyszerűen az megy hozzá.
Tehát zsíron megdinszteltem a hagymákat, paprikákat, majd meghintettem pirospaprikával, hozzáadtam a húskockákat, jól átpirítottam, ezután ment bele a paradicsom és felöntöttem annyi vízzel, hogy épp ellepje.
Fűszereztem, majd félig lefedve kis lángon vajpuhára főztem, közben ha kellett, kis vizet mindig adtam hozzá, a lényeg, hogy a végére bőséges és sűrű szaftja legyen.
Tulajdonképpen szinte mindegy, hogy a főzését kevés vízzel kezdjük, majd közben még adagolunk hozzá, vagy rögtön az elején több vízzel kezdjük és amikor már puha a hús akkor elfőzzük róla a felesleges vizet, már mindkettő variációt kipróbáltam, mindkettőnél ugyanolyan jó a végeredmény.
Imádom a marhalábszárt, és a marhanyakat, mindkettőből a legfinomabb, legszaftosabb pörkölt van.
De mivel egy hete teljesen húsmentes diétán vagyok, most csak megfőztem a családnak ezt az isteni ebédet, ők jól is laktak belőle, és én mit ettem ?
Az uborkák és saláták után mutatom, hogy mivel ettem ezeket a fincsi köreteket.

Tálaláskor mindenkinek a kívánt körettel tálaltam, jó sok kovászos uborkával illetve fokhagymás jégsalátás uborkával ami a megszokott ecetes-cukros salátalével lett készítve.

Savanyúság és saláta:

Vega változat:  vagy, ha elfogyott a hús és maradt még köret  :-)
Sajtos-tejfeles nokedli és sós túrógombóc 

Na szóval, sok reszelt sajttal és tejfölösen a nokedli is majd a kapros túrógombóc is, ez volt az én ebédem, no meg a saláta.
Finom volt így is.
Muszáj most egy kicsit így étkeznem, egészségügyi szempontból, aztán ha vége lesz a diétámnak, módjával ugyan, de újra eszem húst is, mert azért nagyon szeretem.

Köretek.....

....pörköltekhez, tokányokhoz, paprikásokhoz...
....szóval bő szaftos húsokhoz kitűnőek

Kapros sós túrógombóc   2 főre
25 dkg túró
2 db kisebb tojás
só ízlés szerint
1 cs. kapor apróra vágva
bő 1 dl búzadara

Min. 30 perc pihentetés után / de egész nap is állhat, semmi baja nem lesz, sőt / bő, forrásban lévő, sós vízben főzöm ki, kb. 10 perc alatt a vizes kézzel gömbölyített, tojás nagyságú gombóckákat.
Leszűrve tálba szedem és melegen tartom a tálalásig.

Nokedli    2 főre
30 dkg liszt
3 tojás
só ízlés szerint
pici hideg víz

Csak közvetlenül a kifőzése előtt keverem össze, és pihentetés nélkül azonnal szaggatom a bő, forrásban lévő sós vízbe, de ha valamiért netán állnia kell egy kicsit, arra azért ügyeljünk, hogy 5-10 percnél tovább ne, mert nem tesz jót az állagának.
Én általában apró lyukú szaggatón keresztül nyomom át, mert mi valamiért ezt az apró nokedlit szeretjük a legjobban, majd megvárom amíg újra felforr és ekkor szűrővel tálba szedem amibe egy kanál zsírt tettem és jól összeforgatom a forró nokedlit a zsírral, így nem ragadnak össze a szemek, és önmagában is jó ízes lesz.
A mi családunkban mindenki, mindig zsírra szűri le a bármilyen kifőtt tésztát, vagy nokedlit, amit sósan köretnek eszünk, de ha édesen, cukros mákkal vagy dióval, akkor is, ugyanis sokkal, de tényleg sokkal finomabb, ízesebb lesz. Soha nem öblítjük le, sem a tésztákat, sem a nokedliket !!!!
Tálalásig melegen tartom.

Újabban rákaptam a deszkáról késsel szaggatott nokedlire is, ez jóval nagyobb méretű, és mit ád az ég, ugyanolyan finom. 

Ugyanaz a bekevert nokedlitészta, mint fent, deszkára adagolom és a zöldséghámozó kiskésemmel - mert annak jó kicsi a pengéje - szaggatom a sós vízbe, igyekezve lehetőleg azonos formátumban kialakítva. 

Ha kész, azaz ha feljött a főzővíz tetejére, picit várva max 1 percet, majd leszűrve azonnal zsírba forgatva, soha nem öblítve !!!!

Kínai pirított zöldséges tészta... nagyon szeretem

... ami persze csak egy halvány utánzat, és egy próbálkozás volt a részemről, ahhoz képest nem lett rossz.
Előre bocsátom, én nem vagyok nagy híve a kínai konyhának, igaz az itthon kapható kínai az nem az igazi kínai, hanem a magyar kínai, nekem ez szerencse.
Szóval inkább úgy mondanám van egy-két ételük, amiket megszerettem, amiket az idők során megkedveltem, például 
- a tavaszi tekercset: csak zöldségesen is, meg húsosan is,
- a csípős-savanyú levest:  na azt minden mennyiségben és minden nap megenném,  nagy kedvenc,
- a zöldséges pirított tészta: csak így egyszerűen,
- no meg a ropogósbőrű de vajpuha, omlós húsú kacsasültjüket, 
- a csípős marhahúsos ragujukat,
- a csípős-édes-szezámos mázzal borított csirkemellgombóckákat,
Ennyit az ételkínálatból.
Amit még nagyon szeretek, a kis gyűszűnyi pohárkában szervírozott langyos szilvabor, amit az étkezés végén lezárásképpen hoznak ki jobb kínai éttermekben.
Számomra ennyiből áll az ázsiai konyha, a többitől elzárkózom.
Sajnos nem tudok rugalmasabb lenni ezzel a magyar paraszti gyomorral és ízléssel megáldva.



A zöldséges tésztát akkor szerettem meg amikor egy thai gyorsbüfében az orrom előtt dobta össze, egy thai férfi/fiú megállapíthatalan életkorú, ámulva néztem, ahogy a forró wokban  5 másodperc alatt készült el boszorkányos gyorsasággal az egyszemélyes adagom, mindössze káposzta, sárgarépa, fokhagyma és szójaszósz összepirításával, majd tette hozzá a spagettit, de ez csak az egyik érdekesség volt, a másik, hogy én még ilyen finomat addig sehol nem ettem, szerelem volt az első kóstolásra.

Na azóta sem ettem sehol, se gyorsbüfében, se jó étteremben ilyen jót, de akkor annyira megszerettem, hogy azóta, ha kínaiban eszem, mindig rendelek egy adagot és hajlandó, sőt képes vagyok megenni a legócskább ízűt is, legfeljebb a felét kidobom/ott hagyom, ha vállalhatatlanul rossz.
De próbálkozom és rendületlenül keresem azt a bizonyos elsőt....
Gondoltam egyet és megpróbálkoztam vele itthon, mert mi történhet .... megint eszem egy nem igazán igazit és jót. Több is veszett Mohácsnál.
A férjem szerint persze köze nincs az eredetihez, ő ugyanis nagy kedvelője a kínai konyhának, sokszor evett,  és eszik is kínai ételt, hetente többször is, sőt a csípős-savanyú levest ő maga istenien tudja főzni is.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a nem eredeti enyémből azért bevágott most egy hatalmas adagot, persze kellett még rálocsolnia plusz szójaszószt is, pedig szerintem elég volt rajta, de mindegy, szótlanul néztem, ahogy falatozik jóízűen.
Szóval nem volt az igazi, de ehető volt, hasonló volt, jólesett.
Jobb volt, mint sok büfében, étteremben kóstolt, kínai szakács által készített !!!!

Nos, én is csak ennyi hozzávalóval készítem 2 főre, mint ahogy a thai szakács tette:

Hozzávalók:

kb. 20 dkg hajszálvékonyra és kis kockadarabokra szeletelt fehérkáposzta

1-2 db sárgarépa reszelve nagy lyukú reszelőn
2-4 gerezd fokhagyma vékony lapkákra szeletelve
2-3 ek. sötét szójaszósz
1 ek. ecet
olaj

Lobogó forró sós vízben 7 perc alatt "fogkeményre" azaz roppanósra főztem a spagettit, leszűrtem.
A wokot nagyon felforrósítottam, szinte füstölt, öntöttem bele kevés olajat és rögtön beleborítottam a zöldségeket, a fokhagymát is, nagy tűzön pirítottam pár percig, amíg színt kapott, meglocsoltam a szójaszósszal és végül az ecettel, majd rögtön beleforgattam a spagettit.
Ennyi.
Azonmód forrón tálaltam is.

Egy órával az eső után ....

...mintha nem is esett volna.... csak itt-ott maradtak vizes foltok, de azok is gyorsan száradtak....

...trombitavirág....

... az akác már itt-ott sárgulgat....

...az almafán szépen érnek a gyümölcsök...

...dió is lesz bőven, hála az égnek...

...itt most Cindy követett, mint az árnyék és boldogan szaladgált a napsütésben ....

végül lihegve pihent meg a teraszon.... szeretem az öreglányt.

Szeptemberi eső

Szomorúan nézem, hogy vége a nyárnak, olyan rövid volt, mert nem volt tavasz, szinte a havazás után egyszer csak itt volt a 40 fokos hőség.
Most meg már itt kopogtat az ősz, ami gyönyörű tud lenni, szeretem is, pláne ha szép hosszú lesz, a maga kellemes melegével, bágyadtabb napsütésével, a színeivel, a rengeteg gyümölcsével, jó, néha egy kis esővel, ami kell is a földnek, növényeknek.
Ilyenkor már nem annyira szép a kert, ugyan még mindig zöld minden, de már nem az a kirobbanóan harsogósan, már kicsit fáradtabban, fakóbban zöld, néhol már megkezdődött a fakulás, sárgulás, igaz még csak halványan, ökörnyálak úsznak a levegőben, pókok szövik lehelletfinom szálakkal a bokrok leveleinek-ágainak közét, ami esőben ezüstösen csillog a cseppek miriádjaitól.

Szerelmetes kis állatkáim nem törődve az esővel, követtek mindenhová a kertben, míg készítettem a képeket...

...a jó kis esti grillezések, szalonnasütések, dumcsizások, csillagnézések helye víztől csepegően árválkodik...
... a hintaágyban de sokat szundikáltam ebédek után, hallgatva a bogarak döngicséléseit, a kakaskukorékolást vagy a templomharang kondulásait és egyéb a nyári délidő kellemes hangjait....

...a leander még virágzik...

 ...a hatalmas tiszafán pókháló és azon esőcseppek milliói rezegnek...

kerti papucsom...

 ...az esővizes hordók színültig tele vannak....

---a sásliliomok is bimbóznak rendületlenül... bár leveleiken már megkezdődött a sárgulás...

...a medence helye is üres már.... majd jövőre megint megtelik élettel, színes napernyőkkel, napozóágyakkal, törölközőkkel, gumimatracokkal ...

...a madarak itató és fürdőző helye...

Falatkám bóklászik a vizes fűben...