Ha hideg van, hát hideg van... akkor jöjjön a kocsonya... desszertnek meg a túrógombóc édesen...

Ezért vártam már a hideget, hogy kocsonyát lehessen főzni, mert imádjuk.
Miközben eszem már nem is érdekel annyira, hogy kint hideg van.
Receptleírás részletesen  itt    a nagy adagra vonatkoztatva

Kocsonya  kis adag 2 főnek, azaz 6 tányérral

2 db köröm, ha kicsik akkor 3 db
1 db csülök
30 dkg sovány sertéscomb, ha nincs csülök !!!!
1 darab füstölt csülök, vagy oldalas, vagy sonka  /el is maradhat, ezek nélkül is finom lesz a kocsonya, de tagadhatatlan, hogy sok ízességet hozzá is ad a füstölt hús/
1 tekercs bőr /elhagyható, mert enélkül is megalszik a lé, de ezzel keményebb, vághatóbb lé a végeredmény/
1 nagy vöröshagyma héjastól
1 fej fokhagyma, gerezdekre bontva
1 ek. szemes fekete bors
1 db hegyes erős paprika
1-1,5 ek. só
6 literes fazék

A körmöket alaposan megtisztítom, általában darabolva veszem, mert szólok a hentesnek, hogy kocsonya lesz és ő megcsinálja helyettem, a 6 literes fazék aljába helyezem a csontos résszel lefelé, mellé megy az ugyancsak szép tiszta csülök, vagy ha az nincs akkor a szép sovány sertéscomb.
Felengedem hidegvízzel és a tűzre teszem nagy lángra, felforralom.
Amikor felforrt lehabozom, egy szűrővel leszedem a keletkező habot, majd beleteszem az összes fűszert és visszaveszem a lángot egészen kicsire, épp csak zizeregjen a lé a fazékban, majd kötelezően 4 órát főzöm így.
A végére egészen biztosan leválik a csontról a hús és a bőr és megalszik a lé is.

Megjegyzés: Az én kocsonyalevem nem kemény, amit vágni lehet a késsel és egy darabban marad, hanem gyönge, rezgős, ha megmozgatom a tányért picit rezeg, ha eszem a villával és késsel olyan csillogó gyöngyszerűvé válik. Mi a férjemmel így szeretjük.
Aki viszont keményre szeretné az vegyen pluszban egy tekercs bőrt is a hentesnél és azt is főzze bele.

Tehát amikor letelik a 4 óra, akkor leszűröm a levet egy másik fazékba, kikészítem a tányérokat, ennél a kisadagnál 3 öblös és 3 mélytányér szükséges.
Kicsontozom a körmöket, csülköt - a csülöknek csak a sovány részét használom, a kövér bőrös részt a csontokkal együtt kidobom - minden tányér aljába elhelyezek körmöt, bőrével lefelé, a csontok helyére teszem a soványhúsból vagy a csülök sovány részéből a darabokat szépen elosztva, jusson minden tányérba ez is, az is.
Általában tányéronként 1 mokkáskanálnyi erős-pistát is teszek a húsok mellé, meg a főtt fokhagyma gerezdeket is elosztom a tányérokban.
A lé amikor átszűrve már állt egy keveset akkor szépen le lehet zsírozni, fogok egy merőkanalat és lassan, óvatosan lemeregetem a tetején összeállt zsírréteget és kiöntöm, amikor ezzel megvagyok akkor minden tányérba kimeregetem a szép tiszta levet a húsokra, lehetőleg jó sok legyen rajtuk, azaz igyekszem színültig telemerni. 1 éjszakát letakarva pihen a hideg konyhában, majd másnap reggel egyenként befóliázom a tányérokat és mennek vagy a hűtőbe, vagy ha kint jó hideg van, akkor a teraszra a konyhaablak párkányára, onnan hozom be az evészeteinkhez annyit amennyi szükséges éppen.
Tálaláskor friss puha kenyeret adok mellé, nagy bögre forró teát, citromot, mert a férjem azzal szereti, én a saját tányéromat még vékonyan meghintem pirospaprikával, mert én meg így szeretem.
Hallottam olyat is, hogy egy lilahagyma felkarikázva, jól megsózva, szintén finom kísérője a kocsonyának, nem lehet rossz, ki fogom próbálni.
Számomra megunhatatlan étel, egyszerűen imádom.

Desszertnek meg fincsi túrógombóc, sok édes tejföllel, pirított morzsával.
Részletes receptleírás  itt

Hideg van nagyon... deres az egész kert...

Szabó Lőrinc : 
Kandalló előtt

Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még lángeres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zúzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.

Sajtos pogácsa... kb. a századik variációban

 ... és mind a száz jó és megunhatatlan.

Sajtos pogi 
1 dl tej
2 dl tejföl   20%-os
20 dkg zsír   /lehet vaj/margarin is, akkor 25 dkg szükséges/
1 egész tojás
1 ek. só
1 tk. cukor
15 dkg reszelt sajt
60 dkg finomliszt
1 tasak porélesztő

Tetejére:
kenéshez 1 db kissé felvert tojás
+ még 10 dkg reszelt sajt
vagy köménymag

Ha kézzel dagasztjuk be, akkor egy nagy tálban az összes hozzávalóval összegyúrni és alaposan kidolgozni, akkor jó, amikor a tészta elválik kéztől és a táltól is, eléggé zsíros tésztát kapunk, de ilyennek kell lennie, letakarva meleg helyen duplájára kelesztettem.
Én mindig a kenyérgépben dagasztatom meg, a fentiek sorrendjében teszem a gépbe a hozzávalókat. és ott is kel a jó melegben.
Amikor elkészült akkor lisztezett deszkán kézzel széthúzogattam, könnyen adta magát a tészta, kiszaggattam /lehet rúd alakra vagdalni is, nem kötelező a kerek forma/, tepsire sorakoztattam, lekentem, majd egy részét még megszórtam csipetnyi reszelt sajttal, egy részét meg köménymaggal /imádom/.
200 fokos sütőben jó pirosra sütöttem meg.
Ez a variáció is nagyon finom, szélsebesen fogyott.

2./ Lehet úgyis, hogy a fenti hozzávalókból tésztát gyúrunk, vagy gyúratunk a géppel, kivéve a zsiradék, azaz a 20-25 dkg zsír/vaj/margarin, ezt külön kislábasban felolvasztjuk, amikor a megkelt tésztát kinyújtjuk, lekenjük bőven az olvasztott zsiradékkal, megszórjuk még reszelt sajttal ízlés szerinti mennyiségben, feltekerjük, megint összegyúrjuk és megint kinyújtjuk nem túl vékonyra, kiszaggatjuk, tepsire, lekenjük tojással, tetejét megszórjuk - sajttal, köménnyel, szezámmal, szóval amit szeretünk és mehet a 200 fokos sütőbe, pirosra sülni.
Igy is nagyon finom pogácsát kapunk.

Édesanyám 10

Birsalmasajt és birsalmaleves... de most csak kis adag...

Úgy látszik muszáj készítenem minden évben, annyira szeretem, de most összesen 6 db szép birsből készült, elég is lesz csemegézgetni az előttünk álló téli napokra... a főzőlevét pedig felhasználtam gyümölcsleves készítéséhez... ragyogó ötletnek bizonyult.

Birsalmasajt...
A 6 darab szép birset alaposan megmostam, negyedeltem, befőzőlábasba tettem és annyi hidegvizet engedtem rá, ami bőven ellepte. Felforraltam és kb. fél-háromnegyed óra alatt puhára főztem.
A levétől leszűrtem, a visszamaradt gyümölcsöt botmixerrel pépesítettem, visszatettem a tűzre, szórtam rá 0,5 kg cukrot és egy tk. mézes fűszerkeveréket, majd állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, először is nagyon kell közben vigyázni, mert a forró pép sűrű puffogással van, tehát nem szabad magára hagyni, állandóan keverni kell, ha a kezünkre cseppen belőle az komoly égési sérüléseket okozhat, amit azonnal folyó hidegvíz alá kell tartani, másodszor akkor van kész, ha a fakanál csíkot húz az aljába és ez jól látszik is.
Ekkor kevertem hozzá kétmaroknyi dióbelet is.
Folpackot terítettem egy fém tálcára meg egy porcelán tál aljába és erre terítettem elosztva a forró masszát.
Hagyni kell kihűlni, majd száraz hűvös helyen szárítani - de én most felgyorsítom egy kicsit és beteszem a sütőbe 50 fokra, szárítani pár órára.
Ha a hűvös spájzban szárad, akkor 3-4 nap elteltével tetszőleges formára lehet darabolni, de így ez most gyorsabb folyamat lesz és természetesen megesszük, na nem mindet és nem azonnal, de nem sokáig fog tartani, ahogy magamat ismerem..

Birsalmaleves... a gyümölcs főzőlevéhez öntöttem egy üveg birskompót levét és még egy kevés vizet, felforraltam, adtam hozzá kevés cukrot, mert szükséges volt és szintén 1 tk. mézes fűszerkeveréket, majd 1 tasak oetker tejszínpudingport kevés vízzel kikeverve besűrítettem, összeforraltam és csak ezután tettem hozzá a kompótgyümölcsöt.
Finom, csodás rózsaszínű, illatos gyümölcsleves lett a végeredmény.

Kacsazsírban sült ropogós krumpli, salátával...

Kacsazsírban nagyon ropogósra sütöttem kb. 1 kg krumplit hasábokra vágva... sóztam, borsoztam...
mellé fejes saláta volt fokhagymás tejfölös öntettel...
finom volt.

Salátaöntet:
2 dl tejföl
1 ek. majonéz
2 gerezd fokhagyma áttörve
só, bors

ezzel locsoltam meg a leveleire szedett fejessalátát, ami közé egy darab piros színű paprikát is belekockáztam.

egy darab piros színű paprika kockázva... a salátához keverve

fejes saláta... leveleire szedve

Ropogós kacsacomb egresszósszal...

Most örülök igazán, hogy még a nyáron, előrelátóan lefagyasztottam egrest, sokat.
Ehhez a mai ebédhez egyszerűen tökéletes volt, valami mennyei finom.
Péter Jutka emlékeztetett erre az oldalán pár hete, igaz ő libacombbal tálalta, de az mindegy is, mert mindennel egyaránt jó, legyen az liba, kacsa, csirkesült, ha valaki kedveli az édes és sós ízek keveredését.
Nos én igen, nagyon.
Gyerekkoromban ettem sok-sok tál egreslevest, szószt, meg magát a gyümölcsöt, amennyi belém fért, apai nagymamámnál sűrűn volt, sok egresbokruk volt, zöld és bordós-lila ha megérett, akármilyen érett-édes volt, egy kis pikánssága mindig megmaradt, szerette mindenki a családban.

Egres szósz
kb. 25 dkg fagyasztott egres  /piszke, köszméte, ahogy tetszik/
2-4 ek. cukor
csipet só
2 dl krémes házitejföl  /most etyeki/
1 púpos ek. étkezési keményítő vagy 1 tasak tejszínpudingpor a leírás szerint

A fagyott egrest egy kis lábasban odatettem annyi vízzel amennyi épp ellepte és felforraltam.
Közben kikevertem a tejfölt a keményítővel simára.
Amikor felforrt a víz azonnal tettem hozzá a cukrot, pici sót és már kevertem is hozzá a habarást, nehogy szétfőjön az egres, pár másodpercnyi fővés bőven elég neki.
Állandóan kavargatva megvártam míg szépen besűrűsödött és egyet forrt még, már kész is.
Nagyon finom krémes állagú édesen-pikáns ízű, melegen is nagyon jó, de kihűtve is csúcs.
Nyári forróságban hihetetlen hűtőhatása van, de ilyenkor őszi-téli időszakban a legjobb melegen esetleg langyosan.

Szoktam úgyis készíteni, hogy az épp felforrt levét tejszín vagy vaníliapudinggal sűrítem be, akkor nem ilyen krémfehér, hanem áttetsző, jobban érvényesülnek az egresszemek.
Mind a kettő variációval nagyon jó.

Egres... még nyári a felvétel épp a fagyasztás előtt...

Ropogós kacsacomb... kacsazsíros áttört krumplival...
2 db kacsacomb/fő
só, bors, majoranna
1-2 ek. kacsazsír
1 dl víz

2-3 db kisebb krumpli/fő,   hajában főzve, majd pucolva és áttörve
só és a kisült kacsa forró zsírja

A combokat fűszereztem, pici zsírral és a vízzel meglocsolva betettem a sütőbe, néha megforgattam párolódás közben, majd egy bő óra elteltével a bőrös felével fölfelé lepirítottam ropogósra.
Az áttört krumplit megsóztam és ráöntöttem annyi forró kacszsírt, hogy ne tocsogjon benne, de ne is legyen száraz, úgy optimálisan a kettő között.
Annyira szeretjük, hogy el sem mondhatom mennyire, ha lehetne akkor minden másnap megennénk, szerencsére azért nem így van és nem is lehet ilyen sűrűn enni, de amikor sorra kerül, akkor mennyei élvezet a fogyasztása.

Krumplis sajtos puffancs...

Még életemben ennyi krumplipürét nem készítettem, mint a tegnapi rántott csirkéhez, de mindez direkt történt, mert erre a maira készültem a mennyiséggel, mert ehhez krumplipüré maradék szükséges.
Kern Áginál láttam meg a receptet, és az egyszerűsége, mint mindig azonnal megfogott.

Hozzávalók:
bő félkilónyi maradék krumplipüré, az enyém még talán több is volt
6 ek. finomliszt, cirka a csapott és a nagyon púpozott között félúton kanalanként
1 kk. sütőpor
1 nagyobb tojás enyhén felverve
kb. 20 dkg durvára reszelt sajt, én trappistát használtam, persze jó bármilyen hasonlóval, sőt füstölttel is
só, őrölt bors, persze vigyázni, mert a krumplipüré ugye már lett ízesítve egyszer

A sütőt bekapcsoltam 200-220 fokra.

A fent leírt sorrend szerint bekevertem a masszát, majd vizes evőkanállal a diónál nagyobb adagokat formázva, olajozott tepsire rakosgattam, nem túl közel egymáshoz a gombóckákat.

Azonnal mentek a nagyon forró sütőbe, ahol pirulásig sütöttem, kb. 25 perc volt.

Nagyon finom, gyerekkorom ízeire emlékeztető, kívül mindenütt ropogós, belül puha, krémes, pont olyan, mint a tócsni, ízre is, állagra is, de itt megússzuk a nyers krumpli reszelését, ami nagy és elgondolkoztató előny.

Nálunk ezentúl rendszeresen lesz, pikk-pakk készen van, csak előtte ipari mennyiségben készüljön el a jó vajas-tejes-krémes krumplipüré.

Márton napi libanapok....

Imádom a libát minden formában, finom, zamatos, ízes egy szárnyas szó ami szó....
... a mája... a libatepertő... a leves belőle... a ludaskása... a sült libacomb párolt lilakáposztával, birsalmakompóttal...
mind, mind jöhet...

Receptek itt a főoldalon jobbra lent, betűrendben, "liba" illetve "Márton napi lakoma" címszó alatt megtalálhatóak, mindenki kedvére nézelődhet köztük...


Kivételesen most az összes kép a netről van, saját ételfotóim a recepteknél láthatóak.

Anyám töltöttkáposztája...

"Anyám nem csinált nagy ügyet a főzésből soha, az én szüleim ahhoz a háborús generációhoz tartoztak, akik a háború alatt voltak 15-16 évesek, pont amikor a legnagyobb az étvágy és nincs, nem volt mit enni, illetve ami volt, na abban sem volt sok köszönet.
Biztos ez is közrejátszott abban, hogy ugyan megtanult főzni, jól is főzött, ízletesen, de semmi túlbonyolítás, semmi faxni, semmi kifinomultság, ráadásul nem is élvezte a konyhatündér szerepet.
Apám szintén tudott főzni, sőt sütni is, de ő hobbiból, eleinte csak egyszer-egyszer, mert szeretett a konyhában sürgölődni, ő élvezte, és ez az idők során odáig fajult, hogy Apám teljesen átvette a hatalmat a konyhában, ő vásárolt be és sütött-főzött minden nap, Anyám boldogan engedte át a terepet, ő inkább olvasott, moziba ment a barátnőivel. Emlékszem középiskolás koromban szégyelltem, hogy nálunk Apám vezeti a háztartást, holott mindenhol ez az asszonyok dolga, amikor barátnőim nálunk ebédeltek, teljesen elájultak, amikor megtudták, hogy a finom bablevest és utána a rengeteg palacsintát Apukám készítette, köszönték és dícsérték az ételt, meg hogy nekem milyen jófej a papám, én meg ott pironkodtam, szégyenkeztem.
Csinált nekünk gyerekeknek például olyan mogyorós tejcsokit tejporból, kakaóporból, meg ki tudja még miből, ma is számban az íze, olyan finom volt, sajnos élete vége felé, amikor kérdezgettem hogyan készítette, már nem emlékezett rá pontosan, pedig úgy megcsinálnám, mint a huzat.
Szóval a szüleim nem voltak gourmet-k. De nagyon szerettek enni, szerették a hagyományosan készült jó ételeket, pont, mint most én is."
Ez a töltöttkáposzta annyiban tér el az általam készített, isten tudja hányféle káposztaétel közül, hogy be van rántva, ezért a neve Anyám töltöttkáposztája, mert én még soha nem készítettem így és sehol nem is ettem berántott töltöttkáposztát, csak otthon a szüleim konyhájában, és a húgomnál, aki a megszólalásig ugyanúgy főzi, ahogy Anyám.
Most ahogy öregszem, egyre jobban kívánom a régi gyermekkori ízeket, és jut eszembe, hogy megpróbáljam rekonstruálni a már 10 éve halott Édesanyám káposztáját.

 Hozzávalók:
1 kg savanyúkáposzta, kevés levével együtt

1 darab 20-25 dkg-os kolozsvári szalonna
1 nagy vöröshagyma szálasra vágva
4 gerezd fokhagyma lapkákra
1 ek. szemesbors
3-4 darab babérlevél
1 ek. édes-anna paprikakrém
1 tk. erős-pista paprikakrém

Töltelék:
60 dkg sertésdarálthús
5 dkg füstölt kenyérszalonna egészen apró pici kockákra
1 db vöröshagyma, egészen apróra
2 gerezd fokhagyma szintén apróra
1 tojás
1 maréknyi rizs
1 maréknyi árpagyöngy
1-2 ek. hidegvíz
só, bors, pirospaprika

Rántáshoz:
5 dkg sima füstölt kenyérszalonna kockázva
1 vöröshagyma szintén kockázva
2-3 ek. liszt
pirospaprika

Egy nagyobb fazékban odatettem a szalonnadarabot bő vízben, hozzátettem a hagymákat, fűszereket és addig előfőtt, amíg bekevertem a tölteléket a hozzávalókból, a szalonna azért nagyon jó a töltelékbe, mert így soha nem lesz száraz és olyan szinten beleolvad, belefő, hogy evésnél egyáltalán nem lehet már látni, de a finom íze, az ott van. Víz pedig azért szükséges, mert így a rizs és az árpagyöngy is könnyebben puhul a végére.
Amikor kész lett a töltelék odakészítettem a fazék oldalához a tál savanyúkáposztát
/én szinte soha nem mosom ki, talán csak a tél végén, de akkor sem mindig, a vecsésit soha nem kell, imádjuk savanyúan, sőt a levét is felhasználom/
és körülbelül a felét szépen belerakosgattam az előfőzött fűszeres szalonnalébe, majd mentek rá a gombóckák, inkább kisebb formátumban, nem szeretem a nagy gombócokat, majd amikor az összes bent volt, a káposzta másik fele is rákerült borításként, felforraltam, majd csendes rotyogtatással puhára főztem másfél óra alatt.
A szalonnadarabot kiszedem, mi nem esszük meg, bezzeg Édesapám régen ilyenkor jól befokhagymázta, pirospaprikázta, kifagyasztotta és jóízűen megette, mintha tokaszalonna lenne, imádta az ilyesmit. Ő sincs már velem majd két éve.
Elkészítem a rántást, először a szalonnakockákat sütöm pörcre, majd hozzáteszem a hagymakockákat, összedinsztelem, megy rá a pár kanál liszt, összepirítom, végül a pirospaprika, miután jól elkevertem, hideg vízzel felengedve csomómentesre kavarom és a káposztához öntöm, ott is jól elkeverem és összeforralom.
Tálaláskor friss puha kenyérrel és tejföllel kínálom, bár a szüleim soha nem tejfölözték, újabban én is szeretem anélkül enni.
Nem tudom mennyire lett olyan, mint Anyámé, ezt már csak a Húgom tudná megállapítani, de nagyon finom lett, nagyon ízlett, és kis szünettel ugyan, de két tányérral is bevágtam belőle.
Még jó, hogy van egy kondérral belőle.

... és a desszert utána:  háromféle ízű puding, epres, vaníliás, étcsokis, telerakva fagyasztott gyümölcsökkel, eperrel, szederrel málnával, ribizlivel... a csokis meg áfonyával... 

nagyon fincsi így együtt...

/bár eprest többet nem fogok készíteni, nem tudják igazából visszaadni azt a finom illatos eperízt, kicsit műíze van, igaz a gyümölcsök, többek között az eperdarabok azért sokat lendítettek rajta.

A vaníliás és az étcsokis viszont nagyon finom/